Óriáspolip
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett példány 65 méter mélyen
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Enteroctopus dofleini (Wülker, 1910) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriáspolip témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáspolip témájú médiaállományokat és Óriáspolip témájú kategóriát. |
Az óriáspolip (Enteroctopus dofleini, korábban Octopus dofleini) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának Octopoda rendjébe, ezen belül az Enteroctopodidae családjába tartozó faj.
Előfordulása
Az óriáspolip a Csendes-óceán északi vizeiben él, a Japán-tengertől keleti irányban Alaszkáig húzódik állománya, míg déli irányban Kaliforniáig található meg.
Megjelenése
Az óriáspolip karjainak hossza általában 7 méter hosszú, de kivételesen 9 méter is lehet. Testtömege akár a 70 kilogrammot is elérheti. A kutatások szerint a nagyobb példányok mélyebb vizekben élnek, mint kisebb fajtársaik. Az óriáspolipnak nyolc karja van, melyekkel meg tudja ragadni, szét tudja feszíteni vagy össze tudja nyomni a zsákmányát. Karonként 280 tapadókorongja van. Nagyon jól tudja magát álcázni, így megtévesztve zsákmányát. A tapadókorongokat a préda megragadására és a sziklákon való megkapaszkodásra használja az állat. A korongok körüli érzéksejtek informálják a polipot a megérintett tárgy tulajdonságairól. Zsákmányát a szájába tömi, és rejtett csőrével megharapja, és mérgével megbénítja. Miután elég táplálékot szerzett magának, visszavonul lakhelyére, és ott elfogyasztja azokat. A tölcséren (szifó) keresztül szívja be az állat a légzéshez szükséges vizet, amelyet kiprésel, és az így keletkező ellenerővel hajtja magát előre. Papagájcsőr alakú erőteljes állkapcsával az óriáspolip képes feltörni a rákok páncélját. A réztartalmú kék vért három szív pumpálja körbe az állat testében, de egyiknek sem nagy a teljesítőképessége. A polipoknak ezért nem jó az állóképességük, és nem bírják a hosszúra nyúló küzdelmeket sem. Magas intelligenciával rendelkezik, fánkszerű agyának köszönhetően.
Életmódja
Az óriáspolip magányos lény, és a tengerfenéken él. Tápláléka rákokból, puhatestűekből, olykor halakból áll. Egy kifejlett példány akár egy kisebb méretű cápát is el tud fogyasztani. Ellenségei elől úgy menekül, hogy álcázza magát, gyorsan elúszik, kiüríti a tintazacskót vagy színt változtat. Az óriáspolip általában 3-4, de néha 5 évig is élhet.
A Rhombozoa törzsbeli Dicyemennea abreida, Dicyemennea nouveli, Dicyemodeca anthinocephalum, Dicyemodeca deca és Dicyemodeca dogieli élősködnek az óriáspolipban.
Szaporodása
Az ivarérettséget nagyjából egyéves korban éri el. Párzás közben a hím spermatofórákat (hímivarsejtcsomagokat) pumpál egy különlegesen kiképzett párzókaron (hectocotylus) át a nőstény köpenyüregébe, hogy megtermékenyítse a petéket. A nőstény 100 000 petét rak. A petéket hat hónapon át gondozza. A kis óriáspolipok kikelésükkor négy grammosak, és hét hónap alatt egy kilogrammosra nőnek. Miután kikeltek a polipok, az anyapolip elpusztul. A hímek már a párosodás után elpusztulnak.
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Enteroctopus dofleini (Wülker, 1910) WoRMS
- UNESCO-IOC Register of Marine Organisms, available online at http://www.marinespecies.org/urmo/
További információk
- Kubodera, T. (1991) Distribution and abundance of the early life stages of octopus, Octopus dofleini Wülker, 1910 in the North Pacific. Bull. Mar. Sci., 49, 235–243.
- Marliave, J.B. (1981) Neustonic feeding in early larvae of Octopus dofleini (Wülker). Veliger, 23, 350–351.
- Gabe, S.H. (1975) Reproduction in the giant octopus of the North Pacific, Octopus dofleini martini. Veliger, 18, 146–150.
