Allan Holdsworth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Allan Holdsworth
Allan Holdsworth
Allan Holdsworth
Életrajzi adatok
Született1946. augusztus 6.[1][2][3]
Bradford[4]
Elhunyt2017. április 15. (70 évesen)[5][6]
Vista[5]
Pályafutás
Műfajokprogresszív rock, fúziós jazz
Aktív évek1969 - 2017
EgyüttesUK, Level 42, Bruford, Tony Williams Lifetime, I.O.U., Tempest
Hangszergitár
Tevékenység
  • gitáros
  • zenepedagógus
  • dzsesszzenész
  • dzsesszgitáros
  • zeneszerző
  • zenei producer
KiadókEnigma

Allan Holdsworth weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Allan Holdsworth témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Allan Holdsworth (Bradford, West Yorkshire, 1946. augusztus 6.Vista, Kalifornia, 2017. április 15.) brit jazz/rock gitáros és zeneszerző. Több, mint öt évtizedes pályafutása során különféle zenei stílusokban játszott, azonban munkássága leginkább a fúziós jazz műfajához köthető.

Lemezkészítés[szerkesztés]

Az első lemez, amelyen Holdsworth szerepelt, az 'Igginbottom együttes egyetlen albuma, az 1969-ben megjelent Igginbottom's Wrench volt. 1971-ben egy improvizatív zenét játszó együttes, a Sunship tagja lett Alan Gowen, Laurie Baker és a King Crimson későbbi ütőse, Jamie Muir társaságában. Pályafutásának ezt a szakaszát nem örökítette meg lemezfelvétel.

Az 1970-es évek elején a Tempesthez csatlakozott és a rövid velük töltött idő alatt két lemez, az 1973-as Tempest és az 1974-es Living in Fear létrehozásában vett részt. Hallható volt a BBC-nek az együttessel készített koncertfelvételén is, mely később megjelent a Tempest 2005-ben Anthology: Under the Blossom címmel kiadott válogatáslemezén.

Ezt követően Holdsworth különböző, népszerű fúziós jazz együttesekkel és zenészekkel dolgozott. Ezek között megtalálható volt a Gong, a Soft Machine, a The New Tony Williams Lifetime, Jean-Luc Ponty és, az évtized végén, a UK nevű progresszív rock együttes.

Ugyancsak ez idő tájt történt, hogy a Velvet Darkness – egy próbafelvétel, amely hivatalos lemezként kapott nyilvánosságot – a szerző és az előadó feltüntetése nélkül jelent meg, Holdsworth legnagyobb bosszúságára, aki gyűlölte ezt az albumot.[7]

Az évtized végén és az 1980-as években a zongorista Gordon Beckkel dolgozott, kiadtak két jazz-irányultságú albumot, Sunbird (1979) és The Things You See (1980) címmel. A Beckkel felvett harmadik lemez, a With a Heart in My Song 1988-ban jelent meg (később, 1996-ban ismét közösen játszottak Holdsworth szólóalbumán, mely a None Too Soon címet viselte és több népszerű jazz-sztenderd fúziós jellegű feldolgozását tartalmazta).

Az első hivatalos szólóalbuma az 1982-es I.O.U. volt, mely után öt albumot felölelő szólókarrierbe kezdett (ezt később újabb néggyel tetézte az 1990-es években). Az I.O.U. megjelenését követően a Van Halen gitárosa Eddie Van Halen felhívta rá a Warner Bros. Records főnökének Mo Ostinnak a figyelmét. Ez eredményezte a Road Games című EP hagyományos lemezen való megjelenését 1983-ban (később, 2001-ben CD-n is kiadták). Van Halen később azt állította a Guitar Player magazinnak, hogy Holdsworth komoly befolyással volt a játékára, valamint, hogy „szerintem ő volt a legjobb”.[8]

1990-ben volt egy rövid életű kapcsolata a Level 42 nevű popegyüttessel, ugyanis AIDS által okozott tüdőgyulladásban meghalt gitárosuk Alan Murphy. A kapcsolat eredményeként Holdsworth részt vett 1991-es albumuk, a Guaranteed felvételein. Később, még ugyanebben az évtizedben együtt dolgozott a Johansson testvérekkel, Andersszel és Jensszel egy fúziós töltetű albumon, mely 1996-ban jött ki, Heavy Machinery címmel.

A 2000-es évekre észrevehetően csökkent szólista aktivitása, a Flat Tire: Music for a Non-Existent Movie (2001) volt az eddig megjelent egyetlen albuma. Vendégzenészként azonban feltűnt más muzsikusok lemezein. Legfigyelemreméltóbb közreműködései a billentyűs Derek Sherinian-hez kötődnek. Szerepelt Mythology című 2004-es szólóalbumán, valamint Sherinian Planet X nevű együttesének 2007-es, Quantum című lemezén. 2008 és 2010 között a HoBoLeMa nevű szupergruppal turnézott, a dobos Terry Bozzio és Pat Mastelotto, valamint a basszista Tony Levin társaságában, improvizált experimentális zenét játszva.

Játékstílus és zeneszerzés[szerkesztés]

Az évek során Holdsworth egyedülállóan magas szintre fejlesztette játékstílusát amely tökéletesen ötvözte úgy az akkordbontás, mint az akkordjáték technikáját (gyakran kiegészítve ezeket a késleltetéssel, kórus-hangzással és egyéb komplikált gitár-effektekkel), többféle legato technikát - beleértve a pull-off (visszapengetéses) játékmód egy speciális változatát, amely sokkal inkább hasonlít egy fordított hammer-on (kalapács)technikára[9] - és a volume swell (hangerő-növelés) kifinomult használatát, ami egy éteri, másvilági atmoszférát teremt.

1986-os, Atavachron című albumán kezdte alkalmazni a SynthAxe nevű MIDI eszközt a hangerő-változtatásra. Bár az Atavachron óta minden szóló felvételén használta ezt, azt nyilatkozta róla, hogy a továbbiakban nem szeretné, ha ilyen integráns része lenne játékának, főleg, mert ritkasága miatt bonyolult a javítása és a karbantartása.[10] 1987-es, Reaching for the Uncommon Chord című oktató videójáról megtudhatjuk, hogy mennyire távol áll korunk hagyományos gitárjátékától, ezen ugyanis azt állítja, hogy valójában nem is szereti a gitárt, helyette inkább a szaxofon hangja tetszik neki.

Diszkográfia[szerkesztés]

Szólóalbumok[szerkesztés]

Stúdió albumok[szerkesztés]

Koncert albumok[szerkesztés]

  • 1997: I.O.U. Live
  • 2003: All Night Wrong
  • 2004: Then

EP-k[szerkesztés]

Közös albumok[szerkesztés]

Egyéb albumok, melyeken játszott[szerkesztés]

VHS videó kiadványok[szerkesztés]

  • 1992: REH Instructional: Allan Holdsworth (oktató anyag, 2007-ben DVD-n is megjelent)
  • 1997: Drums & Improvisation – Gary Husband (Holdsworth egy interjút ad, valamint három számon közreműködik)

DVD videó kiadványok[szerkesztés]

  • 2002: Live at the Galaxy Theater
  • 2005: Carvin: 60 Years in the Making (tartalmaz egy hosszabb Holdsworth-interjút is)
  • 2006: Rock Goes to College – Bruford
  • 2007: Allan Holdsworth and Alan Pasqua featuring Chad Wackerman and Jimmy Haslip: Live at Yoshi's (élő fellépés Tony Williams tiszteletére)

Könyvek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopaedia Metallum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  5. a b Allan Holdsworth, internationally celebrated guitar innovator, dead at 70. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
  6. BnF források (francia nyelven)
  7. Archivált másolat. [2008. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
  8. Obrecht, Jas: Young Wizard of Power Rock. Guitar Player Magazine (1980. április). (Hozzáférés: 2007. november 30.)
  9. Archivált másolat. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
  10. Archivált másolat. [2015. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 3.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Allan Holdsworth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]