Aranyváry Emília
Aranyváry Emília | |
![]() | |
Született |
1838. június 14. Pest |
Elhunyt | 1868 után |
Szülei | Aranyváry József |
Foglalkozása |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyváry Emília témájú médiaállományokat. |
Aranyváry Emília, Aranyvári Amália Mária, Goldburg Emmi (Alsószécsénke, Nógrád megye, 1838. június 14. (keresztelés)[1][2] – 1868 után) magyar táncművésznő, koreográfus, az első magyar prímabalerina.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Jómódú szülők gyermeke. Édesapja, Aranyvári (Goldberg) József[3][4] Trencsén megyei születésű kereskedő, egy szeszgyár tulajdonosa volt, s egy szerény vendéglőt üzemeltetett a Kossuth Lajos utcában, ahol a Nemzeti Színház tagjai gyakran megfordultak.[5] Édesanyja, Bartha Zsuzsanna 1843. január 30-án meghalt.[6] Aranyvári Emília képzését François Crambé, a Pesti Német Színház francia balettmestere kezdte; ezután két évig Bécsben az első balletmestertöl, Carré-tói tanult. Feltehetően 1848. július 1-jén debütált a Pesti Magyar Színházban. Párizsba utazott, ahol az Arthur Saint-Léon vezette művészképzőben fejlesztette tudását. 1851 és ’54 között a Théâtre Lyrique prímabalerinája. Ebben az időben ismertette meg Léo Delibes-et a csárdással, amit a komponista felhasznált a Coppéliában. Vendégszerepelt Londonban és a bécsi Theater am Kärntnertorban.
1854 tavaszán tért vissza Pestre. Első fellépése, díjazás nélkül május 4-én volt. A következő évek voltak a magyar balett első aranykora. A hosszú időn át Magyarországon működő Frederico Campilli (Campilli Frigyes) koreográfus inkább külföldi szólótáncosokat hívott, és a balettkar fejlesztésére koncentrált. Az Aranyváry előtti magyar balerina, Sáry Fanny kevésbé volt tehetséges. 1854 júniusában mint az első magyar női koreográfus is bemutatkozott: Doppler Ferenc zenéjére készítette el a Toborzók című művét, ismét fizetség nélkül. A balettkar szerény teljesítményt nyújtott, de az övé nagy sikert aratott. Szeptembertől Bécsben vendégszerepelt, 1855. november 19-én lépett fel újra Pesten, majd több hazai vendégszereplés után 1856 márciusában kötött szerződést a Nemzetivel. Legnagyobb sikerét Adam Giselle-jének címszerepében aratta. 1859 márciusában Szigligeti Edétől kérte szerződése felbontását az útlevele megszerzése céljából. Utoljára március 10-én a Furfangos szobaleányban lépett fel. A sajtó keményen támadta a színház vezetését Aranyváry elengedése miatt. Utódja a szintén gyengébb teljesítményt nyújtó Rotter Mari lett.
A pesti előadások után vidéken lépett fel (Szegeden, Aradon, Kolozsvárott). 1860 áprilisában Londonban, a Her Majesty's Theatre-ben szerepelt. Még ebben az évben Havi Mihály dal- és tánctársulatával megfordult Bukarestben. A társulat a legnagyobb nyomorba jutott és az igazgatót adósságai miatt láncra verték és csak báró Eder konzul közbenjárására bocsátották szabadon. 1867-ben Fiuméban, majd Milánóban, Bolognában, Torinóban szerepelt. Utolsó ismert tartózkodási helye Parma volt, 1868-ban.
Fontosabb szerepei[szerkesztés]
- Adolphe Adam: Giselle – címszerep
- Daniel Auber: A portici néma – Fenella
- Frederico Campilli: A festő álomképe –
- Frederico Campilli: Annita, az elrabolt ara –
- Frederico Campilli: A furfangos szobaleány
- Doppler Ferenc–Aranyváry Emilia: Toborzók – Molnárnő
- Jules Perrot–Lucile Grahn: La Péri
- Cesare Pugni–Frederico Campilli: La Esmeralda – címszerep
- Cesare Pugni–Frederico Campilli: Katalin, a rablóvezérnő – címszerep
- Giuseppe Verdi: A szicíliai vecsernye – Ősz a Négy évszak balettbetétben
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Becskei r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1838. év.
- ↑ Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia szerint 1839. június 11.
- ↑ Divatcsarnok, 1853. április 3. / 1. szám.
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2057/1838. Forrás: Századunk névváltoztatásai 28. oldal 58. sor.
- ↑ A Hét, 1900. május 13. / 19. szám.
- ↑ [https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS64-Z7KK?cat=228524 Pest-szentistvánvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 1843. év.
Források[szerkesztés]
- Cseh Gizella: Aranyváry Emília = netBarátnő.com 2013. január 8.
- 77 ismeretlen dokumentum a régi Nemzeti Színházból. (1838–1885). Vál. Staud Géza. Szerk. ... Kerényi Ferenc. Budapest, 1989. Múzsák Közművelődési Kiadó
- Koegler, Horst: Balettlexikon. A magyar kiadást szerk. Körtvélyes Géza. Budapest, 1977. Zeneműkiadó. ISBN 963330203X
- Pónyai Gyöngyi: A klasszikus balettművészet magyarországi történetéből. Budapest, 2009. Planétás K. – Magyar Táncművészeti Főiskola. ISBN 9789639414150
- Magyar színházművészeti lexikon
- Magyar színművészeti lexikon I. köt, 65. old.
- Egyetemes Magyar Encyclopaedia 3. Amerikai alkotmányok-Asa (Pest, 1861) 745-746. hasáb
- Tolnai világlexikona, 2. kötet
További információk[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
|