Jean-Luc Ponty

Jean-Luc Ponty
Született	1942. szeptember 29. (84 éves) Avranches
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	zeneszerző dzsesszzenész hegedűs
Iskolái	Párizsi Konzervatórium
Kitüntetései	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (2016. május 13.)
weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Luc Ponty témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A 2008-as nizzai Dzsesszfesztiválon

Jean-Luc Ponty (Avranches, Franciaország, 1942. szeptember 29. –) francia hegedű-virtuóz és zeneszerző, a legismertebb francia dzsessz-zenészek egyike. A modern dzsessz stílusteremtő muzsikusa. Kompozícióiban a dzsessz és az afropop szintézisére törekedett.

Életpályája

Ponty egy normandiai zenészcsaládba született. Apja hegedűtanár, anyja zongoratanárnő volt. 16 éves korában felvették a párizsi zenei konzervatóriumba, ahol két évvel később a legnagyobb elismeréssel (Premier Prix) végzett. Azonnal felvették az egyik legnagyobb szimfonikus zenekarba (Concerts Lamoureux), ahol 3 évig játszott. Pontyt, aki ebben az időszakban kezdett klarinétozni egy kollégiumi együttesben, édesapja tanította klarinétozni. 1964-ben az antibes-i dzsesszfesztiválon dzsesszhegedűsként tűnt fel. Bár sokáig komolyzenei karrierjét is párhuzamosan folytatta, választania kellett. Végleg áttért a hegedűre és 5 év alatt a legismertebb dzsesszhegedűsök közé emelkedett. 1969-től Frank Zappa partnere volt Los Angelesben, majd 1970 és 1972 között free jazz zenekart vezetett Párizsban. 1973-tól az Amerikai Egyesült Államokban játszott Frank Zappa együttesében, a Mothers of Inventionban. 1974-től a Mahavisnu Orchestrával játszott. 1975-től különböző dzsessz-rock (fusion) együtteseket vezetett.

Joachim Berendt kritikus írta róla, hogy az ő feltűnése óta a dzsesszhegedű egészen más hangszerré vált; Ponty játékát John Coltrane korai és középső időszakaihoz hasonlította. 1995-ben Ponty csatlakozott Al Di Meola gitároshoz és a basszista Stanley Clarke-hoz. Ez az "all-star" trió egy akusztikus lemezt készített The Rite of Strings címmel, valamint 6 hónapon át turnézott Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Európában.

A Return to Foreverrel

Ponty már 1976-ban szerepelt Chick Corea My Spanish Heart című szólólemezén. 2011-ben Corea felkérte Pontyt, csatlakozzon a Return to Forever nevű együtteséhez. Az együttes számos koncertet adott és kiadta a "Return to Forever IV," című, valóban negyedik lemezét.

Lemezkiadói

• Atlantic
• Columbia
• Blue Note
• Prestige
• Philips
• Epic
• Koch
• Polygram
• J.L.P. Productions, Inc.

Híres zenészek, akikkel játszott

• John McLaughlin, Mahavishnu Orchestra, Svend Asmussen, Frank Zappa, Stéphane Grappelli, Stuff Smith, Al Di Meola, Stanley Clarke, Gerald Wilson, Elton John, Niels-Henning Orsted Pedersen, Bela Fleck, Return to Forever

Magánélete

Jean-Luc Ponty nős; két lánya van. Egyikük, Clara Ponty, sikeres zongoraművész és zeneszerző, aki apjával több projektben is részt vett, beleértve legutóbbi, Mirror of Truth című lemezét.

Hangszerei

Jean-Luc Ponty 1977 óta 5 húros elektromos hegedűket használ, alsó C-húrral.

Diszkográfiája

• Jazz Long Playing (1964)
• Violin Summit (1966)
• Humair, Louiss, and Ponty: Trio HLP (1966)
• Sunday Walk (1967)
• More than Meets the Ear (1968)
• Live at Donte's (1969)
• Electric Connection (1969)
• Jean-Luc Ponty Experience with the George Duke Trio (1969)
• King Kong: Jean-Luc Ponty Plays the Music of Frank Zappa (1970)
• Open Strings (1971)
• Live at Montreux 72 (1972)
• Upon the Wings of Music (1975)
• Aurora (1975)
• Imaginary Voyage (1976)
• Cantaloupe Island (1976)
• Enigmatic Ocean (1977)
• Cosmic Messenger (1978)
• Live (1979)
• A Taste for Passion (1979)
• Civilized Evil (1980)
• Mystical Adventures (1982)
• Individual Choice (1983)
• Open Mind (1984)
• Fables (1985)
• The Gift of Time (1987)
• Storytelling (1989)
• Tchokola (1991)
• No Absolute Time (1993)
• Le Voyage: The Jean-Luc Ponty Anthology (1996)
• Live at Chene Park (1997)
• The Very Best of Jean-Luc Ponty (2000)
• Life Enigma (2001)
• The Best of Jean-Luc Ponty (2002)
• Live at Semper Opera (2002)
• Jean-Luc Ponty in Concert (2003) (CD és DVD verzió)
• The Atacama Experience (2007)
• Electric Fusion - The Atlantic Years (2011) - összeállítás 4 CD-n az Atlanticnál 1975 és 1996 között megjelent albumokról.

Frank Zappával

• Hot Rats (1969)
• Over-Nite Sensation (1973)
• Piquantique (1973)
• Apostrophe (') (1974)
• Shut Up 'n Play Yer Guitar (1981)

A Mahavishnu Orchestrával

• Apocalypse (1974)
• Visions of the Emerald Beyond (1975)

Stéphane Grappellivel

• Violin Summit: Stephane Grappelli, Stuff Smith, Svend Asmussen, Jean-Luc Ponty (1967, Polygram)
• Stéphane Grappelli / Jean-Luc Ponty (1974)
• Compact Jazz (1988, Polygram)

Stanley Clarke & Al Di Meola társaságában

• The Rite of Strings (1995)
• Live in Montreux 1994 (2005)

Más művészekkel

• Wolfgang Dauner - Free Action (1967)
• George Gruntz - Noon in Tunisia (1967)
• Jean Luc-Ponty & Masahiko Sato Astrorama (felvéve 1970-ben, megjelent 2011-ben mint Ponty & Sato)
• New Violin Summit (with Don "Sugarcane" Harris, Michał Urbaniak, Nipso Brantner, Terje Rypdal, Wolfgang Dauner, Neville Whitehead, Robert Wyatt) (1971)
• Michel Colombier - Wings (1971)
• Elton John - Honky Château (1972)
• Alan Sorrenti - Aria (1972)
• Jean-Luc Ponty Meets Giorgio Gaslini (1974)
• Chick Corea - My Spanish Heart (1976)
• Verious - NDR Jazzworkshop '76

Filmje

• 1999 - L. Subramaniam: Violin From the Heart. Rendező: Jean Henri Meunier. (Az egyik jelenetben Ponty L. Subramaniammal játszik.)

Külső hivatkozások

• Ponty.com - Hivatalos weboldala
• Interjú Jean-Luc Pontyval az Allaboutjazz.com-on
• "In Conversation with Jean-Luc Ponty" by Thierry Quénum, at Jazz.com
• Interjú Jean-Luc Pontyval, Prog Sphere, 2010 Archiválva 2012. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben