Narkolepszia

Narkolepszia
Angolul	Narcolepsy
BNO-10	G47.41 G47.419
BNO-9	347.0
Epidemiológia
Földrajzi előfordulás	A világon mindenhol
Prevalencia
Magyarországon	Kb. 5.000 beteg
Európában	kb. 0,5‰
Leírás
Érintett szervek	Idegrendszer
Etiológia	A hipokretin nevű idegi ingerületátvivő vegyület hiánya
Kockázati tényezők	Gyógyszerek, alkohol, nikotin, stressz, erős érzelmi reakciók stb.
Főbb tünetek	Hirtelen fellépő, leküzdhetetlen alvási roham.
Diagnosztika	Alváslatencia teszt, éjszakai poliszomnográfiás vizsgálat, HLA-meghatározásra
Szövődmények	Véletlen balesetek
Kezelés	Stimulálókkal: amfetamin, dextroamfetamin, metilfenidát, modafinil és pimolin tartalmú készítményekkel
Megelőzés	Naponta többszöri, tervezett, 15-30 perces alvások beiktatása. Alkohol, nikotin, nehéz ételek kerülése. Rendszeres testmozgás.
OMIM	161400 605841 609039 612417 612851 614223 614250
DiseasesDB	8801
MedlinePlus	000802
A Wikimédia Commons tartalmaz Narkolepszia témájú médiaállományokat.

A narkolepszia a központi idegrendszer ismeretlen eredetű krónikus betegsége, az ébrenlétet, és az alvást is érintő, bonyolult működési zavar. Az alvászavarok csoportjába tartozik, jellemzője, hogy az agy képtelen megfelelően szabályozni az alvási ciklusokat.

Előzmények

Gélineau

Az első világháború előtt nagyon ritkának tartották, nem igazán ismerték. A betegeket epilepsziásoknak hitték, mert ugyanúgy váratlanul összeestek, de a végtagrángásos görcsroham helyett, ők mozdulatlanul, mély álomba zuhantak. A narkolepszia elnevezés Jean-Baptiste-Édouard Gélineau francia orvostól származik, aki 1880-ban elsőként írta le a betegséget.

Az 1917-1922 közötti nagy agyvelőgyulladás járvány idején sok esetet regisztráltak, és jobban megismerték ezt a betegséget, de komolyabb kutatás csak az 1970-es években kezdődött.

Jellemzői

Állandó nappali fáradtság és álmosság, valamint hirtelen, leküzdhetetlenül, legtöbbször rohamokban jelentkező nappali elalvás. Ezek az elalvások általában monoton körülmények között, munkahelyen, otthon, iskolában, autóvezetés közben, vagy bármely más helyzetben előfordulhatnak.

A betegség leírása

Normál esetben alvás során egész szervezetünk regenerálódik, sejtjeink, szervrendszerünk és idegrendszerünk is. Az alváshiánnyal járó alvászavar, ahová a narkolepszia is tartozik, idegrendszeri kimerüléshez vezet.

Az alvás folyamatát leegyszerűsítve két szakaszra, a nem REM, és a REM fázisokra lehet osztani. (A REM alvás jelentése: Rapid Eye Movement= Gyors szemmozgásos, álom-fázis)

A nem REM fázis álom nélküli, felszínes alvás, a test ellazul, a szemek is nyugalomban vannak, az agyhullámok lassúak. A REM fázis álmokkal járó mély alvás, a lehunyt szemek gyors mozgása jellemzi, az izomtónus megszűnik, a test teljesen ellazul, az agyhullámok sebesen működnek. Normális alváskor ezek a fázisok váltják egymást. Általában 1-2 óra (rendszerint 90 perc) álom nélküli alvás után merülnek az alvók a mély álom fázisába. A narkolepsziásoknál a normál, álom nélküli REM fázis hiányzik, a beteg pár perc alatt már REM fázisba merül, mely hirtelen betör a nappali tevékenységébe, megzavarva az ébrenléti agyműködést, az agy nem tudja meggátolni az elalvást. A hirtelen jelentkező álom szakasz jelentősen megterheli a szervezetet. De a betegek éjszakai alvásaik sem a normális módon zajlanak. Gyakran felébrednek, mély alvásuk sokkal kevesebb, a REM alvások összmennyisége is jelentősen nagyobb, ezért folyamatos alváshiányban szenvednek.

Tünetei

Általában serdülőkorban, vagy fiatal felnőttkorban jelentkeznek az első panaszok, amik aztán a beteget egész élete során végigkísérnek.

A betegség első jelei, hónapokig, vagy akár évekig is fennállhatnak, mire a következő tünetek megjelennek.

Több jellemző tünete van, de ritka, amikor mind előfordul, legtöbbször egy-két tünet jellemző. A teljes tünetcsoport a betegek körülbelül 2-10%-ánál van jelen, a csak kóros aluszékonyság pedig kb. 60%-nál. Ami mindenkinél jelentkezik az a rendkívüli nappali álmosság és gyengeség, ami független az előző éjszakai alvás minőségétől, vagy mennyiségétől. A tünetek többsége a betegek számára gyakran megmagyarázhatatlanok és ijesztőek. Az elalvásnak csak néha tud ellenállni a narkolepsziás, viszont az alvásból, mint normális alváskor, könnyen felébreszthető.

A betegek bármilyen életkorúak is legyenek, mindenki úgy tapasztalja, hogy az első jelek megjelenését követő két-három évtizedben a tünetek súlyosbodnak.

Négy klasszikus tünete

• Alvásrohamok
• Kataplexia
• Hypnagog hallucinációk
• Alvásparalízis

Alvásrohamok

Váratlan, ellenállhatatlan elalvás, általában monoton cselekvés közben. Sokszor ilyenkor a beteg automatikusan tovább folytatja a cselekvést, akár a beszédet is, igaz ez utóbbi érthetetlenné válik. Az időtartama pár pillanattól, akár 30 percig is tarthat. Gyakran álom is kíséri. Ébredés után kis ideig általában kipihentség tapasztalható.

Kataplexia

Valamilyen erősebb érzelmi hatás, pl. düh, nevetés, félelem, stressz váltja ki. A beteg izmai hirtelen elernyednek, elejtheti a kezében tartott dolgokat, előrebukhat a fej, lecsukódhat a szem, lebiggyedhet a száj, akár minden végtagjára is kiterjedhet a bénulás, a földre zuhanhat, vagy ültében eldőlhet és nem képes megmozdulni. Előfordulhat a beszéd, a látás vagy a hallás zavara is. Másodpercektől akár percekig is tarthat ez az állapot, mely alatt a beteg éber, tudatában van a bénulásának. A folyamatot nem lehet befolyásolni.

Hypnagog hallucinációk

Elalváskor és felébredéskor jelentkező, általában fenyegető tartalmú rémképek, melyek nagyon szorongást keltőek és valóságszerűek. Gyakran látnak tárgyakat, idomokat, állatokat. Legtöbbször alakokat, akik csak állnak a szobában és őket figyelik, vagy meg akarják ölni őket. A vizuális élményeken kívül akusztikusak is jelentkezhetnek, hangok, zörejek, beszéd, dallam formájában. Egyik jellemző tünet még a levitáció érzése. A beteg teljes izomtónus vesztést él meg, azt érezve, hogy az ágy felett lebeg. Az észlelt képek nagyon életszerűek, az álmoknál jóval intenzívebbek.

Alvásparalízis

Legfőbb jellemzője az akaratlagos mozgás képtelensége. Elalvás előtt, vagy ébredés után, a beteg képtelen mozdulni, bénultságában nem képes beszélni, vagy a szemét kinyitni. Néha előfordul, hogy szellemeket látnak, vagy úgy érzik lebegnek az ágy felett, esetleg meghaltak. Az állapot rendkívül erős szorongást okoz. A beteg tudata tiszta, érzékelik környezetüket, de nem képesek kapcsolatot teremteni, segítséget kérni. Erősen ingerre, pl. megrázva a beteg testét, kiszakítható ebből az állapotából. Időtartama pár másodperctől percekig, ritkán 10-20 percig is eltarthat.

Kísérő tünetek

Állandó nyugtalanság, tanácstalanság, reménytelenség, hangulatingadozások, indokolatlan félelmek, zárkózottság, bizalmatlanság, kisebbrendűségi érzés, személyiség zavarok, beilleszkedési problémák. Az állandó fáradtság miatt romló koncentráció és tanulási képesség, valamint szellemi és fizikai teljesítmény.

A betegek körében kiemelkedő tünet a fejfájás, ami gyakran migrénes erősségű. Testsúlynövekedés is felléphet.

Tünetek, amik esetén érdemes orvoshoz fordulni

• Nappali, váratlan helyzetekben, hirtelen fellépő, csillapíthatatlan alváskényszer.
• Hirtelen izomgyengülés miatt, tárgyak elejtése.
• Házimunkák közben jelentkező időkiesés, melynek hatására megég vasalás közben a ruha, odaég az étel stb.
• Társaságban, munkahelyen, iskolában, figyelemkiesés, felületes elalvás.
• Alvás előtt, vagy közvetlenül ébredés után jelentkező álomszerű képek, lebegésérzés.
• Olvashatatlan írás, mert a beteg egy-egy pillanatra elalszik írás közben és felébred, anélkül, hogy mindezt észrevette volna. Az íráskép különösen jellemző a lefelé menő sorok.

Előfordulása

Becslések szerint a narkolepszia átlagosan 100.000 emberből 25-50-et érint, de mindenhol jelentősen többen vannak, mint ahány beteget diagnosztizálnak. Az előfordulási arány országonként eltérést mutat, átlagosan minden 2.500 emberből egy narkolepsziás.

Az Amerikai Egyesült Államokban, az Amerikai Alvás Társaság becslése szerint körülbelül 125-200 ezer beteg van, melyek közül nem egészen 50 ezren részesülnek kezelésben. Nagy-Britanniában becslések szerint 40.000 ember érintett, de csak 3.500-at diagnosztizáltak. Délkelet-Ázsiában, elsősorban Thaiföld északkeleti részén és Laoszban, valamint Japánban, Indonéziában, a Fidzsi-szigeteken, a Karib-térségben az átlagosnál nagyobb mértékű előfordulás észlelhető. Japánban minden 600. ember érintett. Izraelben a legkevesebb a betegek száma, itt csak félmillióból egy ember. Magyarországon közel 5000 narkolepsziás beteg él, de feltételezhető, hogy a valós szám a becsült többszöröse.

Életkor

Az első tünetek leggyakrabban gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban, általában 7 és 25 éves kor között jelentkeznek. Az esetek 70-80%-ban 25 éves kor előtt, de az élet során bármikor, akár kisgyermekkorban, de közép- és időskorban is megjelenhetnek.

Nem

Minden életkorban, férfiak és nők között a betegség előfordulása közel azonos.

Etnikum

Nincsenek jelentős etnikai különbségek.

Veszélyei

A narkolepszia általában nem veszélyes betegség, viszont drasztikusan ronthatja az életminőséget. A gyerekek iskolai teljesítménye csökken, elmaradnak az osztálytársaktól. Rendellenességeik miatt a többiek gúnyolják, kiközösítik őket. Legtöbbször a pedagógusok sem gyanakodnak betegségre. Felnőttként mind a munkahelyi, mind a társaskapcsolatok terén jelentős hátrányt szenvedhetnek, ami az elszigetelődésükhöz, depresszióhoz vezethet. A narkolepszia súlyosabb formáinál a hirtelen elalvások, vagy összeesések miatt, a leghétköznapibb helyzetek is életveszélyesekké válhatnak, például autóvezetésnél, az úttesten való átkelésnél, főzés, vasalás stb. közben történő elalváskor. Komolyabb következmények az alvás közbeni ismétlődő végtagmozgások, néha légzésleállások.

Diagnózisa

A legtovább rejtve maradó betegség, akár 10-20 év is eltelhet az első tünetek megjelenésétől a diagnosztizálásig. Az emberek többsége egyáltalán nem , vagy csak nagyon sokára fordul orvoshoz, a környezet lustáknak bélyegzi őket. Valódi statisztikai adatok nincsenek, a betegek számát nagyon nehéz megbecsülni, az orvosok a hozzájuk fordulóknál ritkán gondolnak narkolepsziára, általában rossz diagnózist állítanak fel, az alvásproblémákat kimerülésre, lelki gondokra, stresszre, idegrendszeri problémákra vezetik vissza. A félrediagnosztizálás eredményeképpen memóriajavító, serkentő, epilepszia, depresszió, skizofrénia elleni gyógyszereket írnak fel.

A panaszokkal jelentkező beteget az orvos legelőször laboratóriumi vizsgálatokra küldi, ahol kizárásra kerülnek bizonyos betegségek: cukorbetegség, vérszegénység, máj- és veseelégtelenség stb., esetleg belgyógyászati rutin kivizsgálásra is sor kerülhet.

Megfelelő leletek esetén a következő lépés a beteg alapos kikérdezése, fennálló, vagy előző betegségek, gyógyszerszedés, esetleg gyógyszer elhagyás, a családban előforduló betegségek, a betegség megjelenése stb. A részletes kikérdezés mellett specifikus kérdőíves vizsgálatra is sor kerülhet (Ullanlinna Narkolepszia Skála). A betegség feltárását segíti az alvásnapló vezetése, ahonnan nagyon pontos információk nyerhetőek a tünetekről, azok jelentkezéséről, időtartamáról, gyakoriságáról, milyen hatásokra jelentkezik intenzívebben, milyen a lefolyása stb.

A narkolepszia biztos diagnózisa csak alvászavarokra specializálódott alváslaboratóriumokban, összetett műszeres vizsgálattal történhet. Ehhez álalában két vizsgálatot végeznek, poliszomnográfiás és alváslátencia tesztet. A poliszomnográfiás mérésnél a fejbőrre helyezett elektródákkal az alvás alatti sokféle agytevékenységet vizsgálják. Ehhez a betegnek a kórházban kell maradnia, általában egy éjszakát. Az agyi aktivitás (EEG) mellett, a szívverést (EKG), az izmok mozgását, a szemmozgásokat, valamint a légzésváltozásokat is rögzítik. Az éjszakát másnap több alkalommal elvégzett alváslátencia teszt követ.

Alvásközpontok Magyarországon Budapesten, Szegeden, Pécsen, Debrecenben és Nyíregyházán működnek.

Kórlefolyása

Többnyire fiatal felnőttkorban kezdődik, az esetek nagyrészében kisebb tünetekkel, amit inkább krónikus fáradtságnak, vagy enyhébb depressziónak diagnosztizálnak. A betegség ezután akár két-három évtizedig is romolhat, de 60 éves kor után többnyire enyhül, ami talán azzal magyarázható, hogy idősebb korban már az alvásigény is lecsökken.

Híres narkolepsziások

• Winston Churchill egykori brit miniszterelnök
• Nastassja Kinski modell és színésznő
• Jimmy Kimmel amerikai műsorvezető-humorista
• Kurt Cobain a Nirvana rockegyüttes énekese, szövegírója és gitárosa
• Gesztesi Károly magyar színművész, szinkronszínész

Narkolepszia állatoknál

Ez a fajta idegrendszeri probléma az állatokat sem kíméli. Elsősorban kutyáknál és lovaknál figyelhető meg. A betegség nem halálos és nem fájdalmas, de veszélyes helyzetekbe sodorhatja az állatot, evés közben fulladást is okozhat. Két fajtája fordul elő, a kóros álmosság, amikor az állat folyton csak aludna és a kataplexia, mikor főleg izgalom, (pl. játék, evés) hatására izmai hirtelen lebénulnak, az állat összeesik. A tudatkieséses állapot pár másodperctől akár 30 percig is tarthat. Hangosabb zajra, tapsolásra, kiáltásra az állat felébreszthető. Amikor magához tér, sokszor viselkedése zavarodott.

Általában nem áll semmilyen szervi, mentális vagy fizikai háttér a tünetek mögött és az állaton nem is tapasztalható a normálistól eltérő másfajta viselkedés.

Legjellemzőbb tünetek

• Állandó álmosság.
• Hirtelen bekövetkező öntudatvesztés.
• A végtagok, a fej és a törzs lebénulása.
• Végtagrángás, hangadás, gyors szemmozgás.
• Zajhatásra vagy fizikai ingerre az állat kizökkenthető a tudatvesztett állapotból.

Lehetséges okok

• Öröklés
• Idegrendszeri rendellenesség
• Immunrendszeri probléma
• Ismeretlen eredetű, más betegséggel nem összefüggő

Lovaknál a diagnosztizálás fizosztigmin teszttel történik, kezelésére az embereknél is használatos antidepresszánst, az imipramint használják.