1986-os MTV Video Music Awards

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 1986-os MTV Video Music Awards díjátadója 1986. szeptember 5-én került megrendezésre, és a legjobb, 1985. május 2-tól 1986. május 1-ig készült klipeket díjazta. Az est házigazdái az MTV műsorvezetői voltak: Downtown Julie Brown, Mark Goodman, Alan Hunter, Martha Quinn és Dweezil Zappa. A díjátadó több helyszínen zajlott, elsősorban a New York-i Palladiumban, valamint a Los Angeles-i Gibson Amphitheatre-ben. A show további részeit Londonban, Miamiban és New Haven-ben tartották.

Az est legnagyobb győztese, és az egyik legtöbbet jelölt előadó a norvég a-ha formáció volt, amely tizenegy jelölésből nyolcat váltott díjra. A Take on Me című dalukhoz készült klip nyolc jelölést kapott, ebből hatszor nyert, beleértve a Közönségdíjat is. A The Sun Always Shines on T.V.-t három díjra jelölték, ebből kettőt meg is kapott.

A másik legtöbbet jelölt előadó a Dire Straits volt, ők a Money for Nothing klipjéért kaptak tizenegy jelölést. Két kategóriában győztek, köztük Az év videója kategóriában. A Money for Nothing az 1986-os VMA legtöbbet jelölt videója.

Jelöltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győztesek félkövérrel vannak jelölve.

Az év videója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me
  • Dire StraitsMoney for Nothing
  • Godley & Creme — Cry
  • Robert Palmer — Addicted to Love
  • Talking HeadsRoad to Nowhere

Legjobb férfi videó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobb női videó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobb csapatvideó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobb új előadó egy videóban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me
  • The Hooters — And We Danced
  • Whitney HoustonHow Will I Know
  • Pet Shop BoysWest End Girls
  • Simply Red — Holding Back the Years

Legjobb koncepcióvideó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me
  • Dire StraitsMoney for Nothing
  • Godley & Creme — Cry
  • Talking HeadsAnd She Was
  • Talking Heads — Road to Nowhere

Legtöbbet újító videó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me
  • Pat Benatar — Sex as a Weapon
  • Dire StraitsMoney for Nothing
  • X — Burning House of Love
  • ZZ TopRough Boy

Legjobb színpadi teljesítmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobb klipbeli alakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • David Bowie és Mick JaggerDancing in the Street
  • Dire StraitsMoney for Nothing
  • Robert Palmer — Addicted to Love
  • Bruce Springsteen — Glory Days
  • StingIf You Love Somebody Set Them Free

Legjobb rendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me (Rendező: Steven Barron)
  • Pat Benatar — Sex as a Weapon (Rendező: Daniel Kleinman)
  • Dire StraitsMoney for Nothing (Rendező: Steven Barron)
  • X — Burning House of Love (Rendező: Daniel Kleinman)
  • ZZ TopRough Boy (Rendező: Steven Barron)

Legjobb koreográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pat Benatar — Sex as a Weapon (Koreográfus: Russell Clark)
  • Morris Day — The Oak Tree (Koreográfus: Russell Clark és Morris Day)
  • MadonnaDress You Up (Koreográfus: Brad Jefferies)
  • MadonnaLike a Virgin (koncertfelvétel) (Koreográfus: Brad Jefferies)
  • Prince and The Revolution — Raspberry Beret (Koreográfus: Prince)

Legjobb speciális effektek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me (Speciális effektek: Michael Patterson és Candace Reckinger)
  • Pat Benatar — Sex as a Weapon (Speciális effektek: Daniel Kleinman és Richard Uber)
  • Dire StraitsMoney for Nothing (Speciális effektek: Ian Pearson)
  • X — Burning House of Love (Speciális effektek: Daniel Kleinman)
  • ZZ TopRough Boy (Speciális effektek: Max Anderson és Chris Nibley)

Legjobb művészi rendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — The Sun Always Shines on T.V. (Művészi rendezés: Stefan Roman)
  • Pat Benatar — Sex as a Weapon (Művészi rendezés: Daniel Kleinman)
  • Dire StraitsMoney for Nothing (Művészi rendezés: Steven Barron)
  • Honeymoon Suite — Feel It Again (Művészi rendezés: David Brockhurst)
  • ZZ TopRough Boy (Művészi rendezés: Ron Cobb)

Legjobb vágás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — The Sun Always Shines on T.V. (Vágó: David Yardley)
  • Pat Benatar — Sex as a Weapon (Vágó: Richard Uber)
  • Dire StraitsMoney for Nothing (Vágó: David Yardley)
  • X — Burning House of Love (Vágó: Dan Blevins)
  • ZZ TopRough Boy (Vágó: Richard Uber)

Legjobb operatőr[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — The Sun Always Shines on T.V. (Operatőr: Oliver Stapleton)
  • Pat Benatar — Sex as a Weapon (Operatőr: Peter Mackay)
  • Joe Walsh — The Confessor (Operatőr: Jan Keisser)
  • X — Burning House of Love (Operatőr: Ken Barrows)
  • ZZ TopRough Boy (Operatőr: Chris Nibley)

Közönségdíj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a-ha — Take on Me
  • Dire StraitsMoney for Nothing
  • Godley & Creme — Cry
  • Robert Palmer — Addicted to Love
  • Talking HeadsRoad to Nowhere

Életmű-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különleges elismerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bill Graham
  • Jack Healey

Fellépők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Palmer — Addicted to Love
  • The Hooters — And We Danced/Nervous Night
  • The Monkees — I'm a Believer/Daydream Believer
  • 'Til Tuesday — What About Love
  • INXS — What You Need
  • Van HalenBest of Both Worlds/Love Walks in
  • Mr. Mister — Kyrie/Broken Wings
  • Simply Red — Holding Back the Years/Money's Too Tight (To Mention)
  • Whitney HoustonHow Will I Know/Greatest Love of All
  • Pet Shop BoysLove Comes Quickly/West End Girls
  • Tina TurnerTypical Male
  • GenesisThrowing It All Away

Résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jay Leno — átadta a Legjobb klipbeli alakítás díjat
  • Robin Williams — átadta a Legjobb új előadó egy videóban díjat
  • Mark Goodman — átadta a Legjobb színpadi teljesítmény díjat
  • Janet Jackson — átadta a Legjobb koreográfia díjat díjat
  • Bobcat Goldthwait — átadta a Legtöbbet újító videó díjat
  • David Lee Roth — átadta a Legjobb csapatvideó díjat
  • Robert Palmer — átadta az Életmű-díjat
  • Van Halen — átadta a Közönségdíjat
  • Paul McCartney — átadta a Legjobb női videó díjat
  • Belinda Carlisle — átadta a Legjobb férfi videó díjat
  • Don Henley — átadta a Az év videója díjat

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]