Íjgyártó István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Íjgyártó István
Született1963. december 26. (60 éves)
Beregszász, Ukrán SZSZK, Szovjetunió
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyar nagykövet Romániában (2000–2004)
  • magyar nagykövet Oroszországban (2010–2014)
  • államtitkár (2014. október 5. – 2018. május 17., Külgazdasági és Külügyminisztérium)
  • magyar nagykövet Ukrajnában (2018–)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1988)
A Wikimédia Commons tartalmaz Íjgyártó István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Íjgyártó István (teljes nevén: Íjgyártó Bálint István; Beregszász, 1963. december 26.[1] –) kárpátaljai származású magyar államtitkár, diplomata.

Pályafutása[szerkesztés]

1976 óta él Magyarországon.[2] A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett 1982-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán diplomázott 1988-ban.[3] 1988-90-ben a KSH Népességtudományi Kutatóintézetében dolgozott tudományos munkatársként, majd a Miniszterelnöki Hivatal kormányfőtanácsosa lett, ahonnan 1991-ben egy évet ösztöndíjasként az Egyesült Államok Kongresszusánál tölthetett.[3] 1992-től a Határon Túli Magyarok Hivatala elemző főosztályának vezetője, majd 1998-tól az APEH tanácsadója volt. 2000. július 14-én adta át megbízólevelét,[4] és 2004-ig töltötte be rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti pozícióját Romániában, ahol Terényi János váltotta. 2004 és 2010 között különböző pozíciókban a Külügyminisztériumban dolgozott, elsősorban a posztszovjet térség országaival foglalkozva.[3]

2010-től Magyarország moszkvai nagykövetsége vezetője volt (rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti megbízólevelét 2011. február 8-án adta át).[5] 2014-ig töltötte be az oroszországi nagyköveti posztot (Üzbegisztánban is akkreditálva), majd hazatértét követően a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára lett, valamint az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság,[6] és az 1956-os Emlékbizottság állandó tagja.[7] 2018-ban Íjgyártót kinevezték Magyarország ukrajnai nagykövetévé, megbízólevelét 2018. november 14-én adta át.[8]

Publikációi[szerkesztés]

  • Codification of minority rights. In: Minorities: the new Europe’s old issue. Ed: Ian Cuthbertson and Jane Leibowitz. Prague.New York. Boulder 1993.
  • Magyarország történeti helységnévtára. Máramaros megye (1773-1808). KSH Könyvtár Bp. 1996.
  • A kisebbségi jogok kodifikációjának esélyei Közép- és Kelet-Európában. Magyar Kisebbség 1997. 1-2.
  • A kisebbségi kérdés térségünkben. In.: Kelet-Közép-Európa az ezredfordulón. Magyar Atlanti Tanács Bp. 1999.
  • A földgáz geopolitikája és Európa energiabiztonsága. Kommentár 2006/3.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda 2009. Budapest: MTI. 2008. 488. o.  
  2. ↑ Horváth Sándor: Íjgyártó István kijevi magyar nagykövet: A nemzeti kisebbségek elnyomása Európa-ellenes törekvés. Kárpáti Igaz Szó (2019. január 17.) (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  3. ↑ a b c Curriculum vitae. Magyarország Kormányának weboldala (2014) (Hozzáférés: 2019. április 25.) arch
  4. ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000. Budapest: Külügyminisztérium. 2000. 176. o.  
  5. ↑ Íjgyártó István moszkvai magyar nagykövet átadta megbízólevelét. Kormányzati Portál hírközpont (2011. február 8.) (Hozzáférés: 2019. április 25.) arch
  6. ↑ Centenáriumi Emlékbizottság. az emlékbizottság honlapja (2014) (Hozzáférés: 2019. április 25.) arch
  7. ↑ Íjgyártó István. az emlékbizottság honlapja (2014) (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  8. ↑ Rovó Attila: Alighogy kinevezték, máris bekérette Ukrajna az új magyar nagykövetet. Index.hu (2018. november 16.) (Hozzáférés: 2019. április 25.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Íjgyártó_István&oldid=26803628”