Az Amerikai Egyesült Államok elnökei ellen elkövetett merényletek listája

Az alábbi szócikk az Amerikai Egyesült Államok elnökei ellen elkövetett merényleteket sorolja fel. Az ország történetében több elnök ellen is voltak tervezett merényletek, az első Andrew Jackson volt, mikor 1835. január 30-án Richard Lawrence kétszer is megpróbált rálőni a férfira, a Capitolium épületénél, mikor Jackson egy temetést hagyott el. Lawrence fegyvere meghibásodott, így a lövéseket nem tudta leadni.

Négy elnököt öltek meg az ország története során: Abraham Lincolnt (1985, John Wilkes Booth), James A. Garfieldet (1881, Charles J. Guiteau), William McKinleyt (1901, Leon Czolgosz) és John F. Kennedyt (1963, Lee Harvey Oswald). Három elnök sérült meg merénylet következtében, de nem vesztette életét: Ronald Reagan (hivatalban, 1981, John Hinckley Jr.), Theodore Roosevelt (elnökjelöltként, 1912, John Schrank) és Donald Trump (elnökjelöltként, 2024, Thomas Matthew Crooks). Minden esetben lőfegyverrel követték el a merényletet.

Sok esetben a merényletek célja az amerikai kormány politikájának megváltoztatása, de nem mindegyiknek vannak politikai indokai. Egyes merénylőknek mentális betegségei voltak és volt, akit elmebajosnak nyilvánítottak. James W. Clarke történész szerint a legtöbb elkövető épelméjű volt és tettük politikai motivációval rendelkezett, míg az Igazságügyi Minisztérium szerint többségük elmebajos volt. Az elmebajos elkövetők gyakran egyedüli tettesek, míg a politikai céllal dolgozó merénylők gyakran rendelkeznek összeesküvőkkel.

Tekintve, hogy az alelnök általában ugyanannak a pártnak a tagja, mint az elnök, az államfő halála ritkán vezet tényleges változásokhoz a kormány politikájában, ezért a politikai csoportok által koordinált merényletek száma alacsony. Az elnök megfenyegetése 1917 óta szövetségi bűncselekmény.

A meggyilkolt elnökök halálát hiedelmek a sóni átokhoz kötik.

Sikeres merényletek

Abraham Lincoln

Lincoln merénylete az elnöki páholyban (balról jobbra: John Wilkes Booth, Abraham Lincoln, Mary Todd Lincoln, Clara Harris és Henry Rathbone)

Abraham Lincoln, az ország 16. elnöke, meggyilkolására 1865. április 14-én került sor a Ford Színházban, Washingtonban, 22:15 körül. Az elkövető, John Wilkes Booth egy ismert színész és a konföderáció szimpatizánsa volt Marylandből. Ugyan nem volt a hadserege tagja, voltak kapcsolatai a konföderáció titkosszolgálatán belül. 1864-ben Booth kidolgozta tervet, ami szerint elrabolták volna Lincolnt, majd konföderációs rabokért cserélték volna el. Ez sokban hasonlított Thomas N. Conrad tervéhez, amit a konföderáció jóváhagyott. Azt követően, hogy részt vett Linclon beszédjén 1865. április 11-ém, ami a fekete lakosság szavazati jogát népszerűsítette, Booth úgy döntött, inkább megöli az elnököt. Azt követően, hogy megtudta, hogy Lincoln a színházban lesz, bűntársaical létrehozott egy tervet az elnök meggyilkolására a színházban és Andrew Johnson alelnök és William Henry Seward külügyminiszter megölésére otthonukban. Lincoln A mi amerikai kuzinunk című színdarabot tekintette meg a színházban, páholyában ülve feleségével, Maryvel és két vendéggel, Henry Rathbone-nal és menyasszonyával, Clara Harrisszel. Booth a hátuk mögött lépett be a páholyba és a Derringer pisztolyát az elnök fejére irányította, halálos sebet ejtve az elnökön. Rathbone megpróbálta a földre teperni a merénylőt, de az megszúrta és elmenekült. Lincolnt megvizsgálták orvosok, majd az utca másik oldalán található Petersen-házba vitték, ahol kilenc órányi kóma után halottnak nyilvánították 07:22-kor, április 15-én.

Halála előtt egyre lassabban kezdett el lélegezni, arckifejezése megnyugodott. Egyes szemtanúk szerint halála reggelén elmosolyodott, majd életét vesztette. Lee Davis történész kiemelte, hogy Lincoln mennyire békés volt halálakor és az után: „Ez volt az első alkalom négy év után, talán, hogy arckifejezése békés volt.” A The New York Timesban a következő jelent meg: „Nem volt semmi egyértelmű szenvedés, vonagló mozgás, [...] csak a légzés megszűnése. Soha nem láttam az elnök arcán egy ilyen barátságos és kielégedett kifejezést.” John Hay, az elnök titkára szintén kijelentette, hogy az elnök „megöregedett arcát” béke öntötte el.

Lincoln halála kivételével a terv sikertelen volt. Seward csak megsérült, Johnson merénylője pedig nem is jelent meg az alelnök házánál. Azt követően, hogy tizenkét napig menekült, Booth-t egy farmon találták meg az unió katonái 1865. április 26-án, Virginia területén, 110 kilométerre a fővárostól. Azt követően, hogy nem volt hajlandó feladni magát, Boston Corbett megölte. Négy összeesküvőt később felakasztottak részvételükért.

James A. Garfield

Garfield James G. Blaine szenátorral, miután merénylője meglőtte

James A. Garfield, az ország 20. elnöke, meggyilkolása 1881. július 2-án kezdődött meg, 09:20-kor, a washingtoni Baltimore and Potomac vasútállomáson, mindössze négy hónappal az után, hogy hivatalba lépett. Ahogy az elnök megérkezett az állomásra, Charles J. Guiteau író és jogász kétszer meglőtte egy British Bull Dog revolverrel. Az egyik lövés horzsolta Garfield vállát, míg a másik a hátán érte. A következő tizenegy héten át Garfield sérüléseitől szenvedett, mielőtt szeptember 19-én, 22:35-kor életét vesztette a sebekkel kapcsolatos fertőzések következtében, amik az orvosok koszos kezeiről jutottak testébe. 79 nappal a merénylet után halt meg.

Guiteau-t azonnal letartóztatták, tárgyalását 1881. november 14. és 1882. január 25. között tartották, amin bűnösnek találták és halálra ítélték. Fellebbezését elutasították, 1882. június 30-án végezték ki a fővárosban, két nappal a merénylet évfordulója előtt. A tárgyalás során kiderült, hogy elmebajos volt vagy neuroszifiliszben szenvedett. Azt nyilatkozta, hogy azért ölte meg az elnököt, mert csalódott volt, hogy nem nevezte ki nagykövetnek Franciaországba. Szerinte az elnök azért nyerte meg a választást, mert Guiteau írt egy beszédet, ami az elnököt támogatta.

William McKinley

A McKinley-merénylet

William McKinley, az ország 25. elnöke, meggyilkolására 1901. szeptember 6-án került sor, 16:07-kor, a buffalói Zene Templomában. Merénylője, az anarchista Leon Czolgosz, kétszer közelről hason lőtte az elnököt. Az első lövés lepattant McKinley kabátjáról, míg a második a behatolt a hasába. Ugyan eleinte úgy tűnt, hogy az elnök fel fog épülni, állapota nagyon gyorsan romlott, sebei üszkösödése következtében 1901. szeptember 14-én, 02:15-kor meghalt.

A tömeg tagjai, James Benjamin Parker vezetésével, elfogták Czolgoszt, amit követően a Nemzeti Gárda és a rendőrség olyan súlyosan megverte a merénylőt, hogy az se volt biztos, hogy megéli tárgyalását. Szeptember 24-én, egy mindössze két napig tartó eljárás után, amiben Czolgosz nem volt hajlandó védeni magát, halálra ítélték. Az Auburn Börtönben végezték ki, 1901. október 29-én. A merénylet politikai motivációval rendelkezett, bár az nem ismert, mi volt az elkövető célja.

Ezen merényletet követően lett a titkosszolgálat feladata az elnök védelme.

John F. Kennedy

Kennedy, mindössze percekkel a merénylet előtt

John F. Kennedy, az ország 35. elnöke, meggyilkolására 1963. november 22-én került sor, 12:30-kor, a texasi Dallasban, miközben az elnök autójában utazott a Dealey Plazán. Kennedy feleségével, Jacqueline-nel, John Connallyval, Texas kormányzójával és a kormányzó feleségével utazott az autóban és a feltételezések szerint Lee Harvey Oswald amerikai tengerészgyalogos és disszidens lőtte meg egy könyvraktár hatodik emeletéről. Az egyik lövés a hátát érte, a lövedék a torkán keresztül távozott testéből, illetve fejét is eltalálták. Connally is súlyosan megsérült, míg a közelben álló James Tague arcsérülést szenvedett egy lepattanó betondarabnak köszönhetően. A kíséret a Parkland Memorial Kórházba sietett, ahol Kennedyt 13:00-kor halottnak nyilvánították. Oswaldot letartóztatták és vád alá helyezték az elnök és J. D. Tippit rendőr meggyilkolásáért, akit néhány órával az elnök halála után lőtt meg Dallas Oak Cliff szomszédságában. November 24-én, mikor a városi börtönből a megyeibe szállították, Oswaldot Jack Ruby bártulajdonos meglőtte a dallasi rendőrség épületében. Rubyt elítélték Oswald meggyilkolásáért, de később fellebbezés után az ítéletet megsemmissítették. 1967-ben börtönben halt meg, tárgyalására várva.

1964 szeptemberében a Warren-bizottság arra az ítéletre jutott, hogy Kennedyt és Tippitet is Oswald ölte meg, hogy Oswald egyedül hajtotta végre tervét, bűntársak nélkül és, hogy Ruby szintén bűntársak nélkül ölte meg Oswaldot. Ennek ellenére a merényletet követő 50 évben az amerikaiak közel 80%-a úgy gondolta, hogy a valós gyilkosokat leplezték, napjainkig léteznek különböző összeesküvés elméletek az esettel kapcsolatban.

Sérülést okozó merényletek

Theodore Roosevelt

Három és fél évvel hivatali ideje vége után, Theodore Roosevelt elindult az 1912-es választáson a Progresszív Párt jelöltjeként. Egy Milwaukee-ban tartott kampányeseményen, 1912. október 14-én, John Schrank, aki hetek óta követte a volt elnököt, mellkason lőtte egy revolverrel. A lövedéket Roosevelt Progressive Cause Greater Than Any Individual című összehajtogatott beszédje és fém szemüvegtokja lelassította, megmentve életét. Schranket azonnal lefegyverezték, elfogták és könnyen lehet, hogy meglincselték volna, ha Roosevelt ezt nem akadályozza meg. Roosevelt biztosította a közönséget, hogy rendben van és felkérte a rendőrséget, hogy szállítsák el Schranket, anélkül, hogy bármi baja lett volna.

Roosevelt, aki egy tapasztalt vadász és anatómus volt, úgy vélte, hogy mivel nem kezdett vért köhögni, ezért a lövedék nem érte el a tüdejét és nem volt hajlandó azonnal kórházba menni. Helyette inkább elmondta beszédét, miközben a vér átszivárgott ruháján. Beszédje nyolcvannégy percig tartott, csak ezt követően volt hajlandó orvosi segítséget elfogadni. Vizsgálatok következtében kiderült, hogy a lövedék az egyik mellkasi izmába ragadt meg, de nagyobb sérülést nem okozott. Az orvosok úgy döntöttek, hogy veszélyesebb lett volna eltávolítani a lövedéket, mint az elnök mellkasában hagyni, így Roosevelt élete hátralévő részét a lövedékkel a testében töltötte. Két hétig tartó felépülése után újra kampányolni kezdett, de elveszítette a választást a demokrata Thomas Woodrow Wilson ellen.

Schrank tárgyalásán kijelentette, hogy William McKinley meglátogatta őt egy álomban és azt mondta neki, hogy bosszulja meg halálát azzal, hogy megöli Rooseveltet. Elmebajosnak tekintették és 1943-as haláláig egy intézménybe volt zárva.

Ronald Reagan

Reagan, pillanatokkal a merénylet előtt

1981. március 30-án Ronald Reagan elhagyta a Washington Hilton hotelt, miután beszédet adott. Miközben az autója felé sétált, John Hinckley Jr. hatszor az elnök felé lőtt, eltalálva őt és három másik személyt. Reagan komolyan megsérült, miután egy lövedék lepattant az autóról és eltalálta a bal oldalát, eltörve egy bordáját, kilyukasztva tüdejét, komoly belső vérzést okozva. Annak ellenére, hogy érkezésekor a George Washington Egyetemi Kórházba „közel volt a halálhoz,” sikeresen megmentették életét, miután átesett egy műtéten. Április 11-én hagyta el a kórházat. Reagan mellett James Brady, a Fehér Ház szóvivője, Tim McCarthy titkosszolgálati ügynök és Thomas Delahanty rendőr is megsérült. Mind túlélték sérüléseiket, de Brady agykárosodást szenvedett és mozgássérült lett. 2014-es halálát végül gyilkosságként könyvelték el, mivel sérülései okozták.

Hinckleyt azonnal letartóztatták, később beismerte, hogy azért akarta megölni Reagant, hogy lenyűgözze Jodie Foster színésznőt. Elmebajosnak tekintették és egy intézménybe zárták. 2016. szeptember 10-én, 35 évvel a merénylet és 12 évvel Reagan halála után engedték ki.

Donald Trump

2024. július 13-án egy butleri kampányeseményen Thomas Matthew Crooks fülön lőtte Donald Trump elnökjelöltet. Ezt követően Trump a földre bukott és a titkosszolgálat azonnal körbevette. Az ország 45. elnöke saját lábán hagyta el a színpadod, az öklét az ég felé emelve. Ezt követően kórházba szállították, de kisebb sérülésein kívül nagyobb baja nem lett, szinte rögtön kiengedték, már aznap New Jersey államba repült.

Az elkövető és a közönség egyik tagja meghalt a lövöldözésben, ketten súlyosan megsérültek.

Források

• Clarke, James W.. American Assassins: The Darker Side of Politics. Princeton University Press (1982). ISBN 978-0-691-02221-5 
• Freedman, Lawrence Zelic (1983. július 15.). „The Politics of Insanity: Law, Crime, and Human Responsibility”. Political Psychology 4 (1), 171–178. o, Kiadó: International Society of Political Psychology. DOI:10.2307/3791182.  
• Hammond, John Hays. The Autobiography of John Hays Hammond. New York: Farrar & Rinehart (1935). ISBN 978-0-405-05913-1. OCLC 867910  Internet Archive: 1. kiadás, 2. kiadás.
• Hampton, Benjamin B. The Vast Riches of Alaska: Will the Morgan-Guggenheim Combination Acquire Them, or Will They Benefit the Whole People?, 451–468. o. (1910. április 1.) 
• The Secret War in El Paso: Mexican Revolutionary Intrigue, 1906–1920. Albuquerque: University of New Mexico Press (2009). ISBN 978-0-8263-4652-0. OCLC 762600819 
• Millard, Candice. Destiny of the Republic. Doubleday (2011). ISBN 978-0-385-53500-7 
• Stokes, Louis (1979). „Report of the Select Committee on Assassinations of the U.S. House of Representatives”, Kiadó: United States Government Printing Office.  
• van Wyk, Peter. Burnham: King of Scouts. Victoria: Trafford Publishing (2003). ISBN 978-1-4120-0901-0. OCLC 52799114 
• Bauer, K. Jack. Zachary Taylor: Soldier, Planter, Statesman of the Old Southwest. Louisiana State University Press (1985). ISBN 978-0-8071-1237-3 
• Nigel Blundell, Roger Boar. A világ legnagyobb kísértetei. Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó, 239. o. (1992). ISBN 963-7755-30-6 
• Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó, 367. o. (1998). ISBN 963-9025-80-1 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a List of United States presidential assassination attempts and plots című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.