Alexandru T. Balaban
| Alexandru T. Balaban | |
 | |
| Született | 1931. április 2. (93 éves) Temesvár |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bukaresti Műszaki Egyetem |
| Kitüntetései | Herman Skolnik Award (1994)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alexandru T. Balaban (Temesvár, 1931. április 2. –) román kémikus, matematikus, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Fő kutatási területe a szerves kémia, azon belül a reakciómechanizmusok és a vegyületek vizsgálata. Számottevő eredményeket ért el a matematikai eljárások (gráfelmélet, topológia) kémiai alkalmazása terén.
Teodor S. Balaban (1958) vegyészmérnök apja.
Életútja[szerkesztés]
1941-től 1949-ig Bukarestben, illetve Petrozsényban végezte középiskolai tanulmányait. 1949 és 1953 között a Bukaresti Műszaki Egyetem (UPB) vegyészmérnöki karának hallgatója volt. 1953–1956-ban az UPB doktori iskolájában képezte tovább magát, majd 1956–1957-ben radiokémiai tanulmányokat folytatott. Még 1956-ban kinevezték az UPB szerves kémiai tanszékének tanársegédjévé, ahol 1974-től 1999-ig egyetemi tanári címmel oktatott, 1965–1966-ban pedig az általános kémiai tanszéken is előadott. Costin D. Neniţescu irányításával elkészült kandidátusi értekezését 1959-ben védte meg, 1974-ben pedig a kémiai tudomány doktora lett.
Ezzel egyidejűleg a bukarest-magurelei Atomfizikai Kutatóintézetben 1961-ben kezdte meg működését az általa szervezett izotóplaboratórium, amelynek 1974-ig első igazgatója volt. 1967 és 1970 között bukaresti katedráját időlegesen elhagyva a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ösztöndíjas kutatója volt. 1970 és 2000 között az UPB-n működő általános és szerves kémiai doktori iskolát vezette. 2000 óta a galvestoni Texas A&M Egyetem kémiaprofesszora.
Pályája során több külföldi egyetemen, így a Braunschweigi Műszaki Egyetemen (1973), a Lipcsei Egyetemen (1989–1990), a Virginiai Commonwealth Egyetemen (1991), a Harvard Orvostudományi Főiskolán (1995), valamint a párizsi École normale supérieure-ben (1996) is megfordult vendégprofesszorként.
Munkássága[szerkesztés]
A szerves kémián belül fő kutatási területe a reakciómechanizmusok vizsgálata, a különféle sóvegyületek és a szabad gyökök kémiája. Új szintézist dolgozott ki a piriliumsók előállítására (Balaban–Nenițescu–Praill-reakció), a piriliumvegyületek kémiájáról 1982-ben monográfiát állított össze. Behatóan foglalkozott bórvegyületekkel és izotóppal jelzett vegyületekkel, nitrogén-szabadgyökökkel, nitrogén-oxid-donorokkal, vizsgálta az aromaticitás és a vegyérték-izoméria egyes kérdéseit.
Jelentősek a matematikai kémia terén elért elméleti eredményei: a gráfelmélet kémiai alkalmazásával új gráfokat vezetett be a policiklusos aromás szénhidrogének nómenklatúrájának felállítására, egyebek mellett nevéhez fűződik a 10 és 11 girthparaméterű cage felismerése (Balaban-cage). A gyógyszervegyészetben alkalmazható topológiai mutatókat, molekuladeszkriptorokat dolgozott ki a vegyületek molekuláris modellezésére (ezek egyikét Balaban-mutatónak hívják). Többek között fullerénizomerek, szén nanocsövek osztályozását is megoldotta topológiai invariánsok segítségével.
Pályája során mintegy tíz szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt, könyvei mellett hétszáz tanulmánya jelent meg.
Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]
A Román Akadémia 1963-ban levelező, 1990-ben rendes tagjai sorába választotta, 1995 és 1998 között pedig az akadémia alelnöki feladatait is ellátta. 1993 óta tagja a Román Műszaki Tudományi Akadémiának, 2001-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. Mindezek mellett 1983 óta tagja az Elméleti és Szerveskémikusok Nemzetközi Szövetségének (IUPAC), 1997-től a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, 2005 és 2007 között pedig elsőként töltötte be a Nemzetközi Matematikai Kémiai Akadémia (IAMC) elnöki tisztét.
1962-ben a Román Akadémia Nicolae Teclu-díjával, 1966-ban a román Tudományos Érdeméremmel, 1994-ben az Amerikai Kémiai Társaság Herman Skolnik-díjával, 2007-ben pedig Costin D. Nenițescu-emlékéremmel tüntették ki. 1997-ben a Temesvári Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták, 1999-ben pedig Petrozsény díszpolgára lett.
Főbb művei[szerkesztés]
- Steric fit in quantitative structure-activity relations. Berlin; New York. 1980
- Metateza olefinelor și polimerizarea prin deschidere de inel a cicloolefinelor. București. 1981 (társszerzőkkel)
- Pyrylium salts: Syntheses, reactions, and physical properties. New York. 1982
- Labelled compounds and radiopharmaceuticals applied in nuclear medicine. București; New York. 1986
- Annulenes, benzo-, hetero-, homo-derivatives and their valence isomers. Boca Raton. 1987 (társszerzőkkel)
- Fotostabilizarea polimerilor cu amine împiedicate steric. București. 1990 (társszerzőkkel)
- C.D. Nenițescu: Viața și opera. București. 1995 (Mircea D. Banciuval)
- Topological indices and related descriptors in QSAR and QSPR. Amsterdam. 1999 (James Devillersszel)
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 65. o. ISBN 963-05-6821-7 (néhány téves évszámmal)
- Enciclopedia personalităților din România 2008. Zug: Hübners. 2008, 94. o.
- Ion Ghiriviga: Professor Alexandru T. Balaban: A tribute. Arkivoc 2005. 1–8. o.
További információk[szerkesztés]
- Alexandru T. Balaban a Texas A&M University (angolul)
