Érköbölkút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Sta064 (vitalap | szerkesztései) 2019. augusztus 8., 20:00-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (román neve "Cubulcut", nem "Cubulkut")
Érköbölkút (Cubulcut)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
Rangfalu
KözségközpontSzékelyhíd
Irányítószám417438
SIRUTA-kód30951
Népesség
Népesség848 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság673[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság178 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 19′ 21″, k. h. 22° 11′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 21″, k. h. 22° 11′ 11″
SablonWikidataSegítség

Érköbölkút (Cubulcut) falu Romániában, Bihar megyében.

Nevének eredete

Kiss Lajos nyelvész szerint a magyar Köbölkút helységnevek elsődlegesen olyan kútra, forrásra vonatkoztak, amelynek gödrét üreges belű, odvas vagy kivájt fatörzzsel, az úgynevezett köböllel bélelték ki.[2]

Fekvése

Bihar megyében, az érmelléki hegyek között, Székelyhíd-től délkeletre, Szentjobb és Érolaszi között fekvő település.

Története

Érköbölkút már a 13. század-i pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ekkor a Köbölkúti család birtoka volt. 1444-ben Kebelkuth -nak írták nevét.

A 18. század végén és a 19. század első felében több birtokosa is volt: birtoka volt itt a Rhéday, Tihanyi, Komáromy, Bónis, Ottlik, Lajos és Dráveczky, Sárossy, Bónis, Vásárhelyi és Kovács családoknak. A 20. század elején Varjú Elemér és Bónis Elemér volt itt birtokos. 1910-ben 1482 lakosából 1431 magyar, 45 cigány és 6 román nemzetiségű volt.

A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Székelyhidi járásához tartozott.

Nevezetességek

Jegyzetek

Források

  • Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2