Adler Illés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Adler Illés (Zenta, 1868Budapest, Terézváros, 1924. február 19.[1][2]) rabbi.

Élete[szerkesztés]

Adler Sándor és Wéber Jozefin fia. Héber tanulmányait Pakson, Balassagyarmaton és Pozsonyban, a világi stu­diumokat magánúton végezte. 1891-ben Kiskunfélegyháza papja lett, 1896–1907 között Óbudán rabbi. Tizenegy évig működött itt, mikor Pest hívta meg rabbijául Pollák Eleázár helyére a Rumbach utcai templomba. Kora ifjúságában már az Egyenlőség című lap munkatársa volt, több dolgozata jelent meg itt és más felekezeti lapokban, valamint az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat és az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület évkönyvei­ben. Az Egyenlőségben jelent meg nevezetes sorozata a magyar rabbik szentföldi útjáról. Tudósként többek között a kabbalával foglalkozott. Budapest egyik legnépszerűbb papja és szó­noka volt, az Otto Wagner tervezte Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában működött. Az első világháború alatt tábori lelkész volt századosi rangfokozatban. Rabbiként az úgynevezett status quo ante irányzathoz tartozott. Halálát epehólyag-gyulladás okozta, a Kozma utcai izraelita temetőben temették el.[3] Felesége Krammer Janka volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 340/1924. folyószáma alatt.
  2. Adler Illés. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. május 12.
  3. Adler Illés. Öröklét. Hozzáférés ideje: 2016. május 12.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. Bp., Nemzeti Kegyeleti Bizottság, 2004.