Óvári Elemér
| Óvári Elemér | |
| Született | 1876. február 29. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1944. október 11. (68 évesen) Kolozsvár |
| Foglalkozása | ügyvéd |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Óvári Elemér (Kolozsvár, 1876. február 29. – Kolozsvár, 1944. október 11.) kolozsvári ügyvéd, Óvári Kelemen jogász fia, Óváry Zoltán orvos apja.
Életpályája[szerkesztés]
Kolozsváron a piaristáknál érettségizett, egyetemi jogi tanulmányait a helybeli Ferenc József Tudományegyetemen végezte. Jogi és államtudományi doktorátus után ügyvédi vizsgát tett, majd 1904-től a kolozsvári ügyvédi kamara tagja lett. 1906-tól Kolozsvár főügyésze volt. 1906-ban megnősült, feleségül vette Purjesz Olgát (1881–1944), Purjesz Zsigmond leányát. Két gyerekük született: Zoltán (1907–2005), a későbbi amerikai orvos és Magda Éva (1908–?).
Óvári Elemér újságíróskodott is (a Kolozsvári Hírlap főszerkesztője volt). Lelkes támogatója, résztvevője volt minden kulturális, sport- és karitatív szervezkedésnek. Nagy mókamester hírében állt, a New York szálló kávézójában állandó asztaltársasága volt.
Óváriék, főleg a feleség jóvoltából, valóságos irodalmi-művészeti szalont működtettek Monostori úti házukban, ahol nagyon sokan megfordultak, mint például: Ady Endre, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Kuncz Aladár, Hunyady Sándor, Wass Albert, Pablo Casals, Valdemar Psilander[1] dán filmszínész, de tudósok is, mint Fejér Lipót és Haar Alfréd.
Óvári Elemér 1915-ben önkéntes katonaként bevonult, az olasz frontra került, de 1916-ban betegsége miatt felmentették. Városi főügyészi tisztségét a román hadsereg Kolozsvárra való bevonulásakor vesztette el. Ezután beállt asztalosinasnak Hevesi József műbútorasztalos Fadrusz utcai műhelyébe mindaddig, amíg újrakezdhette ügyvédi praxisát.
A két világháború között igen fontos szerepet játszott az erdélyi magyar kisebbség megmaradásáért folytatott küzdelemben. A magyar tankönyveket is kiadó Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. igazgatósági elnöke is volt. A második bécsi döntés után újra városi főügyészként tevékenykedett 1941-es nyugdíjazásáig.
1944. október 11-én, amikor a szovjet csapatok elfoglalták Kolozsvárt, Óvári Elemért, feleségét, a náluk tartózkodó rokonokat és vendégeket, máig tisztázatlan körülmények között, ismeretlenek lemészárolták Monostori úti lakásukban. [2] [3] [4] [5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gaal György: Házsongárdi Pantheon, Korunk évkönyv 1980, 247–280. Online hozzáférés
- ↑ Gaal György: Purjesz Zsigmond emlékmûve, Szabadság, 1997. ápr. 3. 6. oldal. Online hozzáférés
- ↑ Sas Péter: Bács Györgyről, az Óvári család feltételezett gyilkosáról, Szabadság, 2004. október 30. 11. oldal. Online hozzáférés
- ↑ Gaal György: Apró adatok az Óvári család tragédiájához, Szabadság, 2004. december 6. 3. oldal. Online hozzáférés
- ↑ Sas Péter: Egy máig tisztázatlan dráma: az Óvári család rejtélyes halála, Szabadság, 2002. május 15. 3. oldal. Online hozzáférés
Források[szerkesztés]
- Veress Emőd: Óvári Elemér kolozsvári ügyvéd életéről és haláláról, Erdélyi Jogélet, 2021/3, 125–139. o. Online hozzáférés
.svg){kind=small}
