Szeretet
A szeretet valaki vagy valami iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem. A pozitív érzések élménye.
Tartalomjegyzék |
A szeretet értelmezése [szerkesztés]
„A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia.” [1]
Jean-Paul Sartre szerint viszont nem létezik szeretet, csakis dominálás és behódolás. Ezt egész életében fenntartotta, és azt is mondta, hogy a legjobb trükk arra, hogy domináljak valakit, az, hogyha el tudom hitetni vele, hogy ő szeret engem.
A szeretet a kereszténységben [szerkesztés]
A felebaráti szeretet - dogmatikai értelemben - az igazi személyes jóindulattal párosuló üdvösséges, keresztény szeretetet jelenti, amely Isten kegyelmén alapul és általa válik lehetségessé.
A szeretet fajtái:
- amor naturalis - természetes szeretet, minden létező hajlandósága a neki megfelelő cél felé. Ezt az Isten kódolta a teremtményekbe, és ezért a természet törvényeivel írható le, erkölcsileg nem értékelhető szeretet.
- amor rationalis értelmes, tudatos szeretet, az akarattal elért az értelmileg megragadott jóban és az ahhoz való odafordulásban, annak birtoklásában, egyesülni akarásban létrejövő szeretet.
- amor concupiscentiae a vágyódó, a saját örömét kereső szeretet
- amor benevolentiae a jóakaró, a szeretett tárgy és személy javát kereső szeretet[2]
| „ | „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy. (…) Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” | ” |
| – (Pál első levele a Korintusiakhoz, 13. rész) | ||
| „ | „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” | ” |
| – (János első levele, 4. rész 9-12.) | ||
| „ | A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. | ” |
| – 1Ján 4:18 | ||
Szeretet a pszichológiában [szerkesztés]
| „ | A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos „tárgyához”, hanem a világ egészéhez. | ” |
| – Erich Fromm filozófus, pszichológus és szociálpszichológus | ||
| „ | Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza. | ” |
| – Sigmund Freud neurológus, pszichiáter és pszichoanalitikus | ||
Tanítás a szeretetről/szerelemről [szerkesztés]
A szeretet megvonása egy amúgy boldog, egészséges embert is romba dönthet. Az emberek (és az állatok) születésük pillanatától igénylik, hogy dédelgessék, szeressék őket. A szeretet hiánya szellemileg, lelkileg és fizikailag beteggé teszi őket.
A szeretet tudatja velünk, hogy értékesek vagyunk. Táplálja önbecsülésünket és önbizalmunkat. A szeretethiány szenvedést idéz elő. A neurotikus viselkedés, sőt, az elmebetegségek kialakulása sok esetben szeretethiányra vezethető vissza. Kutatások igazolják, hogy a fizikai betegségek nagy része szeretethiányból fakad.
- „Szeretetet kapni csak úgy lehet, hogy adunk. Minél több szeretetet adunk, annál több szeretetet fogunk kapni. Minél jobban szeretünk, annál jobban szeretnek. Minden elvesztegetett lehetőség a szeretet-adásra elvesztegetett lehetőség a szeretet-kapásra.” [3]
„A szeretetnek, s így és a szerelemnek is létezik egy olyan formája, amikor a másikban a lehetőséget keressük, a valamilyen értelemben vett potenciált. A változás lehetőségét, a változtatás lehetőségét, vagy ezek elkerülésének lehetőségét. Ez egyfajta párkapcsolati és önmegvalósítási opportunizmus, amivel valójában önmagunkat szeretjük, nem a másikat. Még Rómeó és Júlia is így szerették egymást: a lázadás lehetőségét szerették a másikban, a szabadság lehetőségét, de nem a másik szabadságáét, hanem a sajátjukét. Önmagukat szerették a másikuk oldalán. Mindez nem több, mint megbúvó önzés. Azon a tévedésen alapszik, hogy egy ember életét a sikerei és kudarcai alapján kell megítélni, valójában azonban az önmagunkkal szemben támasztott elvárások számítanak, és az erőfeszítés, mellyel azoknak meg akarunk felelni. Az ember élete ebben a két dologban; ebben az eszmében mérhető.
Ha igazán szeretsz valakit, ezt az eszmét szereted: az erőfeszítését, mellyel szembeszáll a saját kihívásaival, és magukat a kihívásait, ha szimpatikusak, ha egyet tudsz velük érteni, ha fel tudsz rájuk nézni.
Ha igazán szeretsz valakit, az ebbéli törekvésében akarod őt előrevinni, emelni, őt akarod többé tenni, nem magadat, s így akarsz e közös nagyobb dolog részesévé válni.
Ha igazán önzetlenül szerelmes vagy, az eszméjébe vagy szerelmes; és ettől a pillanattól kezdve az a törekvés hordozza magában a boldogságot, mellyel melléje állsz, mögéje állsz, kiállsz mellette, kiállsz érte és hiszel benne - ahogy bármilyen hétköznapi eszmében is.
Mi a szerelem? [szerkesztés]
Szerelem az, amikor valaki annyira kitüntetett a számodra, hogy mindent azért teszel, hogy őt emeld. Amikor az álmai és a hibái együtt már egy eszmét alkotnak, és te melléje állsz és kiállsz az eszme mellett mindennel és mindenkivel szemben. Ha viszonzott a szerelem, akkor ti ketten már egy közös lényt alkottok, amely addig van életben, amíg szeretitek egymást: úgy bújtok egymás szárnya alá, hogy közben egymást tartjátok röptötökben, és már nem is egymásért mozdultok, hanem ezt a közös lényt éltetitek. A szerelem a másik vélekedésére, gondolataira és álmaira irányuló tiszteletnek és szenvedélynek, valamint a hibáira és fájdalmaira irányuló együttérzésnek olyan szintje, amikor a hűséget éled meg a szabadság legmagasabb fokaként, mert a másik kitüntetettsége olyan magas, hogy semmi és senki sem tántoríthat el tőle; és mert a hűség bizonyul a lehetséges legkisebb meghozható áldozatnak őérte.
Mindeme teljes odaadás ellenére a szeretet és a szerelem nem elvárások teljes hiánya. Az igaz szerelmet és szeretetet is egyetlen elvárás nemesíti többé egy közös megállapodásnál: magának az Elvárásnak az elvárása. Az igazi szeretet és szerelem csupán egyetlen dolgot vár el a másiktól: hogy önmagával szemben legyenek magas elvárásai, és azoknak feleljen meg. A boldogság nyitja tehát ez: egyetlen elvárásod legyen: elvárások önmagával szemben - s tégy meg mindent azért, hogy azoknak megfelelhessen.” [4]
Források [szerkesztés]
- ↑ Forrás: Varga Endre Gábor: Szeretettanítás -
- ↑ Magyar katolikus lexikon > S > szeretet
- ↑ Jack Canfield, Mark Victor Hansen: Merj nyerni!
- ↑ Forrás: Varga Endre Gábor: Szeretettanítás
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Szeretet Isten kinyilatkoztatott igazságán alapszik (Keresztény Honlap)
- Szeretet.lap.hu - linkgyűjtemény
- Képek a szeretetről
 |
Ez a filozófiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
