Bisápur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bisápur
Világörökség
Bishapur (Iran) Sassanid Period 2.jpg
OrszágIrán
Világörökség-azonosító1568-006
Elhelyezkedése
Bisápur (Irán)
Bisápur
Bisápur
Pozíció Irán térképén
é. sz. 29° 46′ 40″, k. h. 51° 34′ 15″Koordináták: é. sz. 29° 46′ 40″, k. h. 51° 34′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bisápur témájú médiaállományokat.

Bisápur (középperzsa: Bay-Šāpūr; újperzsa: بیشاپور, Bishâpûr) ősi város volt a Szászánida-kori Perzsiában (Irán) a Persis (Fársz-tartomány) és Elam (Ilám-tartományt) összekötő régi út mentén. Az út összekapcsolta a Szászánida Birodalom fővárosait, Estakhrt (Perszepolisz közelében) és a Bagdad (Irak) közeli Ktésziphónt. A modern Faliyan városától délre található a fársz-tartománybeli Kazan megyében.

A város a folyó átkelőhelye közelében épült. Ugyanazon a helyszínen egy erődítmény is található sziklába vájt víztározókkal. A folyó völgyében hat szászánida korból származó szikladombormű is látható. A város legfőbb nevezetessége a perzsa és római művészet és építészet kombinációja, amellyel Bisápur építése előtt nem találkozni. Azelőtt szinte minden perzsa nagyváros kör alakú volt, mint Firuzábád vagy a Darab óvárosa. Bisápur az első város, ahol a városszerkezet kialakítása során függőleges és vízszintes utcákat is létrehoztak.

Története[szerkesztés]

A város neve Bay-Šāpūr, azaz „Sápur városa” elnevezésből származik.[1]

Egy felirat szerint a várost 266-ban alapította I. Sápúr (241-272), második szászánida király, aki háromszor is vereséget mért a Római Birodalomra. Legyőzte III. Gordianust, Philippus Arabs római császárt, Valerianus római császár I. Sápúr királytól elszenvedett veresége (260) után annak fogságában halt meg, megalázó körülmények közt. Ezt a diadalt örökíti meg Sápúr Nags-e-Rosztami szikladomborműve. Fársz őshonos tartományában új fővárost épített, amely az ő ambícióit hirdette: Bisápurt, 'Sápur városát'. A városon kívül Sápur a Bisápur-folyó szurdokának egyik oldalát díszítette, hatalmas történelmi domborművekkel, megörökítve a rómaiakon aratott háromszoros győzelmét. Ezek közül az egyik relief félkör alakú, katonák és lovak képeivel illusztrált képsor a római Traianus oszlopán található narratív jelenetek szándékos utánzata.

Bisápurban vezették be a király beiktatásának hagyományos szászánida ábrázolásmódját is, amelyet az utódai később már másoltak: a király és az Isten (többnyire Ahura Mazdá), gyakran lóháton, egymás szemébe néznek, és az Isten nyújtja a királyi koronát az uralkodó felé.

A városban van a figyelemre méltó Sustari gáthíd (Band-e Kaiszar), amit a Valerián császár vereségével végződő edesszai csata után elfogott római katonák építettek 260-ban. Nem teljesen új település: találtak régészeti maradványokat a Pártus Birodalomból és az Elamite Királyságból is. Bisápur fontossága Perzsia arab meghódítása után is megmaradt, egészen a 7. század második negyedéig, de egészen a tizedik századig éltek itt emberek. A városnak négyszögletes alaprajzú, a városi utcák rácsminta-szerűen helyezkednek el hasonlóan az ókori római városokhoz. Ez az elrendezés egyedülálló az iráni építészetben.[2]

Ásatások és kutatások[szerkesztés]

Az 1930-as években a terület megtisztítását az orosz-francia régész, Roman Ghirshman végezte. A brit Georgina Herrmann könyvet írt a Bisápur környéki Szászánida sziklába vésett domborművekről, ami 1980-ban jelent meg.[3]

Kialakítás[szerkesztés]

Az ásatások főleg a királyi szektorra irányultak a város keleti részén. A palota közelében épült egy víztemplom, amelyet Anahita templomként értelmeznek. A központban egy kereszt alakú tér van, nyolc nagy négyzet alakú exedrae[4] kialakítással, 64 alkovval. A francia régészek úgy vélték, hogy ezt kupolatetővel borították, de ezt a későbbiekben a rekonstrukció során elutasították. Nyugaton fekszik egy mozaikokkal díszített udvar; keletre, egy négyzet alakú iván, amelyet beléptetőteremkébnt használnak. A falaknak kis stukkódíszítéssel kellett rendelkezniük: a medalionok sora, a lombozat sávjai és az Achaemenid építészetéből örökölt merlonok. Ezeket a dekorációs technikákat még a perzsák az iszlám hódítás után is használták.

A padlót fekete márványlapokkal burkolták, mozaik szegéllyel. A falak mentén egy keskeny sáv fut, amely egy sor fejet és maszkot tartalmaz, szemközti vagy profil nézetben, fehér alapon. Az egyes fülkék tetején képek vannak átlátszó fátyolba öltözött nőkről, valószínűleg kurtizánokról, zenészekről, a táncosokról, virágfüzéreket lengető nőkről, valamint néhány gazdagon öltözött nemes hölgyről.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.iranicaonline.org/articles/bisapur-town
  2. The City in the Islamic World. Leiden: Brill, 174. o. (2008. november 14.). ISBN 9789004162402 
  3. http://www.worldcat.org/title/sasanian-rock-reliefs-at-bishapur-part-1-bishapur-iii-triumph-attributed-to-shapur-i/oclc/59815517&referer=brief_results
  4. Árkádos helység padokkal vagy ülésekkel, ahol az emberek beszélgethetnek, különösen az ókori római és görög házakban vagy tornatermekben volt jellemző.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bidhapur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]