Marianne von Werefkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marianne von Werefkin
Önarckép matrózblúzban
Önarckép matrózblúzban
Született 1860. szeptember 11.[1][2][3]
Tula
Elhunyt 1938. február 6. (77 évesen)[1][4][2][3][5]
Ascona[6]
Állampolgársága
Szülei
Foglalkozása
  • festő
  • művész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marianne von Werefkin témájú médiaállományokat.

Marianne von Werefkin (oroszul: Марианна Владимировна Верёвкина) (Tula, 1860. szeptember 10.Ascona, 1938. február 6.) orosz expresszionista festőnő.

Pályafutása[szerkesztés]

Apja, moszkvai nemesi család sarja, a Tulában állomásozó Jekatyerinburgi ezred parancsnoka volt. Édesanyja előkelő kozák családból származott és ikonfestéssel foglalkozott. A tehetségesen rajzoló Marianne 1874-től akadémikus rajzoktatásban részesült. 1880-ban Ilja Jefimovics Repin magántanítványa lett, 1883-tól Illarion Mihajlovics Prjanyisnyikovnál tanult Moszkvában és Vlagyimir Szergejevics Szolovjov vallásfilozófus előadásait hallgatta.

1886-ban Szentpétervárra költöztek, mert apját a Péter-Pál-erőd parancsnokává nevezték ki. Az erődben tágas műterem állt rendelkezésére. 1888-ban vadászat közben véletlenül átlőtte jobb kezét. Hosszadalmas gyógyulás után középső ujja csonk maradt, de kitartással, speciális rajz- és festőeszközök segítségével újra tudott festeni. A baleset előtt a realizmus jellemezte festészetét. Képeiből csak néhány maradt meg, illetve fényképek őrzik alkotásait. 1890 után a plein air felé fordult, amit impresszionista vonásokkal gazdagított.

1892-ben kezdődött kapcsolata Alexej von Jawlenskyvel. 1896-ban, apja halála után Münchenbe költöztek az akkor tizenegyéves Helene Nesnakomoff szolgálólánnyal. Werefkin apja után jelentős összegű cári nyugdíjban részesült, ami biztosította megélhetésüket. Jawlensky Anton Ažbe festőiskolájában tanult, Werefkin tíz évig nem festett, hogy ne legyen vetélytársa Jawlenskynek. Szalont tartott München Schwabing kerületében, és ott született a Neue Künstlervereinigung München (Lukács Testvérek Egyesülete) és a Der Blaue Reiter megalapításának gondolata.

1902-ben Helene Nesnakomoff gyermeket várt Jawlenskytől. A terhességet titokban tartották Németországban, Andreas fia a ma Lettországhoz tartozó Preiļiben jött a világra. Ez követően valamennyien visszatértek Münchenbe, és 1921-ig együtt élt a kibővült „család”.

1906-ban Werefkin Marseille-ben nyaralt és ott, a Földközi-tenger partján kezdett el újra festeni. 1907-ben készültek első expresszionista fetményei. Vincent van Gogh, Paul Gauguin foltfestészete, Louis Anquetin, Henri de Toulouse-Lautrec valamint a Nabis gondolatvilága hatottak rá.

1914-ben kitört az első világháború. 24 óra alatt el kellett hagyniuk Németországot, és Svájcban telepedtek le. 1921-ben befejeződött kapcsolata Jawlenskyvel, aki Wiesbadenba ment és 1922-ben feleségül vette Helenét, fiának anyját.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ^ a b Marianne von Werefkin
  3. ^ a b Marianne von Werefkin
  4. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]

  • Luise F. Pusch: Marianne Werefkin (német nyelven). Frauen.Biographieforschung. (Hozzáférés: 2017. augusztus 14.)
  • Marianne von Werefkin (német nyelven). Art Directory. (Hozzáférés: 2017. augusztus 14.)