Bükki szerecsenboglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bükki szerecsenboglárka
Bükki szerecsenboglárka szárnyának színe és fonákja
Bükki szerecsenboglárka szárnyának színe és fonákja
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkefélék (Lycaenidae)
Alcsalád: Boglárkák (Polyommatinae)
Nemzetség: Boglárka-rokonúak (Polyommatini)
Nem: Bükki szerecsenboglárka (Aricia artaxerxes)
Tudományos név
Aricia artaxerxes
Szinonimák
  • Aricia artaxerxes issekutzi
  • Aricia artaxerxes allous
  • Plebejus artaxerxes issekutzi
  • Papilio allous
  • Plebejus artaxerxes allous
  • Plebeius artaxerxes allous
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bükki szerecsenboglárka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bükki szerecsenboglárka témájú kategóriát.

A bükki szerecsenboglárka (Aricia artaxerxes) a boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjába, a boglárka-rokonúak (Polyommatini) nemzetségébe sorolt Aricia nem egyik faja. A Bükki Nemzeti Park rovarvilágának kiemelkedően értékes tagja.[1]

Védett, a Vörös Könyvben szerepel. Védetté nyilvánításának éve: 1982.[2]

Elterjedése[szerkesztés]

Szubendemikus lepkefaj.[3] Egész Európában szórványosan elterjedt.[4] A Kárpátoktól a Balkán-félszigetig, Kis-Ázsiában pedig egy-két helyen fordul elő. Angliában, és Skandináviában a törzsalak, az Aricia artexerxes artaxerxes honos, a hibrid Artaxerxes inhonora pedig az egész Óvilágban. Az Alpokban az Aricia artaxerxes allous, a Mediterráneum nyugati részében az Aricia artaxerxes montensis terjedt el.

Magyarországon csak a Bükkben, Bánkúton, és a Jósvafő melletti Haragistyán él.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Méret: 30–36 mm.

Csak a felszíni narancssárga foltok tekintetében változékony.[4] Mindkét ivar szárnyainak felszíne feketésbarna, vagy majdnem fekete, a vörös szalag a hímeken redukált, főleg csak a hátsó szárnyon van 1-4 apró vörös folt. A hazai nőstények vörös foltsora gyakran teljes. Mindkét ivar fonákján a szemfoltok kisebbek, a hátsó szárny töve kékes behintésű, a hím fonákja szürke, vagy halvány kávébarna, a nőstényé pedig sárgásbarna. Mindkét ivar belső ívfoltjai tompák, aprók. A szárny színén lévő narancssárga foltok tekintetében mutatkozhat némi változékonyság. Az elülső szárny felső szegélyének hossza 12–14 mm. A hím elülső szárnya keskeny, hegyes, a nőstényé lekerekített. Mindkét ivar szárnyainak felszíne feketésbarna. Elülső szárnyukon a sejtvégi folt jól látható. A hátulsó szegélyterében a narancssárga szalag redukálódott. A hím fonákja szürke, a nőstényeké barnás árnyalatú. A szárnyak felszínén a narancssárga foltok, a példányok felénél egyetlen apró foltocskára korlátozódik, vagy teljesen hiányzik. Olykor szürkésfekete példányok is előkerülnek. Egyetlen nemzedéke repül június végétől augusztus elejéig.[5]

Élőhelye, tápnövényei[szerkesztés]

Sztyeppék, gyepek. Pusztafüves lejtősztyepp, erdősztyepprétek, hegyvidéki gyepek, mészkedvelő sziklagyepek.

Hernyójának tápnövénye a napvirágfajok (Helianthemum spp.), a gólyaorr fajok, különösen a piros gólyaorr, és a bürökgémorr.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

A hímek territóriumot tartanak, de táplálkozni kihúzódnak az utak, vágások szélére és a napsütötte ösvényeken tömegesen táplálkoznak. A nőstények petéiket a hernyó tápnövényére rakják. A növénytől nem repülnek nagy távolságra.[5]

A hernyó világoszöld, hátán sötétzöld hosszanti vonal fut végig.[4]

Mirmikofil életmódot folytat, nem kötődik specifikusan a őt őrző hangyafajokhoz, a populációkban kevésbé érvényesülnek a sztochasztikus hatások, mivel a hernyók áttelelése nem függ a hangyagazdáktól.[6] Hangyagazdáiról nincs autentikus kárpát-medencei adat.[5]

Imágója július elejétől augusztus végéig repül, a rajzási csúcs július közepe.[7]

Hasonló fajok[szerkesztés]

A Gólyaorr szerecsenboglárkához a felülről teljesen egyszínű példányok hasonlítanak, de ezek hátsó szárnyfonákján tőtéri kék színű behintés látható.

A Szalagos szerecsenboglárkánál nagyobb méretű, a szegélyén lévő vörös foltok kisebbek és jóval fakóbbak, vagy hiányoznak. A fonák alapszíne kávébarna vagy szürke.[5]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 29.)
  2. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1090
  3. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_nemzeti_parkok/ch19s05.html
  4. a b c http://jasius.hu/lepidopterology/ariart.html
  5. a b c d e f http://macrolepidoptera.hu/lepke/Aricia-artaxerxes-issekutzi_hun
  6. http://www.matud.iif.hu/2010/05/01.htm
  7. Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.

Források[szerkesztés]

  • Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.
  • Dr. Gozmány László Dr. (1968): Nappali lepkék – Diurna In: Magyarország Állatvilága - Fauna Hungariae XVI. kötet – Lepidoptera, 15. füzet. 153 ábrával. Akadémia kiadó, Budapest