A hatok levele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hatok levele néven ismert dokumentum a Román Kommunista Párt hat korábbi vezető személyiségének Nicolae Ceaușescu elnökhöz intézett nyílt levele volt 1989. márciusban. A levél aláírói Gheorghe Apostol(wd) (volt pártfőtitkár), Alexandru Bârlădeanu(wd) (volt Politbüró-tag és miniszterelnök-helyettes), Silviu Brucan(wd) (volt washingtoni nagykövet, a Scînteia(wd) című központi pártlap volt főszerlesztője, Corneliu Mănescu(wd) (volt külügyminiszter), Constantin Pîrvulescu(wd) (a párt alapító tagja) és Grigore Răceanu(wd) (veterán párttag) voltak.[1][2] A levelet, amely a Ceauşescu-rendszer politikáját bírálta, a BBC és a Szabad Európa Rádió hozta nyilvánosságra 1989. március 11-én.[3] Az aláírókat hamarosan letartóztatták és házi őrizetbe helyezték.

Aláírói[szerkesztés]

  • Gheorghe Apostol (1913–2010) a Román Munkáspárt főtitkára 1954–1955-ben, Nicolae Ceaușescu legfőbb vetélytársa a kommunista párt vezetői tisztségéért Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után
    Gheorghe Apostol
    (1913–2010)
    a Román Munkáspárt főtitkára 1954–1955-ben, Nicolae Ceaușescu legfőbb vetélytársa a kommunista párt vezetői tisztségéért Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után
  • Alexandru Bârlădeanu (1911–1997) a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1968-ban konfliktusba került Elena Ceaușescuval, és lemondott összes tisztségéről
    Alexandru Bârlădeanu
    (1911–1997)
    a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1968-ban konfliktusba került Elena Ceaușescuval, és lemondott összes tisztségéről
  • Silviu Brucan (1916–2006) Románia nagykövete az Amerikai Egyesült Államokban, a brassói felkelés után kritizálta az állami és pártvezetést, ezért házi őrizetre ítélték
    Silviu Brucan
    (1916–2006)
    Románia nagykövete az Amerikai Egyesült Államokban, a brassói felkelés után kritizálta az állami és pártvezetést, ezért házi őrizetre ítélték
  • Corneliu Mănescu (1916–2000) a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1965 és 1972 között külügyminiszter,
    Corneliu Mănescu
    (1916–2000)
    a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1965 és 1972 között külügyminiszter,
  • Constantin Pârvulescu (1895–1992) a Román Kommunista Párt egyik alapító tagja, az 1979-es pártkongresszuson felszólalt Nicolae Ceaușescu újraválasztása ellen
    Constantin Pârvulescu
    (1895–1992)
    a Román Kommunista Párt egyik alapító tagja, az 1979-es pártkongresszuson felszólalt Nicolae Ceaușescu újraválasztása ellen
  • Grigore Răceanu (1906–1996) szakszervezeti vezető, 1936 óta a Román Kommunista Párt tagja
    Grigore Răceanu
    (1906–1996)
    szakszervezeti vezető, 1936 óta a Román Kommunista Párt tagja

Tervezése[szerkesztés]

A hat kommunista politikus bukaresti parkokban találkozva beszélte meg a levél tervezetét, hogy a Securitate ne tudja lehallgatni őket.[4] A hatokat, akik szovjet, amerikai, brit és román hírszerzőkkel és diplomatákkal álltak kapcsolatban, nem szigetelték el, de követték őket.[4]

Brucan azt állította emlékirataiban, hogy ő volt a kezdeményező, és először Apostollal beszélte meg a tervet, majd közösen bevonták Bârlădeanut, aki az 1960-as években a román gazdasági fejlődés irányítója volt.[5] Corneliu Mănescu és Mircea Răceanu (az egyik aláíró, Grigore Răceanu fia) szerint azonban a levél ötlete Gheorghe Apostoltól származott, a megfogalmazás pedig Silviu Brucantól.[6][7] Alex Mihai Stoenescu(wd) és egyes újságcikkek szerint Apostol szovjet befolyásra kezdeményezte a levelet,[8][9] de ő maga tagadta ezt.[10]

Az első kapcsolatfelvétel után Brucan állítása szerint látogatást tett az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Egyesült Királyság bukaresti nagykövetségén.[11] Szokatlan módon a Securitate nem tartóztatta le, sőt a hatóságok megengedték neki, hogy 1988. júniusban látogatást tegyen az Egyesült Államokban.[11] Az amerikai külügyminisztérium állítólag lelkesen fogadta a levél tervezetét, de azt tanácsolták Brucannak, hogy csak hazatérése után hozza nyilvánosságra, mert ellenkező esetben száműzetésbe kényszerítenék.[11] Miután az Egyesült Királyságban konferenciát tartott Oxfordban és a sandhursti katonai akadémián, és találkozókon vett részt a külügyminisztériumban,[11] Brucan Moszkvába utazott, ahol állítása szerint Gorbacsovval folytatott megbeszélést,[12] és ígéretet kapott arra, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni, ha Ceaușescut eltávolítják.[13] 1988. decemberében, Brucant hazaútján letartóztatták a határon, de szabadon engedték.[13]

Bârlădeanu vitatta Brucan beszámolóját, azzel érvelve, hogy megbeszélték a levelet, és úgy döntöttek, hogy lemondanak a tervről, mert bebizonyosodott, hogy nem tudnak elegendő aláírást szerezni.[14] (Eredetileg negyven aláírót terveztek, de többek között Ion Iliescu és Fazekas János sem vállalta a levél aláírását.)[15][16] Bârlădeanu szerint Brucan elárulta a többi aláírót azzal, hogy társai tudta nélkül elment az amerikai nagykövetségre.[14] Az eredeti egyezség szerint a levelet a nyugati médiával párhuzamosan Ceaușescu részére is el kellett volna küldeni, de ezt nem történt meg.[17]

Tartalma[szerkesztés]

A Nicolae Ceaușescu elnöknek címzett levél[18] baloldalról kritizálta Ceaușescu politikáját.[19][20] A Mihail Gorbacsov-féle humanizmusra hivatkozott, jóllehet nem említette őt név szerint,[21]

A levél az alábbiakat vetette a pártfőtitkár szemére:[22]

1. A helsinki záróokmány és a román alkotmány be nem tartása:
a. a falurendezési terv ellentétben van az alkotmány 36. szakaszával, amely védi a személyi tulajdonjogot
b. a külföldiekkel való kapcsolattartás tilalmáról szóló törvényerejű rendeletet nem szavazta meg a törvényhozó testület, és nem hozták nyilvánosságra, ennek ellenére alkalmazzák
c. az új bukaresti városköz­pont az építkezésekre és finanszírozásukra vonatkozó törvények megsértésével épül
d. a biztonsági szervek fellépnek az alkotmány 34., illetve 28. szakaszában foglalt kérvényezési jogot, illetve a szólásszabadság jogát gyakorolni kívánókkal szemben
e. a kötelezővé tett vasárnapi munkavégzés ellentétben áll az alkotmány 19. szakaszával és a munkatörvénykönyvvel
f. a levelezés és a telefonbeszélgetések ellenőrzése megsérti az alkotmány 33. szakaszát
2. a tervgazdaság működésképtelensége
3. az agrárpolitika rendezetlensége
4. a németek, magyarok és zsidók tömeges kivándorlása az erőszakos asszimiláció miatt
5. Románia nemzetközi megítélésének hanyatlása

A levél aláírói „első lépésként” az alábbi követeléseket fogalmazták meg, amely után elindulhat a párbeszéd a „jelenlegi kilátástalan helyzet leküzdésének útjairól és eszközeiről.”[22]

1. a falurendezési terv leállítása
2. az emberi jogok biztosítása
3. az élelmiszerexport leállítása.

Nyilvánosságra hozatala[szerkesztés]

Silviu Brucan saját állítása szerint postán küldte el az általa angolul megfogalmazott levelet Bécsbe az Associated Pressnek és Londonba a BBC-nek, ez azonban erősen valószínűtlen, mivel a Securitate ellenőrizte az összes külföldre címzett levelet.[15] A dokumentumot 1989. március 11-én felolvasták BBC rádióadó román nyelvű adásában, majd közzétette a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja is.[3][23]

A Magyar Távirati Iroda a londoni The Timesra hivatkozva 1989. március 16-án tudósított a levélről.[24]

Következményei[szerkesztés]

A levél nem váltott ki tiltakozásokat Romániában.[25]

A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Ceaușescu szidalmazta az aláírókat, a levél tartalmáról nem ejtett szót. Rajta kívül csak felesége mert hozzászólni a témához.[3] Az aláírókat sürgősen letartóztatták, és a Securitate kihallgatta őket.[26] 1989. március 11. és május 7. között Silviu Brucant ötvenegy alkalommal hallgatták ki.[27] A hat aláíró közül négyet kilakoltattak Bukarest exkluzív Primăverii negyedéből(wd) a külvárosba, a másik kettőt őrizetbe vették az alábbiak szerint:[28]

  • Brucant az 1. kerület külső részébe, Dămăroaiaba költöztették[26][28] Fiát árulás vádjával letartóztatták, és 1989. július 21-én halálra ítélték; decemberben a forradalom során szabadult ki.[29]
  • Mănescut egy chitilai földszinti két szobás lakásba, lányát Piatra Neamțra költöztették[28]
  • Pîrvulescut egy Vaslui melletti faluba költöztették[28]
  • Bârlădeanut a főváros Vatra Luminoasă negyedébe költöztették[28]
  • Apostolt és Răceanut letartóztatták, és fogságban is maradtak az 1989-es forradalomig[28] Răceanut saját kolozsi üdülőjében őrizték, hogy elrejtsék a nyugati diplomaták elől.[3]

Az aláírók többsége a fokozott nyomás ellenére sem vonta vissza nyilatkozatát.[30] Brucan utóbb azzal vádolta Apostolt, hogy engedett a nyomásnak.[31]

Jelentősége[szerkesztés]

A levelet a rendszer elleni tiltakozások egyik legfontosabbjának tekintik, amely szakított az engedelmesség és pártfegyelem hagyományával.[30][32] Domokos Géza szerint azonban a levél „mai szemmel szánalmasan bátortalan, történelmi szempontból pedig nevetnivalón túlhaladott”.[1] Michael Shafir szerint a párton belüli egyet nem értés „túl kevés, túl későn” történt, és ha már az 1970-es évek közepén sor került volna rá, akkor valódi változások kiindulópontja lehetett volna.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Domokos Géza: Esély: Visszaemlékezés 1989-1992. I. kötet Csíkszereda: Pallas-Akadémia. 1996. 8–9. o. ISBN 9739670261  
  2. ↑ Etnopolitika: A közösségi, magán- és nemzetközi érdekek viszonyrendszere Közép-Európában. Szerk. Bárdi Nándor, Fedince Csilla. Budapest: Teleki László Alapítvány. 2003. 214. o. ISBN 9638638850  
  3. ↑ a b c d Krajnik-Nagy Károly: És akkor megszólalt Cornea, Dinescu, Tőkés – az ellenzékiek 1989. márciusi kiállása alapozta meg a rendszerváltást. kronikaonline.ro (2019. március 30.) (Hozzáférés: 2024. április 8.)
  4. ↑ a b c Durandin 2010 : 70.
  5. ↑ Durandin 2010 : 72.
  6. ↑ The Securitate Files: Silviu Brucan and the Communist Regime in Romania in the 1980s. www.wilsoncenter.org (Hozzáférés: 2024. április 8.)
  7. ↑ Interviu document: Istoricul Marius Oprea si Corneliu Manescu (1996). www.mediafax.ro (2019. október 30.) (Hozzáférés: 2024. április 8.)
  8. ↑ Leonard Bădilă: Adevărul despre Ceaușescu. Cine a vrut, de fapt, înlăturarea lui de la putere. Capital, (2023. december 21.)
  9. ↑ Grigore Cartianu: „Scrisoarea celor 6”: Poștașul vine de la Moscova. Literatura de azi, (2016. december 7.)
  10. ↑ Magureanu Daniel: Ce i-au zis ilegaliştii lui Apostol după Scrisoarea celor 6: La moarte pentru trădare! Evenimentul istoric, (2021. június 11.)
  11. ↑ a b c d Durandin 2010 : 73.
  12. ↑ Korábban viszont csak Alekszandr Jakovlevvel való találkozást említett.
  13. ↑ a b Durandin 2010 : 76.
  14. ↑ a b Durandin 2010 : 78.
  15. ↑ a b Székely László: A "hatok" levelének története 2. Félreeső sétányokon. Romániai Magyar Szó, 35. sz. (1990)
  16. ↑ Kántor Lajos: Kolozsvári néző 2009. október (4). Szabadság, (2009. október 26.)
  17. ↑ K. E: A román kommunista rezsim utolsó mohikánja. Korunk, III. évf. 4. sz. (2004)
  18. ↑ Durandin 2010 : 65.
  19. ↑ Vladimir Tismăneanu: Dubioasa convertire a lui Silviu Brucan. 22, (2006. szeptember 29.)
  20. ↑ Tismăneanu 2014 : 262-263
  21. ↑ Durandin 2010 : 66.
  22. ↑ a b Dokumentum: A hatok felhívása (Zsigmond Kálmán fordítása). Romániai Magyar Szó, 12. sz. (1990)
  23. ↑ Gheorghe Apostol, Critic of Romania’s Ceausescu, Dies at 97. The New York Times, (2010. május 26.)
  24. ↑ Times: a ,,Hatok, levele a legkeményebb kihívás Ceausescu ellen. rendszervaltas.mti.hu (1989. március 16.) (Hozzáférés: 2024. április 7.)
  25. ↑ Stefano Bottoni: A várva várt Nyugat. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 214. o. ISBN 9789639627796  
  26. ↑ a b Politologul Silviu Brucan a decedat la vârsta de 90 de ani. Gardianul, (2006. szeptember 16.)
  27. ↑ Durandin 2010 : 77.
  28. ↑ a b c d e f Dennis Deletant, Ceaușescu and the Securitate: Coercion and Dissent in Romania, 1965-1989, M.E. Sharpe, London, 1995, ISBN 1563246333.
  29. ↑ Találkozás egy halálraítélttel. In Élő lánc. Szerkesztők: Gyarmath János, Mihálka Zoltán, Szűcs Olga. Bukarest: Romániai Magyar Szó. 1990. = RMSZ-zsebkönyvek,  
  30. ↑ a b Tismăneanu 2014 : 263.
  31. ↑ Tismăneanu 2014 : 292
  32. ↑ Péter László: „Az aranykorszak örökösei?” A politikai szellem fenomenológiája. WEB szociológiai folyóirat, 10. sz. (2002. október)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Letter of the Six című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Scrisoarea celor șase című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Durandin 2010: Catherine Durandin: Moartea Ceaușeștilor. București: Humanitas. 2010. ISBN 9789735033767  
  • ↑ Tismăneanu 2014: Vladimir Tismăneanu: Stalinism pentru eternitate. București: Humanitas. 2014. ISBN 9789735044244  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_hatok_levele&oldid=27079610”