A Legyőzhetetlen (regény)

A Legyőzhetetlen
Szerző	Stanisław Lem
Eredeti cím	Niezwyciężony
Ország	Lengyelország
Nyelv	lengyel
Műfaj	tudományos-fantasztikus regény
Sorozat	Kozmosz Könyvek
Kiadás
Kiadó	MON
Kiadás dátuma	1964
Magyar kiadó	Móra Ferenc Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma	1967
Fordító	Szabó Győző
Média típusa	könyv
Oldalak száma	222
ISBN	ISBN 9632345746
Sablon • Wikidata • Segítség

A Legyőzhetetlen (Niezwyciężony) Stanisław Lem 1964-ben megjelent sci-fi regénye, mely Magyarországon először a Móra Ferenc Könyvkiadó Kozmosz Könyvek sorozatában jelent meg 1967-ben.

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

• Fekete eső

A Legyőzhetetlen fotonmeghajtású, másodosztályú űrcirkáló hosszú út után a Lant csillagkép egyik vörös napjához érkezett, majd leszállt a Regis III. bolygón. Az óriási űrjármű 83 főnyi csapata a hat éve itt elveszett Kondor űrhajót és annak 80 főnyi legénységét kereste. A veszélyesnek egyáltalán nem tűnő bolygón Horpach parancsnok minden biztonsági óvintézkedést megtett, majd a bolygókutatók megkezdték munkájukat. Az űrhajó környékének talajából ásványmintákat vettek, és a közeli tenger élőlényeit vizsgálták. A műholdak fényképfelvételeket készítettek a légkörből, de az elveszett Kondort egyelőre nem találták. A fotóelemzések közben egy városra bukkantak, így a Legyőzhetetlen elhagyta első bázisát, és a feltételezett város közelébe repült.

• Romok között

Az űrhajó 5–6 km-re a várostól szállt le. Miután robotokkal kiépítették a harmadfokú biztonsági övezetet, egy antianyagvetővel felszerelt kutatócsoport indult el a romok vizsgálatára. Rohán navigátor vezette a felderítőket, akik megállapították, hogy a település kihalt, nem emberléptékű. A hihetetlenül régi viaszlépszerű építményeken se ajtó, se ablak, anyaguk wolfram- és nikkelötvözet. 11 km hosszan járták be a „roncsokat”, amíg egy óceánhoz nem értek, közben helyzetképeket sugároztak a Legyőzhetetlennek. Ezután váratlan hír érkezett: 300 km-re egy másik kutatócsapat megtalálta a Kondort.

• A Kondor

De Vries felderítő robotjai bukkantak rá véletlenül a keresett űrhajóra. Rohán csoportját a helyszínre vezényelték, akik a látszólag érintetlen Kondorhoz érve a homokban csontvázakat találtak, tárgyak összevisszaságát figyelhették meg. Közelebb érve a Kondor – gyémánttal is alig megkarcolható – titán-molibdén páncéllemezén milliónyi apró lyukat észleltek. Odabent az űrhajóban óriási káoszt tapasztaltak, mumifikálódott holttesteket láttak, a hibernátorban egy megfagyott embert találtak. Egy speciális készülékkel megnézték a halott férfi utolsó emlékképét, hangélményét. A fedélzeti naplóban olvasható 4 bejegyzés arra utalt, hogy nem sokkal az űrhajó földet érése után történhetett az egyelőre megmagyarázhatatlan tragédia. A napló beszámolt a Kondor által is felfedezett romvárosról és ismeretlen, furcsa „legyek”ről. Az orvosok megállapítása szerint valamilyen tömeges őrület miatt pusztulhattak el az űrhajósok, nem erőszakos halállal haltak meg. A parancsnok utasítása szerint 3 csoportban folytatták a kutatást: az első csoport a roncsokat, a második a Kondort, a harmadik a sivatag belsejét vizsgálta.

• Az első

A következő éjszaka riadóra ébredtek, de csak viharos szél és esőzés „támadta” a védelmező erőteret. Rohán szerint a rejtély megoldása a város fémpiramisaiban keresendő. Útnak is indult az embereivel, de hamarosan azonnali visszatérésre szólították fel őket. A sivatagi csoport egyik tagja önkívületi állapotban tért haza, a társai csak egy hordágyra kötözve tudták visszahozni a Legyőzhetetlenhez. A csoport vezetőjének beszámolója szerint a sivatag mélyén barlangokat fedeztek fel. Az egyik föld alatti járatban egy kb. 300 000 éves fém automatára akadtak. Míg ezt tanulmányozták, Kertelen tovább ment, és eltűnt. Hamarosan a keresésére indultak, és amnéziás, sokkos állapotban leltek rá. A szerencsétlen felderítő vizsgálata közben kiderült, hogy mágneses ütés következtében veszíthette el az emlékezetét. Ezen az estén is riadó hangja verte fel az űrhajósokat álmunkból. Szikrázó fémrészecske eső zúdult a Legyőzhetetlenre, de az erőterük megvédte őket. Amikor megpróbálták befogni a részecskék egy apró részét a jelenség abbamaradt, eltávozott a közelükből.

• A felhő

Egy hét eltelte után sem volt újabb eredmény. Kertelen ismét beszélni tanult, úgy gagyogott, mint egy kisgyermek. Regnar és Gallagher csoportjai újabb felderítő útra indultak. A szakértők megállapították a leletekből, hogy 100 millió évvel ezelőtt a bolygón egy nova-robbanás következményeként kipusztultak az állatok és a növények. Azután újraindult a fejlődés, de emlősök megjelenése nélkül, majd 90 millió éve egy gyengébb robbanás következett, végül 6-8 millió éve nincsenek szárazföldi leletek, csak fémiszapra bukkantak. Az egyik lelőhelyen 22 méter mélyen vas-oxidos, korróziómarta mikroszkopikus méretű gépezetek maradványait találták. A Legyőzhetetlen leszállását követő 19 napon egy sötét felhő érkezett vihar kíséretében az űrhajó közelébe. Fémcseppecskék jelentek meg a homokban, a hajóra vittek belőlük néhányat, és elemezték a maradványokat. Később vasvegyülettelepek vizsgálata miatt 170 km-re északkeletre távozott Regnar 22 tagú expedíciója. Velük azonban egy idő után megszakadt a kapcsolat, ezért a parancsnok két felderítő repülőgépet rendelt ki föléjük. A repülők közül az alacsonyabban szálló egy fekete hatalmas fémfelhővel – milliárdnyi remegő vasból álló szénfekete kristállyal – találkozott. Amikor vészhelyzetbe került, a másik repülő a segítségére sietett, bevetették minden fegyverüket, de mindkét gép hamarosan nyomtalanul eltűnt. A Regnár-csapat négy tagjának is nyoma veszett, és 18-an ugyanolyan magatehetetlen állapotba kerültek, mint Kertelen. Rohán kapta azt a feladatot, hogy bőségesen felfegyverzett embereivel egy szuperkopter segítségével közelítsék meg a kráter környékét, és derítsék ki, mi történt az ottaniakkal.

• Lauda elmélete

Lauda biológus felkereste az asztrogátort a kabinjában, és elmondta neki, hogy szerinte egy ösztönös, de kérlelhetetlen ellenséggel állnak szemben. Abból indult ki, hogy az óceánban rábukkantak a szerves életre, míg a szárazföldön nem, ott 5 millió éve kihalt minden élőlény: a növények és az állatok egyaránt. Feltételezte, hogy több millió éve egy rakéta járhatott a Regis III. bolygón, és a nova régiójából érkező asztronautákat baleset érhette. A legénység pusztulása után a sértetlen javítórobotok, gépek konfliktusba kerülhettek az őshonos gyíkszerű hüllőkkel. Ennek következtében kiirthatták a szárazföldi élő szervezeteket, élettelen fejlődés jött létre, a gépi berendezések evolúciója. A gépezetek egymással is harcba keveredtek, a miniatürizálódott, telepekbe szerveződő apró műrovarok győzedelmeskedtek. A romváros valójában korrodálódó, halott fémerdő: a vesztes géptelepek fémszövedéke. Az embereket és gépeiket megtámadó fekete felhő minirobotok laza rajaiból állt, akik ha a változás a létüket fenyegette, összekapcsolódtak, hogy védekezzenek, támadjanak. Horpach parancsnok ezután a többi szakértőt is hívatta, akik többsége egyetértett Laudával. Rohán csapatának nagy része megkezdte a kráter átkutatását, hat géppel leereszkedtek a sziklaszorosba. Heten maradtak – Gaarb vezetésével – a táborban. Hat óra elteltével egyedül – sárosan, véresen – Rohán jutott ki egy kétéltű felderítőgéppel a mély kürtőből.

• Rohán csoportja

Rohánék 4 ember után kutattak, akik a gépnövényekkel borított kráterben bolyongtak. Először sűrű növésű rozsdás fémbozótokat láttak, majd barlangok mellett vitt az útjuk. Itt Rohán felvett a földről egy maréknyi háromszögű kristályt, és a zsebébe tette. Lejjebb már épek voltak a drótfonatú cserjék, a bokrok felett fekete gubancfoszlányok (rovarok rajai) látszódtak. A szűkülő sziklakapunál egy pillanatra meg kellett szakítaniuk a védő erőteret, ekkor támadták meg őket a „legyek”. Villámgyorsan körbevették a gépeket, az emberek többsége ettől megijedt és menekülni próbált, de a fekete lángok őket is körülnyaldosták. A férfiak öntudatlan, tehetetlen bábokká váltak, csak álldogáltak, üldögéltek, ám egyikük lövöldözni kezdett. Az őrült Jargot is megölte, Rohán nem tehetett mást, lelőtte a ön- és közveszélyes társat. A Legyőzhetetlen megérkezésének 27. napján a legénység felét már ártalmatlanná tette a bolygó.

• Kudarc

Horpach az űrhajót Rohánék közelébe parancsolta, hogy az öntudatlan embereket kimenthessék. Felvetődött a kérdés: hogyan tovább? Mindenesetre megvizsgálták a Rohán által hozott fémbogarakat. További példányokra is szükség lett, így útjára bocsátottak a Ciklopszot, a legfélelmetesebb fegyverüket. A Ciklopsz egy 80 tonnás, 8 méter hosszú, 4 méter átmérőjű önjáró gépóriás volt, atomhajtóművel, keramit-vanádium páncélzattal, antianyagvetővel, önmagát védő erőtérrel, automatikus irányítórendszerrel. Miközben a gépóriás akadálytalanul haladt a célja felé, egy – az űrhajóról fellőtt – szonda figyelte a ténykedését. Amikor a Ciklopsz a célterületet elérte, és egy nyaláb cserjét kiszakított a helyéről, akkor egy fekete felhő megtámadta. A felhőlavina nem okozott kárt a gépben, de egy idő múlva a Ciklopsz az antianyagvetőjét is használni kényszerült. A sziklák lávává olvadtak, új és újabb felhők érkeztek a kráter mélyéről, a titáni felhőáradat elől egy idő múlva a Ciklopsz menekülni kényszerült a tűzörvényből. Sőt megzavarodott, lelőtte a szondát (majd még négyet), és a parancs ellenére a Legyőzhetetlen felé közelített. Már csak 10 km-re járt, amikor irányt váltott, és elhagyta az övezetet.

• A hosszú éjszaka

Ezen az éjszakán Rohán körbejárta az űrhajót, ahol különböző embercsoportok beszélgetését hallgatta. A fő kérdés: a menni vagy maradni volt. A tudósok egy része arról tanácskozott, hogyan lehetne megsemmisíteni a mikrogépeket. Ötletként felvetődött, hogy jelentős mennyiségű fogoly példányon mutációt kellene létrehozni, de úgy, hogy azoknak gyenge pontja is legyen. Így két felhőagy jönne létre, amely harcolna egymás ellen. A mutánsok győznének, de az Achilles-sarok végezne velük is. A Ciklopsz támadása miatti riadó véget vetett az eszmecseréknek. Herpach parancsnok hatalmas válaszcsapással kénytelen volt a saját gépét megsemmisíteni, mert az irányíthatatlanná vált, komoly veszélyforrássá vált a Legyőzhetetlenre és az emberekre.

• A beszélgetés

Horpach parancsnok magához hívta Rohánt, és rábízta a döntést, hogy a továbbiakban mi történjen az űrhajóval. Rohán végiggondolta, hogy a parancsnok nem viheti vissza a földi bázisra a hajót úgy, hogy négy emberét a sorsára hagyta a Regisen. Bár nem valószínű, hogy Regnar és három társa túlélték a Ciklopsz és a felhők küzdelmét, de bizonyosság nélkül a vád felmerülhet. A legénység észnél maradt része azonnal menni szeretett volna, de azt az íratlan szabályt egyikük sem feledte: „Hogy mindent el lehet veszteni, de a legénységnek – élve vagy halva – a fedélzeten kell lennie”. Rohán még azt is elvállalta, hogy a Sax doktor által készített fejvédővel (villamos álcával a felhő ellen) megkeresi a négy magatehetetlen nyomorultat, és visszahozza őket a Legyőzhetetlenre.

• A Legyőzhetetlen

Három távirányítású terepjáró indult az elveszettek keresésére. A harmadikban kapott helyet Rohán, akit egy szonda is figyelt a magasból. Az első két terepjárót hamarosan felhők támadták meg, A navigátor azonban szerencsésen megúszta, a legyek nem figyeltek fel rá. A 60 km-es útból 39-et sikerült megtennie, amikor a járműve elakadt, innen gyalog folytatta az útját. Hosszú ereszkedés után egy emberalakot vélt látni, de később kiderült, hogy csak egy arktánt látott, egy ember alakú robotot, mely sérülten vánszorgott a sziklák között. Egy felhőgomoly Rohánt is megvizsgálta, de az álca jól működött, a mikrorobotok nem bántották. A navigátor az üregek átkutatás közben három torz halottra – köztük Regnarra is – talált. Lejárt a kutatásra szánt ideje, éppen hazaindult, amikor két felhő egymásba olvadásának volt a szemtanúja. Az összeolvadt felhők egy hatalmas tükörképet formáztak: Rohán saját arcára ismert a látomásban. A hátralévő utat kínkeservek közepette tette meg, de visszatalált a Legyőzhetetlenhez.

„	Nem minden és nem mindenütt a miénk...	”
– Rohán gondolata a regény végén

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

A mesterséges intelligencia

Ez volt az egyik első regény, amely felvetette azt az ötletet, hogy évmilliók során kifejlődhet az értelmes élet szervetlen változata is. A nem élő anyag evolúciója nyomán létrejövő mikro-robotok (mai kifejezéssel: nanorobotok) mesterséges intelligenciaként viselkedhetnek.

A Regis III. sivatagjában létező rovarszerű robotok jelentős akadályt jelentettek az emberiség diadalmas katonai és űrtechnológiájának. A több millió éves evolúció nyomán kifejlődő géplegyek rajai képessé váltak legyőzni minden ellenfelet. Rohán navigátor megkérdőjelezte az emberiség helyét ezen a bolygón, úgy vélte, hogy az univerzum nem minden része az emberi fajé.

Szereplők

• Rohán – navigátor
• Horpach – asztrogátor, az expedíció parancsnoka
• Ballminn – a bolygókutatók parancsnoka
• Blank – fedélzetmester
• Sax – idegfizikus
• Kronotos – főkibernetikus
• Tomman – fizikus
• Nygren – orvos
• Stormont – orvos
• Fitzpatrik – biológus
• Hagesup – biológus
• Lauda – biológus
• Ganong – mérnök
• Petersen – mérnök
• Jazon – nukleonszakértő
• De Vries – felderítő
• Gaarb – felderítő
• Gallagher – felderítő
• Kertelen – felderítő
• Regnar – felderítő

Megjelenések

Magyarul

• A "Legyőzhetetlen". Fantasztikus regény; ford. Szabó Győző, ill. Hegedüs István; Zrínyi Ny., Bp., 1967 (Kozmosz könyvek)
• MetaGalaktika 5. – A Legyőzhetetlen (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1983, 5-123. oldal, HU ISSN 0209-9934, fordította: Szabó Győző)
• A legyőzhetetlen; ford. Szabó Győző; Sierra, Bp., 1992 (Világsiker) ISBN 9632345746
• Stanislaw Lem teljes science fiction univerzuma I. (Szukits Könyvkiadó, 2005, 688 oldal, ISBN 9789634970675)

Lengyel nyelven

• MON, Warszawa, 1964, 1965
• Iskry, Warszawa, 1982
• Interart, Warszawa, 1995
• Nowa, Warszawa, 1995
• Świat Książki, Warszawa, 1997

Angol nyelven

• Seabury Press, New York, 1973
• Ace Books, New York, 1973, 1975
• Seabury Press, 1973
• Seabury Press, 1976
• Penguin Books, 1976
• Penguin Books, 1982

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a The Invincible című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Moly: A regény adatlapja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 19.)
• Profundus Librum: Stanisław Lem: A Legyőzhetetlen (kritika) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 19.)

További információk

• Stanisław Lem weboldala: Információk a regényről (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 20.)
• Mreadz.net: Stanisław Lem: A Legyőzhetetlen (magyar nyelven). [2014. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 21.)
• Fantlab.ru: Információk a regény megjelenéseiről (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 20.)