16 Psyche

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a kisbolygóról szól. Hasonló címmel lásd még: Psyche (egyértelműsítő lap).
16 Psyche
Felfedezése
FelfedezőAnnibale de Gasparis[1]
Felfedezés ideje1852. március 17.[1]
Felfedezés helyeAstronomical Observatory of Capodimonte[2]
NévadóPszükhé
Ideiglenes névA852 FA
KisbolygókategóriaM típusú kisbolygók
Pályaadatok
EpochaSeptember 13, 2023
Aphélium távolsága3,328 CsE[1]
Perihélium távolsága2,514 CsE[1]
Fél nagytengely2,92 CsE[1]
Pálya excentricitása0,140[1]
Orbitális periódus4,99 év[1]
Közepes anomália260,287°[1]
Inklináció3,095°[1]
Felszálló csomó hossza150,325°[1]
Perihélium szöge227,492°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő226 km
Átlagos sűrűség
  • 3,3 gramm/köbcentiméter
  • 4,5 gramm/köbcentiméter
Forgási periódus4,196 h
Albedó0,12[1]
Abszolút fényesség5,9 magnitúdó[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 16 Psyche témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 16 Psyche egy nagy kisbolygó. 1852. március 17-én fedezte fel Annibale de Gasparis Nápolyban. A görög istennőről, Psychéről nevezte el a 16-ik kisbolygót. Az M típusú kisbolygók között a Psyche a legnagyobb tömegű.

Jellemzői[szerkesztés]

Méretei: 240×185×145 km

Fémes anyagi összetételét először a rádiócsillagászati mérések jelezték. A kisbolygófejlődési modellek alapján egy ütközésekkel „meghámozott” kisbolygó magjának is tekintik. Ebben az esetben azonban sok hasonló pályán keringő törmeléket várnánk, de ilyeneket a Psyche pályaparamétereihez közel nem találunk.

Eddig két csillagfedés során észlelték a Psyche kisbolygót, mindkettőt Mexikóból (2002. március 22-én és május 16-án). A fénygörbe változásából egy háromtengelyű ellipszoid alakra következtettek.

Az észlelési eredményekből ma már tudjuk, hogy térfogatának 30–60 százaléka fémes anyag. „Egy eddig soha nem látott fajtájú világot fogunk felderíteni. Nincs már sok teljesen felderítetlen objektumtípus a Naprendszerünkben, amit meg tudunk látogatni. Ez az, ami annyira izgalmas ebben az egészben” — mondta el a NASA indítás előtti sajtótájékoztatóján az egymilliárd dolláros költségű Psyche küldetést vezető Lindy Elkins-Tanton, az Arizonai Állami Egyetem bolygókutató professzora. „Ennek az eddig űrszonda által nem vizsgált kisbolygótípushoz tartozó aszteroidának a felderítésével új betekintést nyerünk majd a Naprendszer építőköveinek egy további szeletébe” — nyilatkozott a Qubitnek David Williams, aki szintén az Arizonai Állami Egyetem bolygókutató professzora. Williams tagja a Psyche űrszonda kutatócsoportjának, és korábban több NASA-szondán, köztük a szintén a Mars és a Jupiter között keringő Vesta és Ceres kisbolygókat meglátogató Dawn küldetésen dolgozott.[3]

2023. október 13-án a NASA a floridai Kennedy Űrközpontból, a SpaceX Falcon Heavy rakétájával nyolc éves küldetésre indította az aszteroidáról ugyancsak Psychének elnevezett űrszondát, hogy felderítse a fémtartalma miatt a legértékesebb égitestnek tartott kisbolygót. A kutatók reményei szerint a szonda mérései megvilágítják, miként jöttek létre a Földhöz hasonló kőzetbolygók magjai és milyen viszonyok uralkodtak a Naprendszer keletkezésekor.[3] négy, ún. Hall-effektussal működő, xenonnal hajtott ionhajtóművéről van szó, amelyeket most fognak először a mélyűrben használni. Ez nagyon röviden úgy működik, hogy a hajtóművek elektromos és mágneses mezőket hoznak létre, melyeken keresztül ionizált xenonatomokat löknek ki másodpercenként 15 kilométeres sebességgel, és az így keletkező tólóerő hajtja majd az űrszondát. A tervek szerint a Psyche hat évig utazik a világűrben, és 2029-ben éri el a [[Mars}} és a Jupiter között félúton keringő célpontját, amit utána két évig vizsgál. Az eredeti tervek szerint a szonda 2026-ban ért volna célba, de a NASA bolygókutató űrszondáiról ismert kutatóintézet, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) túlterheltsége miatt az indítást egy évvel csúsztatni kellett, amikért három évvel többet utazik új generációs ionhajtóműveivel. A hatalmas napelemtábláival egy nagyobb csuklós busz méretével vetekedő szonda négy tudományos műszert szállít magával. Ezek felvételeket készítenek majd a kisbolygóról, feltárják annak összetételét és belső szerkezetét, valamint mágneses tér után kutatnak körülötte.[3]

Az új típusú hajtóművet most próbálják ki először mélyűrben. A négy, ún. Hall-effektussal működő, xenonnal hajtott ionhajtómű nagyon röviden úgy működik, hogy a hajtóművek elektromos és mágneses mezőket hoznak létre, melyek ionizált xenonatomokat löknek ki 15 km/s sebességgel, és az így keletkező tólóerő hajtja a szondát. A Jet Propulsion Laboratory vezető mérnöke, David Oh szerint ez 30 éve még csak a Star Warsban tűnt elképzelhetőnek, és a xenon miatt kéken világító hajtóművek még mindig sci-finek tűnnek, de ha minden jól megy, a fellövés után hónapokig fognak működni.[4]

Itt két, radikálisan különböző elmélet csap össze:

  • az egyik hipotézis szerint az aszteroida valójában egy bolygó kihűlt magja, amely rég elveszítette a külső rétegeit — ebben az esetben eddig sosem látott lehetőséget biztosít arra, hogy betekintést nyerjünk a Föld magjának felépítésébe;
  • a másik szerint a Psyche egy egyelőre csak elméleti síkon létező, ősi anyagból áll — azt nyilván nem kell magyarázni, hogy miért lenne érdekes, ha valóban a Naprendszer korai állapotát tükröző ősi objektumról lenne szó.[5]

Az első esetben asok milliárd tonna vas és nikkel mellett elég nagy részben aranyat és platinát tartalmazhat. Már most, a 2020-as évek elején is vannak olyan is vannak az aszteroidák bányászatát tervező cégek, amelyek számára alapvető ezek anyagi összetételének minél pontosabb megismerése.[5]

Az ilyen küldetések rendkívül fontosak lehetnek ahhoz, hogy meg lehessen állapítani egy aszteroida pontos összetételét, amiről jelenleg a Psyche esetében is csak találgatni lehet.[5]

A hatalmas napelemtábláival egy nagyobb csuklós busz méretével vetekedő szonda tudományos műszerparkja hagyományos:_egy magnetométer, egy gamma-sugárzás- és neutronspektrométer, egy multispektrális képalkotó és egy X-sávú rádiótávközlő rendszer.[5] Ezek felvételeket készítenek majd a kisbolygóról, feltárják annak összetételét és belső szerkezetét, valamint mágneses tér után kutatnak körülötte.[3]

A domborzatot vizsgálva megállapíthatják, hogy nézhet ki egy becsapódási kráter egy ilyen aszteroidán, vagy hogy vannak-e rajta hegyek és lávafolyamok.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m JPL Small-Body Database Browser: 16 Psyche. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  2. ↑ JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2024. január 23.)
  3. ↑ a b c d Qubit
  4. ↑ Telex
  5. ↑ a b c d e Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) _-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_- nevű lábjegyzeteknek

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=16_Psyche&oldid=26810181”