Alexej von Jawlensky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexej von Jawlensky
Alexej von Jawlensky Selbstbildnis 1905.jpg
Született
Алексей Георгиевич Явленский
1864. március 13.[1]
Torzhok
Elhunyt
1941. március 15. (77 évesen)[2][1]
Wiesbaden[3]
Állampolgársága
Foglalkozása festő

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexej von Jawlensky témájú médiaállományokat.
Önarcképe (1912)

Alexej von Jawlensky (Kuzlovo, 1867. március 26.Wiesbaden, 1941. március 15.) orosz avantgárd festő, aki Németországban élt és alkotott.

Életpályája[szerkesztés]

Péterváron folytatott képzőművészeti tanulmányokat, Ilja Jefimovics Repin volt a mestere. 1896-ban került első feleségével Münchenbe, ahol Anton Azbe festőiskolájába járt, s Kandinszkij köréhez csatlakozott. 1903-tól lett kiállító művész, a müncheni Sezession kiállításán mutatkozott be. 1909-ben Kandinszkij, Kubin, Gabrielle Münter és mások mellett alapító tagja lett a müncheni „Neue Künstlervereinigung” nevű művész csoportosulásnak. A Blaue Reiter kiállításain nem vett részt, de művészeti felfogáséban közel állt ehhez a társasághoz.

A első világháború ideje alatt Svájcban (Saint-Prex, Zürich, Ascona) élt első feleségével, a háború után 1919-ben feleségétől különvált, 1921-ben Wiesbadenben telepedett le, itt kötötte második házasságát, az asszony végig kitartott férje mellett. 1924-ben Kandinszkijjal, Münterrel és Paul Klee-vel megalapították a „Die Blauen Vier” (=A kék négyek) csoportot, amely Németországban és főleg az Amerikai Egyesült Államokban állított ki. 1927-től köszvény gyötörte, 1938-ban abbahagyta a festést. 1937-ben a nácik 72 művét, mint úgynevezett degenerált alkotásokat elkobozták. 1941-ben érte a halál, a wiesbadeni ortodox temetőben helyezték örök nyugalomra.

Stílusa[szerkesztés]

Behatóan tanulmányozta a nyugat-európai festészeti irányzatokat, az 1900-as évek közepén járt Franciaországban (Párizs, Bretagne, Provence) is. Nagy hatással volt rá Henri Matisse festészete. Von Jawlensky kolorista adottságai ekkor kezdtek megmutatkozni. Dús és érzéki színfoltokat festett, színei az orosz népművészeti alkotásokra is emlékeztetnek. Témája a táj, fejek és félalakos figurák egyre egyszerűbb és monumentálisabb, majd absztrakt formában. 1920 után egyre inkább kizárólag a fej ábrázolása érdekelte, amely egyre átszellemültebbé, ikonszerűbbé vált, követve azt az utat, ahogyan a festő visszatért gyermekkorának ortodox hitéhez. Az 1930-as években egyre gyakrabban emlegette: „A művészet Isten iránt érzett nosztalgia.”[4]

Sorozatai (válogatás)[szerkesztés]

  • Tájkép-variációk (1910-es évek)
  • Misztikus fejek (1917)
  • Megváltó látomásai (1919)
  • Absztrakt fejek (1930-as évek)

Műveit főleg németországi városok (Wiesbaden, Chemnitz, München, Hannover, Dortmund, Stuttgart) művészeti múzeumai őrzik, de őriz műveiből a hágai Orthaus múzeum, a kaliforniai Pasadena Norton Simon múzeuma és a Long Beach-i művészeti múzeum is.

Galéria[szerkesztés]

Fejek[szerkesztés]

Tájképek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb119599983
  2. Integrált katalógustár, 2014. április 26.
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  4. A modern festészet lexikona, i.m. 174.

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina, 1974. Alexej von Jawlensky szócikkét lásd 174-175. p.
  • Életrajza (oroszul)
  • Életrajza, munkássága (oroszul)