Lévai Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lévai Jenő
Lévai Jenő emléktáblája egykori lakhelyén, a Vérhalom utca 33/c szám alatt
Lévai Jenő emléktáblája egykori lakhelyén, a Vérhalom utca 33/c szám alatt
Született 1892. április 26.
Budapest
Elhunyt1983. június 29. (91 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, újságíró, szerkesztő

Lévai Jenő (Budapest, 1892. április 26. – Budapest, 1983. június 29.) magyar író, újságíró, szerkesztő.

Életútja[szerkesztés]

Mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen folytatta, de diplomát nem szerzett.[forrás?][1] Barcsaysta gimnazistaként az Az Est c. lap egyik sporttudósítója volt, utóbb pedig a sportrovatnak is dolgozott. Egyéves, önkéntes, tiszthelyettes szolgálati évét 1913. október 1-jén kezdte a budapesti báró Laudon laktanyában működött vártüzértiszti iskolában,[2] de a háború miatt már nem szerelhetett le, hanem 1914 nyarán előbb szerb, majd galíciai hadszíntérre vezényelték, ahol tüzérségi megfigyelő volt Przemyśl ostrománál. A kapitulációt követően, 1915 tavaszán orosz fogságba került.

1921-től Az Újság, később az Est-lapok belső munkatársaként tevékenykedett. 1932-től a Magyar Hétfő c. politikai lap és a Kis Újság c. napilap fő- és felelős szerkesztője, valamint tulajdonosa lett. Az első világháborúról és az orosz fogságáról készített riportjai a Magyar Hétfő kiadásában jelentek meg három kötetben: Éhség, árulás, Przemyśl (Budapest, 1933), Éhség, forradalom, Szibéria (1934), Éhség, panama, Hinterland (Budapest, 1935). Ezt megelőzően, első kiadásban viszont A przemysl vár titkai. Egy vártüzér naplója (1932) címmel jelentette meg visszaemlékezéseit.

A magyar újságírás történetével is foglalkozott. Lévai szerkesztette és állította össze a Kossuth Lajos néplapjai (Budapest, 1938) c. kiadványt, melynek alcíme: A magyar újságírás hőskora 1877-1937. Szerkesztette a Zsidó magyarok Családi Könyvtárát (1942) is. A zsidótörvényekig a Kis Újság tulajdonosa és főszerkesztője volt. Majd amikor ezt el kellett adnia, a Képes Családi Lapok című újságot szerkesztette. Összeállította és sajtó alá rendezte az Írók, írások... Vigasztalás van az irodalomban (Budapest, 1943) című novelláskötetet.

A Est-lapok hasábjain 1925-ben egy cikksorozatban leleplezte Endre László akkor gödöllői főszolgabírót, aki később, 1944-ben a nyilasok kezére akarta adni Lévait. Bujkált, majd a pesti nemzetközi gettóban élte túl a háborút. A felszabadulás után főleg a magyarországi fasizmus keletkezésével, a különböző ellenállási mozgalmakkal foglalkozott 1945-1948 között megjelenő kötetében, amelyek máig is alapvető források. Az ötvenes években elhallgattatták. Adolf Eichmann magyarországi működéséről angol, francia és német nyelven is közzétett dokumentumokat (1961). A hatvanas-hetvenes években számtalan írása jelent meg az Új Élet-ben, a Magyar Nemzetben és az Ország-Világban. Több háborús bűnökkel gyanúsított személy perében szerepelt tanúként vagy szakértőként.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A przemysl vár titkai. Egy vártüzér naplója (Budapest, 1932)
  • Éhség, árulás, Przemysl (Budapest, 1933)
  • Éhség, panama, hinterland (Budapest, 1935)
  • Gömbös Gyula és a magyar fajvédők a hitlerizmus bölcsőjénél (Budapest, 1938);
  • Hősök hőse...! Bajcsy-Zsilinszky Endre, a demokrácia vértanúja (Budapest, 1945);
  • Horogkereszt, kaszáskereszt, nyilaskereszt (Budapest, 1945);
  • Endre László a háborús bűnösök magyar listavezetője (Budapest, 1946);
  • Raoul Wallenberg regényes élete (Budapest, 1948, 1988);
  • Zsidósors Magyarországon (1948);
  • A fekete SS "fehér báránya" (Budapest, 1966)
  • A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története (Erva, Budapest, 2014) (átdolgozott és bővített kiadás, terjedelem: 327 oldal)
  • A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története (Officina, Budapest, 1946) (terjedelem: 174 oldal)
  • "...csak ember kezébe ne essem én...", Deportáció, télach, schutzpass. Dési János utószavával (Budapest, 2016)[3]

Források[szerkesztés]

  1. "A bp.-i műegy.-en szerzett mérnöki diplomát." Lásd: Magyar Életrajzi Lexikon.
  2. Budapest, IX. ker., Timót utca 3.
  3. Egy újságíró hiteles feljegyzései a Vészkorszakról.
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1221. o. ISBN 963-05-6806-3  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]