Óriáspolip

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Füz Dóra (vitalap | szerkesztései) 2020. április 29., 19:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Óriáspolip
Kifejlett példány 65 méter mélyen
Kifejlett példány 65 méter mélyen
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea)
Öregrend: Nyolckarú polipok (Octopodiformes)
Rend: Octopoda
Alrend: Incirrata
Öregcsalád: Octopodoidea
Család: Enteroctopodidae
Nem: Enteroctopus
Rochebrune & Mabille, 1889
Faj: E. dofleini
Tudományos név
Enteroctopus dofleini
(Wülker, 1910)
Szinonimák
  • Enteroctopus dofleini apollyon (S. S. Berry, 1912)
  • Enteroctopus dofleini dofleini (Wülker, 1910)
  • Enteroctopus dofleini martini (Pickford, 1964)
  • Octopus apollyon (S. S. Berry, 1912)
  • Octopus dofleini (Wülker, 1910)
  • Octopus gilbertianus Berry, 1912
  • Octopus punctatus Gabb, 1862
  • Paroctopus asper Akimushkin, 1963
  • Paroctopus dofleini (Wülker, 1910)
  • Polypus apollyon S. S. Berry, 1912
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriáspolip témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáspolip témájú médiaállományokat és Óriáspolip témájú kategóriát.

Az óriáspolip (Enteroctopus dofleini, korábban Octopus dofleini) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának Octopoda rendjébe, ezen belül az Enteroctopodidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az óriáspolip a Csendes-óceán északi vizeiben él, a Japán-tengertől keleti irányban Alaszkáig húzódik állománya, míg déli irányban Kaliforniáig található meg.

Megjelenése

Az óriáspolip karjainak hossza általában 7 méter hosszú, de kivételesen 9 méter is lehet. Testtömege akár a 70 kilogrammot is elérheti. A kutatások szerint a nagyobb példányok mélyebb vizekben élnek, mint kisebb fajtársaik. Az óriáspolipnak nyolc karja van, melyekkel meg tudja ragadni, szét tudja feszíteni vagy össze tudja nyomni a zsákmányát. Karonként 280 tapadókorongja van. Nagyon jól tudja magát álcázni, így megtévesztve zsákmányát. A tapadókorongokat a préda megragadására és a sziklákon való megkapaszkodásra használja az állat. A korongok körüli érzéksejtek informálják a polipot a megérintett tárgy tulajdonságairól. Zsákmányát a szájába tömi, és rejtett csőrével megharapja, és mérgével megbénítja. Miután elég táplálékot szerzett magának, visszavonul lakhelyére, és ott elfogyasztja azokat. A tölcséren (szifó) keresztül szívja be az állat a légzéshez szükséges vizet, amelyet kiprésel, és az így keletkező ellenerővel hajtja magát előre. Papagájcsőr alakú erőteljes állkapcsával az óriáspolip képes feltörni a rákok páncélját. A réztartalmú kék vért három szív pumpálja körbe az állat testében, de egyiknek sem nagy a teljesítőképessége. A polipoknak ezért nem jó az állóképességük, és nem bírják a hosszúra nyúló küzdelmeket sem. Magas intelligenciával rendelkezik, fánkszerű agyának köszönhetően.

Életmódja

Az óriáspolip magányos lény, és a tengerfenéken él. Tápláléka rákokból, puhatestűekből, olykor halakból áll. Egy kifejlett példány akár egy kisebb méretű cápát is el tud fogyasztani. Ellenségei elől úgy menekül, hogy álcázza magát, gyorsan elúszik, kiüríti a tintazacskót vagy színt változtat. Az óriáspolip általában 3-4, de néha 5 évig is élhet.

A Rhombozoa törzsbeli Dicyemennea abreida, Dicyemennea nouveli, Dicyemodeca anthinocephalum, Dicyemodeca deca és Dicyemodeca dogieli élősködnek az óriáspolipban.

Szaporodása

Az ivarérettséget nagyjából egyéves korban éri el. Párzás közben a hím spermatofórákat (hímivarsejtcsomagokat) pumpál egy különlegesen kiképzett párzókaron (hectocotylus) át a nőstény köpenyüregébe, hogy megtermékenyítse a petéket. A nőstény 100 000 petét rak. A petéket hat hónapon át gondozza. A kis óriáspolipok kikelésükkor négy grammosak, és hét hónap alatt egy kilogrammosra nőnek. Miután kikeltek a polipok, az anyapolip elpusztul. A hímek már a párosodás után elpusztulnak.

Források

További információk

  • Kubodera, T. (1991) Distribution and abundance of the early life stages of octopus, Octopus dofleini Wülker, 1910 in the North Pacific. Bull. Mar. Sci., 49, 235–243.
  • Marliave, J.B. (1981) Neustonic feeding in early larvae of Octopus dofleini (Wülker). Veliger, 23, 350–351.
  • Gabe, S.H. (1975) Reproduction in the giant octopus of the North Pacific, Octopus dofleini martini. Veliger, 18, 146–150.