Arvisurák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Arvisurák egy, Paál Zoltán kohász által lejegyzett mítoszrendszer és a benne található hitvilág összefoglaló neve. Paál állítása szerint a mű, melynek tartalmát részben Szalaváré Tura elmondása alapján, illetve további kinyilatkoztatás és kollektív tudattalannal való kapcsolata révén ismerte meg, a hun–magyar törzsek sok ezer éves történelmét és világnézetét foglalja magában.

Az elnevezés eredete[szerkesztés]

A szó eredetére nézve Paál Zoltán 1998-ban azt írta, hogy e kifejezés egy több ezer éve élt, nagy tudású asszony, a magyarok Nagyboldogasszonya, Ardvisura Anyahita neve után maradt fenn, aki bölcsességet, tanítást hagyott az akkor élt emberiségre. A mű szerint ez még az özönvíz előtt történt, a magyarok ősei által lakott csendes-óceáni Ataiszon – amely nem azonos a közismertebb Atlantisz szigetével.

Az arvisura szó jelentése igazszólás, vagy igazat mondott szó. A későbbi korokban állítólag ezt a kifejezést használták minden olyan szellemi és történelmi leiratra, amelyet az Anyahita által tanított törzsek írtak. Az Ardvisura Anyahita és az őt követő „rovósámánok" által lejegyzett szöveg történeti létezésére nincsen elfogadott bizonyíték, így az Arvisurákra és tartalmukra vonatkozóan Paál Zoltán közlése az egyetlen forrás.

Hitrendszere[szerkesztés]

Az Arvisurák üzenete, jelentősége[szerkesztés]

A palóc eredetűnek mondott Arvisurák az úz nép évezredes életébe enged alaposabb betekintést, a művet tanulmányozók azonban olyan ismereteket kaphatnak ennek keretében az egész Ázsiát belakó Hun Törzsszövetség rendszeréről, szervezettségéről, rováskultúra-fejlődéséről, beavatottjaik világlátásáról, amely páratlan a maga nemében. Továbbá e mű számos kulcsot nyújt át minden olyan őstörténet-kutatónak, akik az Árpád előtti magyarok életére vonatkozóan kívánnak történelmi összefüggéseket találni.

Az Arvisurák kora[szerkesztés]

A Paál Zoltán által leírt palóc regevilág ismertetése szerint az Arvisurákat Anyahita egy Ataisz nevű szigeten kezdte róni, mely sziget süllyedési dátumát pontosan Kr. e. 5038-ban adja meg. Így az Arvisurák keletkezési ideje feltételezhetően ennél régebbi. Az Arvisura rovás hagyománya azonban Kr. e. 4040-től jelentősen megújult, amikor Ordoszban (Kína) megalakult egy törzsszövetség, amelynek 24 törzs volt alapító tagja, s ők egyöntetűen felélesztették és továbbvitték az Arvisura rováshagyományát. E hagyomány állítólag az 1780-as évig dokumentált – egyelőre nem hiteles források alapján –, onnantól pedig csak a rovók és vezető szellemiségek (fősámánok) neve maradt fent. A történettudomány által ismert legkorábbi írásos emlékek Kr. e. 3000 körülről datálódnak, így Paál Zoltán közlései jelen ismereteink szerint független forrásból nincsenek megerősítve.

Ataisz[szerkesztés]

A sziget neve a Tórem (Urál-altaji) mitológia istenségeinek egyike után alakult ki, írja a palóc regevilág.[1] Ata-Isis az Atyaisten neve e mitológiában. Ata-Izisz után lett a sziget neve Ataisz. A mitológia eredendően nem Urál-altaji kellett hogy legyen, hiszen egy csendes-óceáni feltételezett szigetről van szó. Ataisz népe az idők folyamán fejlett kultúrát hozott létre.

A palóc regevilág szerint a szigetet az úgynevezett Armogurok vezették, akikből a sziget teljes fennállása alatt tizenkettőt is megkülönböztettek, azonban a ma elérhető források csak a legutolsóról írnak úgy, mint aki államszervező tevékenységet folytatott és a fejedelmi hatalmat megszilárdította. A ma megismerhető regevilág szerint XII. Armogur felesége Ardvisura Anyahita volt.

Ataisz szigete az Arvisurák hitvilága szerint a Csendes-óceánon, nagyjából a mai Hawaii szigetektől délre létezhetett, azonban ennek sem geológiai, sem más tudományosan elfogadott bizonyítéka nincsen, említése jelenleg csak a palóc regevilágból ismerhető. A sziget domborzata és vízrajza egy úgynevezett sámántérkép alapján alaposan körülhatárolt, ez a térkép Paál Zoltán hagyatékában maradt fenn, s amelyen a sziget folyóinak, hegyeinek, épületeinek és városainak a neve is szerepel.

Az Arvisura-források hitelessége[szerkesztés]

Paál Zoltán 1972-es, valamint a halála után a Püski Kiadónál megjelent 1998-as Arvisura-kéziratainak eredetiségét, hitelességét és a mögötte meghúzódó valóságtartalmat sokan megkérdőjelezik.

Viszonypontok az Arvisurák hitelessége körül[szerkesztés]

1. Paál Zoltán egyszerű munkásember volt, aki harminc éven át szakadatlanul írta e történeteket, írása összesen 10 ezer oldalra rúg. A teljes hagyaték tanulmányozása olyan összefüggéseket tár fel az emberiség történelméről, azon belül hangsúlyosan az úz nép életéről, amiket még tanult ember is csak nehezen ért meg.

2. Anyahita kultusza – aki az Arvisurák elindítója volt – megjelenik például Iránban, Kangavarban[2] de Bishapour városában is állt ezen istennő temploma.[3] Meg kell viszont jegyezni, hogy az Anyahita hagyományát megőrző Avesztában megjelenő Anyahita és a Paál Zoltán-féle Anyahita-alak között nem egyértelmű az összefüggés.

3. Rómában az Etruszk Nemzeti Múzeum (Villa Giulia) őriz néhány etruszk aranylapot (Pyrgi aranylemezek), melyek egyes feltételezések szerint eredeti Arvisura lapokat mutatnak.[forrás?] A leletek 1964-ben kerültek napvilágra Massimo Pallottino régész vezetése által. Három aranytábla került elő, az egyik pun, a másik kettő etruszk szöveget tartalmaz.[4] Mind a föníciai, mind az etruszk nyelven írt szöveg egy szent hely (templom) építésére utal; kapcsolatuk az Arvisurákkal nem megállapítható.ref>http://users.tpg.com.au/etr/etrusk/po/pyrgi.html The Golden Plates of Pyrgi</ref>

2017-ben néhány hipotézis született az Arvisura tartalmából való következtetésekkel arra vonatkozóan, hogy eldönthető legyen a már 40 éve vitatott nagyszabású könyv igazságtartalma.

Arvisura mozgalom[szerkesztés]

Magyarországon 2001 óta több ezres rajongótábora alakult ki e regevilágnak és őstörténeti szemlélet alapján kutatóknak, ahogyan néhány klub is működött, s működik e szellemiség nevében, (Pécsett, Ózdon és Budapesten).

Az Arvisurák szellemi hagyatéka szerint a hun törzsszövetség társadalma életben tartott több eseményt, mint például a Nagy Süán lovasversenyt, a Nagyszala törzsszövetségi fejedelmi gyűlést, tanácskozást valamint a Hajnaltűztánc szertartását. Magyarországon 2007-ben mindhárom hagyomány - ha kezdetleges formában is, de - feléledt, mert Szekszárdon, 2007 júniusában (2-3., Gemenci erdő, Bárányfok) a Nagy Süánt,[5] Anna-völgyben, 2007 júliusában a Nagyszalát, Ózd-Uraj térségében pedig, 2007. szeptember végén (29-30.) a Hajnaltűztáncot is megtartották. Az első és a harmadik esemény fényképes beszámolója megjelent a Magyar Világkép Kutató 2007. júniusi, júliusi és októberi számában. (ISSN: 1787-4106) A Nagy Süán Harcművészeti fesztivált a következő év júniusában második alkalommal is megrendezték Szekszárd-Sötétvölgyben.

Források[szerkesztés]

  • Paál Zoltán: Arvisura - igazszólás : mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából I-II. 1997-1998. Püski, ISBN 9639040657
  • Paál Zoltán: Arvisura - igazszólás : mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából I-II. 2. jav., bőv., átszerk. kiad. 2003. Püski, ISBN 9639337943
  • Paál Zoltán: Arvisura - igazszólás : mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából I-II. 3. kiadás 2005. Püski, ISBN 9639906719
  • Paál Zoltán: A palócok regevilága Ózd, 1970-es évek - az Arvisura egy részének első ismert rövid, gépelt, nyers változata szkennelve - http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.498
  • Paál Zoltán: Vérrel pecsételve (348. Arvisura) 2007. Sprint Nyip. Kft., ISBN 9789630630702
  • Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép 2005. Gondolatház, ISBN 9630611856
  • Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép 4. bőv., átd. kiad. 2016. Angyali Menedék K., ISBN 9789630832816 (kibővítve Paál Zoltán és Dr. Pataky László rováskutató levelezéseinek részleteivel)

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]