Megbánás

John Greenleaf Whittier kitalált hősnője, Maud Muller a távolba néz, és sajnálatát fejezi ki a tétlensége miatt, és arra gondol, hogy mi lehetett volna.

A megbánás egy negatív tudatos és érzelmi reakció az egyéni döntéshozatalból fakadóan, amely cselekvéshez vagy a tétlenséghez vezet. A megbánás a megfigyelt lehetőséghez kapcsolódik. Az erőssége a döntés után idővel változik a cselekvés és a tétlenség viszonyában, és az önkontroll is csak egy adott életkorra jellemző. Úgy gondolják, hogy az önbántalmazás, amely sajnálatos módon létre jön, javító cselekedetet és további alkalmazkodást ösztönöz. A nyugati társadalmakban a felnőttek leginkább az oktatásuk megválasztását bánják meg. ^[forrás?]

Meghatározás[szerkesztés]

A pszichológusok az 1990-es évek végén határozták meg a fogalmát, mint egy "negatív érzelem, ami önfókuszált és ellentmondásos következtetésekre épül". Sajnálat jelenik meg, hogy a lehetőség fennállt, és az önhibáztatás egy központi elem a döntéshozatalban és a helyzetet javító intézkedések végső ösztönzésében. Egy másik meghatározás az "averzív érzelmi állapot, amelyet a választott és nem választott cselekedetek kimeneti értékei közötti eltérés okoz." ^[1]

A megbánás különbözik a csalódástól ; Mindkettő negatív érzelmi tapasztalatokkal jár a veszteség kimenetelével kapcsolatban, és mindkettőnek hasonló idegrendszeri együtthatása van. Mindazonáltal különböznek az eredményre vonatkozó visszajelzések tekintetében, összehasonlítva a választott és a nem választott cselekvések eredményei közötti különbséget; Sajnálatos módon teljes visszajelzés érkezik, és a visszajelzések részben csalódást okoznak. Az alany tekintetében is különböznek egymástól (önmagukat sajnálják a külső csalódással szemben).

Más fajoknál[szerkesztés]

A Minnesota Egyetemen dolgozó idegtudósok által 2014-ben megjelent tanulmány azt sugallta, hogy a patkányok sajnálkoznak a cselekedeteik miatt. Ezt az érzést még soha nem találták meg más emlősöknél, az embereket kivéve. A kutatók helyzeteket állítottak fel a megbánás előidézésére, és a patkányok maguk is sajnálkozták magatartásuk miatt, és az agyi aktivitás specifikus mintáit mutatták.^[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Zeelenberg M, Pieters R. A theory of regret regulation 1.0. J Consum Psychol. 2007;17(1):3–18.
↑ Steiner, Adam P (2014. június 8.). „Behavioral and neurophysiological correlates of regret in rat decision-making on a neuroeconomic task”. Nature Neuroscience 17 (7), 995–1002. o. DOI:10.1038/nn.3740. ISSN 1546-1726. PMID 24908102.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Regret című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Pszichológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Zeelenberg M, Pieters R. A theory of regret regulation 1.0. J Consum Psychol. 2007;17(1):3–18.

[2] Steiner, Adam P (2014. június 8.). „Behavioral and neurophysiological correlates of regret in rat decision-making on a neuroeconomic task”. Nature Neuroscience 17 (7), 995–1002. o. DOI:10.1038/nn.3740. ISSN 1546-1726. PMID 24908102.

[1]

[2]