Attilio Imolesi
| Attilio Imolesi | |
| Született | 1890. október 11. Cesena |
| Meghalt | 1918. március 14. (27 évesen) Marostica |
| Állampolgársága | olasz |
| Nemzetisége | olasz |
| Fegyvernem | légierő |
| Szolgálati ideje | ?–1918 |
| Rendfokozata | őrmester |
| Egysége | 79. Repülőszázad |
| Csatái | első világháború |
| Kitüntetései | Katonai Vitézségi Érem (1 bronz, 1 ezüst) |
| Civilben | autószerelő |
Attilio Imolesi (Cesena, 1890. október 11. – Marostica, 1918. március 14.) olasz ászpilóta. Első világháborús szolgálata során hat igazolt, és két igazolatlan légi győzelmet aratott.[1] Karrierjének 1918 márciusában, 27 és fél éves korában bekövetkezett halála vetett véget.
Élete[szerkesztés]
1890-ben született Emilia-Romagna tartomány Cesena városában.[1] Autószerelőnek tanult, így nagyon értett a korabeli technikához.
Amikor 1915-ben Olaszország az antant oldalán belépett az első világháborúba, Imolesi önkéntesként bevonult katonának. Az év végén a Milánó-Malpensai repülőtér hadi repülősiskolájára jelentkezett. A kiképzés után közel szülővárosához, az Adriai-tenger rimini–riccionei partszakasz védelmére osztották be az Osztrák–Magyar Monarchia hidroplánjai ellen, ám ő a frontra kérette át magát.[1]
1916 novemberében tizedesi rendfokozattal áthelyezték a 79. Vadászrepülő-századba, Néhány sikertelen összecsapás után két győzelmet aratott: egy kétüléses gépet szeptember 2-án lőtt le Asiago légterében, 26-án pedig egy osztrák–magyar Hansa-Brandenburg C.I kétüléses Flik 21-est, San Martino del Carso fölött. Nieuport 17 (lajstromszáma: 2142) fedélzetén, Francesco Baracca ászpilótával válvetve harcolt. Egy hónappal később, május 26-án a kíséretében lévő kétüléses gép eltűnt egy felhőben Nabresina felett, és az osztrák–magyar vadászgépek lecsaptak rá: neki kikapcsolt motorral sikerült elérnie az olasz partokat, és egy mocsárban kényszerleszállást hajtott végre.
1917. december 13-án szerezte meg negyedik győzelmét Ghertele egén Ciottival és Andrea Costantini hadnaggyal, a 2. Repülőosztagból. Szintén Ciottival a következő év január 11-én Crosara felett aratta ötödik győzelmét, megkapva az azzal járó ászpilóta címet. Hatodik, utolsó igazolt sikerét 1918. január 14-én szerezte meg, Valstagna felett. Március 14-én Nieuport 27-jén. alacsonyan repült, s talán a pedál rögzítésének meghibásodása miatt beverte a fejét a géppuska tusába. Marostica kórházába eszméletlenül szállították be, ahol még aznap meghalt.
Kitüntetései[szerkesztés]
Szolgálataival kiérdemelte az Olasz Vitézségi Érem bronz, majd ezüst fokozatát.[1]
Légi győzelmei[szerkesztés]
| Sorszám | Dátum | Egység | Ellenfél | Helyszín |
|---|---|---|---|---|
| Igazolatlan | 1917. április 2. | kétüléses | Asiago | |
| Igazolatlan | 1917. április 26. | Hansa-Brandenburg C.I | San Martino del Carso | |
| 1917. augusztus 26. | ismeretlen | Monte San Michele | ||
| 1917. szeptember 14. | kétüléses | Monte Cismone | ||
| 1917. szeptember 26. | Hansa-Brandenburg C.I | Asiago-fennsík | ||
| 1917. szeptember 26. | ismeretlen | ismeretlen | ||
| 1917. december 13. | kétüléses | Bosco Cabele | ||
| 1918. január 14. | kétüléses | Valstagna |
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Attilio Imolesi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Attilio Imolesi az Aerodrome.com-on (angol nyelven). The Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2011. július 3.)
_crowned.svg)
.png){kind=small}
