Éposz Wagner maszkjában

Éposz Wagner maszkjában
Szerző	Kassák Lajos
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Műfaj	versek
Kiadás
Kiadás dátuma	1915
Média típusa	könyv
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Éposz Wagner maszkjában Kassák Lajos 1915 áprilisában Budapesten megjelent első verseskötete. Általában a hazai avantgárd mozgalom nyitó köteteként tartották (tartják) számon.

Tartalomjegyzék

• Mottó

• Ó, Élet, élet, mi sírunk, mi sírunk, panaszkodunk
• És jő a sötét…
• Zöld szőnyegén…

• Most mi vagyunk az Idő és Tér éber csőszei: katonák!
• Most téged énekellek…
• Brrr… bum…
• Most búvik a csönd…
• Forró, beteg mellén ülnek…
• Zűrös erdőkben…
• Az öregek…
• A végtelen határban…
• Kelet felől…
• A dombra már…

Címe

A cím első szava megjelöli a műfajt: éposz. Az első világháború lelkesült háborús közhangulatában a költő az íráshoz maszkot ölt fel, erre is utal a második szó. A kérdésre, hogy miért éppen Wagner maszkját választja, visszaemlékezésében a költő maga válaszol: „Valószínű, hogy Wagnernak éppen a külsőségei azok, amik megejtettek. …sok mindenben nem vagyok egy nézeten vele, de mégis ez a forradalmi romantika az, ami érdemessé teszi arra, hogy magam elé emeljem. Ha kilépek ezekkel a versekkel, szükségem van rá, hogy olvasóimat figyelmeztessem a wagneri orkeszterre, kürtök szóljanak, vízesések csobogjanak, és lódobogás vágtasson előttem.” A cím „Wagner maszkja” tehát a hagyományostól eltérő, új és erőteljes formát, megszólalási módot jelzi.

Mottója

A megújulást a mottó is kiemeli. Kassák Lajos egyik saját versének (Sóhaj a ház küszöbéről) kissé módosított változatát helyezte a kötet elejére. A nyolcsoros mottó utolsó négy sora:

Mert voltam idáig a könnyek igása,

ki szántja szemének a drága körét –

de lettem a dac, ki az égre dörömböl:

megdúlt ige mécsese: tűzteli kín!

Ismertetése

A mottót nem számítva a kötet tizenhárom verset tartalmaz, közülük csak kettőnek van címe. Ó, Élet, élet, mi sírunk, mi sírunk, panaszkodunk és Most mi vagyunk az Idő és Tér éber csőszei: katonák! Bár címe szerint eposz, a kötetnek nincs elbeszélhető hagyományos cselekménye, az ábrázolt küzdelemnek nincs célja, nincsenek egyénített hősei. „Kassák könyve valójában visszavont eposz. – írja Fehér Erzsébet. – A bujtatott eposzi forma csak átdereng a köteten, alapszerkezetét, hangnemét nem ez, hanem egy sajátos lírai szemlélet szabja meg.” A mű tehát nem a hagyományos értelemben vett eposz, versformája sem valamilyen kötött forma, hanem szabadvers. De nem volt „hagyományos” maga az első világháború sem, amelynek idején, és amelynek hatása alatt a kötet keletkezett:

Most téged énekellek:

bősz, acélkörmű mester, sorsrendező pán: Háború!

A háborút énekli, de nem élteti; ellenkezőleg. Nem győztes csatákra lelkesítenek a versek: alaphangjuk a megrendülés, tartalmuk burkolt, „Wagner maszkjába” rejtett tiltakozás a háború ellen.

A világ négy sarka most véresre ölelkezik.

Ez a háború „gonosz indulatok tüze”, amit az azzal szembeállított lírai „én, a szelíd gondolatok pásztora” az áldozatokkal együttérezve figyel. Az ágyúk értelmetlen dalt énekelnek,

értelmetlenebbet és bolondítóbbat, mint száz wagneri orchester.

A „kaotikusan vajúdó” (Kosztolányi) sorok között lazán összefűzött eseménysor bontakozik ki. A két verscím az egész kötetet két részre osztja.

A rövidebb I. rész (1–3. vers) a megsejtett, készülődő háború („és vége a dolgos kéz tüzének is”; „pereg már a bánat fürge gyöngye”) és a háborúba induló ember panasza („szép vérszínű virágot könnyeztek a kandi szemű házak”). A II. rész magának a háborúnak „fájdalmas-ironikus eposza”, a műfaj néhány hagyományos szerkezeti elemével (invokáció, enumeráció, stb.). Nincsenek győzelmi lobogók: az első részben még „részeg zászlók cicáztak a széllel”, a másodikban már „a zászlók elmerülnek a sárban.” Még ellenség sincs, csak névtelen katonák vannak, hősi pózok nélkül. Az I. részben még a városon át menetelve „a katonák hetykén mosolyogtak a napban / S a hazáról és elhagyott szeretőjükről daloltak gondtalan.” A II. részben előbb „fáradt, kócos szakállú katonák” vannak; majd „vérükkel áztatják a földet”; a 6. versben már szinte haláltáncot látunk: „a katonák táncolnak a halállal”; a sok vérben már „nem tudnak, csak ölni”; „a földszínű katonák jajongva lopják szegény beteg szívük”; majd „a fáradt, bomlott szemű katonák” újból a városban masíroznak, „s olykor érzik, hogy minden messze, veszve már”.

A II. rész utolsó darabja bizakodó hangú vallomásos vers: „Ez éjszakán sok vágynak lettem viselőse…”. Ez visszautal a 3. vers hasonlóan személyes részére, a rémült éjszakára: „ez az éjszaka kékebbre verte a szám a halálnál”; – de most a lírai én az életörömről énekel, és egy reménykedő, felszabadító kép zárja a kötetet:

s lássam meg én is a kért földi tájat,

hol boldog ember áll a dombon

és fehér zászlaját nevetve lengeti

a bús rokon elé.

Kritikai fogadtatása, későbbi értékelése

• Veres András írja Művek, pályák, nemzedékek című munkájában (1999): „A magyar avantgárd története 1915-ben kezdődik: ekkor jelent meg Kassák első verseskötete, az Éposz Wagner maszkjában, amely nagy erejű körkép és látomás a háborúban elmerült világról, s Walt Whitman szabadverseivel és a német expresszionisták műveivel mutat rokonságot. Ady állítólag földhöz vágta a neki ajánlott példányt, Babits pedig a futuristák külsőségeinek másolását látta benne.”

• A korabeli folyóiratok közül A Hétben Halasi Andor írt elismerő kritikát. Szalay László, a Magyar Kultúra című folyóirat kritikusa elutasítóan fogadta a könyvet, csupán a „nyugatos” költők paródiájának szerette volna felfogni jelentős alkotás helyett.
• Kosztolányi Dezső a Nyugatban „becsületes és új kísérlet”-nek nevezte a kötetet, „…a versek végtelen, forradalmas, kaotikusan vajúdó, tűzben és füstben tekergő sorai a mai lelket zengetik meg és a szavak, amelyeket mintha felrobbantott volna a világ-katasztrófája, új pályákon keringenek.” Semmi köze a Marinetti-féle futurizmushoz – folytatja Kosztolányi –, „mert jóhiszemű és eredeti”, mert az együttérzés és a szenvedés hangját szólaltatja meg. „Túl minden színpompán és muzsikán valami tiszta komolyság, valami nagy-nagy szeretet vonul végig az egészen… Kassák Lajos könyvének van egy nemes és egyszerű ékszere: a fájdalom.”
• Szabó Dezső örömmel fogadta Kassák új kötetét, bár nem lelkesedett érte. „Önnek egyéb dolgaiban is, ebben is annyi komoly szépséget találtam… De ne vegye rossz néven, hogy amikor a Marinetti-ízű bum-bum pre-préjét olvastam, szerettem volna őszinte nagy szimpátiámmal – jól hátba vágni.” [A Brrr… bum… kezdetű a kötet hatodik verse].

Az Éposz Wagner maszkjában nem csak az első verseskönyv, hanem jelentős változást, sőt Csaplár Ferenc szerint „gyökeres fordulatot hozó kötet” Kassák Lajos költészetében. „Saját mondanivalómhoz, amely velem együtt a kor szörnyű halálvonaglásából és határozott életakarásából serkent, megtaláltam az egyelőre tűrhető formát…” – írta a költő 1915-ben Szabó Dezsőnek.

Később is sokan méltatták és a hazai avantgárd történetének kiemelt jelentőségű alkotásaként értékelték. „A hagyományos irodalomtörténeti munkák az Éposz Wagner maszkjábant а magyar avantgárd első korszakának (így voltaképpen az egész magyar avantgárdnak is), a futurista-expresszionista szakasznak nyitó köteteként tartják számon.” – írja Ács Tamás 1995-ben. Ám maga a szerző „a magyar lírai modernség és az avantgárd közötti átmenet”-nek, csupán a magyar avantgárd „irodalomtörténeti előfutárának” tekinti a kötet verseit, bár hangsúlyozza, hogy bőven vannak benne „avantgárd felé mutató jegyek”. Ács Tamás: Avantgárd-e „a magyar avantgardizmus első kötete"? – Kassák Lajos: Éposz Wagner maszkjában (Irodalomtörténet - 26/76. évf. 4. sz. (1995.) 611. o.</ref>

Ehhez hasonlóan Suhajda Péter is (2005): „átmeneti jelenségként” jellemzi a kötetet, melynek „hagyományromboló célzata kétségtelen, ám még nem minden részletében képes szembeszállni azzal, és egészében megsemmisíteni azt [a hagyományt]… Az expresszionizmus stílusjegyei (kozmikus képek, váltakozó irányok, szimultaneista képzettársítások) mellett ugyanis első kötetében még jelen vannak a klasszikus modernre jellemző impresszionizmus és szecesszió jellemzői egyaránt.”

Források

• Kassák Lajos összes versei I. (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970, 5–17. o.)
• Fehér Erzsébet: A „szintetikus irodalom” első fokozata (Életünk, 1987/3. szám, 264–269. o., library.hungaricana.hu)
• G. Komoróczy Emőke: Kassák és a magyar avantgárd mozgalom (mek.oszk.hu, 6–7. o. Hét Krajcár Kiadó, 1995)
• Mohácsi Balázs: Formanyelvi és poétikai tendenciák Kassák Lajos költészetében 1909–1921 között (Doktori értekezés, Pécs, 2019)
• Ács Tamás: Avantgárd-e „a magyar avantgardizmus első kötete"? Irodalomtörténet, 4. sz. (1995) 609–622. o.