Bársony Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bársony Elemér
SzületettVarságh Elemér Henrik Károly
1879. január 28.
Budapest
Elhunyt1938. május 2. (59 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaPropper Izabella
(h. 1908–1917)
Freiberger Blanka
(h. 1918–1938)
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1899)
Halál okamájzsugor
SírhelyeÚj köztemető
SablonWikidataSegítség

Bársony Elemér, született Varságh Elemér Henrik Károly (Budapest, 1879. január 28.[1] – Budapest, Józsefváros, 1938. május 2.)[2][3] magyar gyógyszerész, miniszter, újságíró, lapszerkesztő. Bátyja, Varságh Zoltán gyógyszerész, lapszerkesztő.

Élete[szerkesztés]

Varságh (Warschag) János és Borsos Vilma Friderika gyermekeként született.[4] 1898-ban Bársony István író örökbe fogadta és nevére vette. A Budapesti Tudományegyetemen 1899-ben gyógyszerész oklevelet szerzett. 1908-ban a Gyógyszerészi Hetilap szerkesztője lett. 1914-ben patikajogot kapott Csepelen. 1917-ben megalapította és szerkesztette a Gyógyszerészeti Szemlét. 1918-ban létrehozta a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségét, amelynek elnöke lett. Ezt követően politikai pályára lépett. A Tanácsköztársaság idején megalakult aradi ellenforradalmi kormány népjóléti minisztere volt, 1919. május 5–30. között. Az első szegedi ellenforradalmi kormányban államtitkári rangban szintén e minisztérium vezetőjeként működött, 1919. május 30. és 1919. július 12. között. A kommün bukása után visszatért a fővárosba. Évekig elnöke volt egy terézvárosi polgári körnek. Nagy szerepet játszott Budapest székesfőváros törvényhatóságánál, amelynek bizottsági tagja volt, azonban idővel visszavonult a politikától, s elsősorban szakíróként dolgozott.

1920 és 1922 között a Nagy Magyarország című politikai napilap főszerkesztője volt. 1927-től 1936 októberéig a Gyógyszerész Értesítőt szerkesztette. 1926-ban Csepelen, majd 1930-ban a Teréz körúton nyert patikajogot, de mindkét gyógyszertárától hamar megvált. 1936–1938 között a Magyar Gyógyszerész című lapnál dolgozott. Feldolgozta és megírta a magyar gyógyszerészet történetét Baradlai Jánossal, amely magyar tudománytörténeti alapmunka. Novellái napi- és hetilapokban jelentek meg. A Budai Hírlap (1896–97), a Pesti Hírlap (1902–05), az Új idők (1904–05), az Ország-Világ, a Magyar Lányok (1902–05) című lapok állandó munkatársa volt. Halálát májzsugorodás okozta.

Temetése a Rákoskeresztúri új köztemetőben volt, ahol barátai nevében Freund Dezső építész búcsúztatta.

Családja[szerkesztés]

Első felesége Propper Izabella Terézia volt, akit 1908. augusztus 11-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[5] 1917-ben elvált tőle. Második házastársa Freiberger Sámuel és Rigótz Karolina lánya, Blanka (1889–?) volt.[6]

Gyermekei:

  • Bársony Jolán (1910–1919)
  • Bársony István (1913–2003)[7]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Újjászületés (regény, Budapest, 1902)
  • Az endrődi statárium. Hangulatok (Budapest, 1911)
  • A magyarországi gyógyszerészet története az ősidőktől a mai napig. I–II. Baradlai Jánossal. (Budapest, 1930)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]