San Martino del Carso

San Martino del Carso (San Martin dal Cjars, Martinščina)
Az Ungaretti-park
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió
Megye	Gorizia
Védőszent	Tours-i Szent Márton
Irányítószám	34078
Körzethívószám	0481
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	163 m
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 52′ 33″, k. h. 13° 32′ 07″45.87583, 13.53528
A Wikimédia Commons tartalmaz San Martino del Carso témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

San Martino del Carso, friuli (furláni) nyelven San Martin dal Cjars, szlovénül: Martinščina, Sagrado község településrésze Olaszország északkeleti részében, Friuli-Venezia Giulia régióban, Gorizia megyében, a Doberdó-fennsíkon (olaszul Carso)

Az Isonzó folyóhoz közeli falucska 163 méter körüli magasságban fekszik, lakosainak száma 232 (2001).

Története

A falut a 15. században velencei telepesek alapították.

Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia és az Olasz Királyság háborújának katonai emlékhelye: a két hatalom hadseregei itt, és ezen a környéken, a Doberdó mellett rendkívül véres csatákat vívtak az első világháborúban, az 1915-ös olasz hadüzenettől az 1917-es caporettói offenzíváig.

Az első világháború harcaiban teljesen elpusztult, de újjáépítették.

Hozzá köthető személyek

• Filippo Corridoni, szakszervezeti vezető
• Giuseppe Ungaretti, költő, a San Martino del Carso című vers szerzője. Ungaretti itt harcolt a háborúban.
• Antonio Rizzo, tábornok.

Ungaretti verse

Giuseppe Ungaretti „San Martino del Carso” című verse:

„Ezekből a házakból
nem maradt meg egyéb
mint néhány
falszilánk

Olyan sokakból
akik velem egy úton jártak
nem maradt
még ennyi sem

De a szívemben
egyetlen kereszt sem hiányzik

És a szívem
a legmeggyötörtebb ország”

– (1916. augusztus 27., Képes Géza fordítása)

Látnivalók

• Első világháborús múzeum (Museo comunale della Grande Guerra)
• A hegyen, az egykori lövészárkoknál látható az osztrák–magyar hadsereg emlékgúlája. Innen vitték el 1916-ban a szegedi Fekete házban máig látható golyó-, bomba- és repesztépte „doberdói szederfát” (eperfát), amit az olaszok „magányos fának” hívnak (l’albero isolato). A fa 2013-ban három hónapra visszatért és kiállították az itteni múzeumban. 2016-ban az egykori helyén magyarok és olaszok ünnepélyesen elültettek egy Magyarországról hozott eperfát.
• San Michele-hegy