Zamaria Ferdinánd
| Zamaria Ferdinánd | |
| Született | 16. század nem ismert |
| Elhunyt | 1601 |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zamaria Ferdinánd vagy Ferdinado Zamaria de Specia Casa (másképp Ferrando/Ferranto Zamaria/Samaria de Speciacasa; ? - 1601.) érsekújvári és veszprémi kapitány, feleségét Balassi Bálint csábította el.
Élete
Magyarországon született és magyar anyanyelvű, protestáns vallású volt. Apja a nápolyi származású Johannes Maria Speciacasa (Giovanni) Komárom főépítésze és dunai flottaparancsnok volt, s állítólag Veszprém ostromából megszökvén ölte meg a török.[1] Részt vett Besztercebánya, Komárom, Murány, Pozsony és Zólyom várainak erődítési munkálatainak tervezésében.[2]
Egykor Balassa János alatt szolgált. Zamaria kiváló katona volt.
1564-ben szenyéri provisor. Tisztét valószínűleg Eck Graf zu Salm győri főkapitány, a vár és uradalma bérlőjének kinevezéséből nyeri el. Május 20-án Ficsor Mihály kapitány és ő mint provisor az esztergomi káptalan biztosaitól átveszi Salm részére a várat.[3] 1565-ben a bársonyosi réten a törökök elfogták. Úgy szabadult ki, hogy a budai pasa Salm Eck grófnak ajándékozta.
A tatai vár kapitányaként (1567–1575) építtette 1569 körül a déli védművet (Ferrando-bástya)[4], majd Csesznek várának kapitánya lett.
1577–1578-ban ideiglenesen megbízott komáromi főkapitány volt, mivel 1577. júniusától Andreas Kielman Kanizsára távozott.[5] 1582-ig a komáromi naszádosok kapitánya.[6] 1578-ban mint Érsekújvár kapitánya részt vett Pálffy Miklós komáromi főkapitány hadjárataiban.
1577. januárjában ígéretet kapott a Haditanácstól, hogy amennyiben egy főkapitányi tisztség megüresedik, azt neki adományozzák. 1578-ban kérte a veszprémi főkapitányi tisztséget, mivel nem kívánt tovább Komáromban szolgálni, ezért többször kérte onnan elbocsátását. Decemberben elhagyta a várost és 1579. januárjában már igazolhatóan Veszprémben volt.[7]
1581-1589 között egyszerre volt a győri főkapitányságbeli Veszprém, illetve a bányavidéki generalátusba tartozó Érsekújvár (ideiglenesen megbízott) főkapitánya, közben 1587-ben ismét fogoly a portán.[8] 1581-ben Zsámbéknál Czobor Márton és Révay Lőrinc kapitányok seregével együtt a budai pasát verték meg. 1586-ban csatlakozott Szőny alatt Pálffy Miklós, a győri és pápai kapitányok és Nádasdy Ferenc hadához, majd Izsák fehérvári pasa serege fölött győzedelmeskedtek.
1587. június 26-án a budai török ménes megszerzésére tervezett portya miatt 200 hajdúval és 70 huszárral Komáromba ment, akikkel részt is vett a portya után kialakult csatában. Ekkor 103 gyalogosa veszett oda a sikertelen portyában.[9]
1588 áprilisától Balassi Bálint Érsekújvárott szolgált alatta, de még ugyanabban az évben a feleségével történt affér miatt kitört a botrány, s a költőnek, tekintettel származására, el kellett hagynia a várat.[10]
1589-ben Csuty Gáspár neki zálogosítja el ásványtői nemesi kúriáját.[11] 1589-ben az érsekújvári kapitányságot Pálffy vette át.[12] 1589-1593 között veszprémi kapitány,[13] amikor is Kodzsa Szinán pasa, nagyvezír azt megostromolta, s a vár elestével török fogságba esett.[14] Belgrádban raboskodott, 1597-ben a Nebojsza toronyból kötélen leereszkedve tudott megszökni.[15]
1599-től füleki főkapitány. E tisztében hunyt el 1601-ben.[16]
Korábban, az 1560-as években felesége Paksy Borbála volt. Stephan Gerlach-al 1573-ban találkozott, aki röviden leírta külsejét és jellemét.[17] Egy alkalommal kalauza halála miatt nem tudott Bécsbe utazni.[18] Zombori Antal paksi református lelkész a Szent Makkabeusok mártíromságáról 1582-ben írt versét neki ajánlotta, feltehetőleg érsekújvári ideiglenes főkapitányi kinevezése alkalmából.[19]
Irodalmi említései
- Jósika Miklós 1842: Élet és Tündérhon II. Pest, 72. (valószínűleg apja)
Jegyzetek
- ↑ 1896 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV. Budapest, 192.
- ↑ Viera Vallová: Talianskí stavitelia na území Slovenska v období raného novoveku a ich stavby.; Kresák 1995, 6, 9-10, 13, 17, j. 24; Šimončičová Koóšová 2016.
- ↑ Borsa 1984, 124–125 No. 135; Borsa 1986, 79–80.
- ↑ Jenei–Baranyai 1957, 7
- ↑ Pálffy 1997, 284.
- ↑ Ungnád 1986, 315.
- ↑ A veszprémi végvár főkapitányai (supremus capitaneus; Oberhauptmann
- ↑ Ungnád 1986, 315; Pálffy 1998, 95-96; 1999a, 484. és 614. jegyzet.
- ↑ Takáts 1915, 349, 352-353, 354 j. 3, 356; Szurmay 1997, 19 szerint másodszor esett török fogságba, de Konstantinápolyból hamar kiszabadult.
- ↑ Strba Sándor 2004: Balassi Bálint kalandos érsekújvári „botránya”
- ↑ A Győri Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, 1589: 987-988.
- ↑ Jedlicska 1897, 390 No. 641
- ↑ Bayerle 1972, 76 No. 34.
- ↑ Gömöri 1895, 254; Erdélyi 1913, 103-109.
- ↑ Takáts 1915, 205; BBÖM I, 374.
- ↑ Adattár – III. rész A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak „életrajzi lexikona” (XVI–XVII. század)
- ↑ Kovács-Fenyvesi 1986, 104-105; Ács 2019.
- ↑ Antalffy 1943, 72.
- ↑ RMKT XI 1999, 476–477.
Források
- fuggerzeitungen.univie.ac.at
- Ács Pál 2019: Ottománia
- Šimončičová Koóšová, Petra 2016: Taliansky luxus v prešporských domácnostiach 16. storočia. Ars 49/2.
- Rusnák, Pavol 2012: „Ferrando Zamaria de Speciecasa − érsekújvári várkapitány”. Castrum Novum 22/39, 2.
- Kőszeghy Péter 2008: Balassi Bálint - Magyar Alkibiadész. Budapest, 289, 291.
- Szakály Ferenc 2007: The ransom of Ali Bey of Koppány. Tha impact of capturing slaves on trade in Ottoman Hungary. In: Dávid Géza - Fodor Pál (ed.): Ransom Slavery Along the Ottoman Borders. 109 45. jegyzet.
- 1999 Régi Magyar Költők Tára XI. XVI. századbeli magyar költők művei 1579–1588. Budapest, 476.
- Pálffy Géza 1998: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század). In: Veszprém a török korban. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9.
- Kresák, Fedor 1995: O počiatkoch renesancie na Slovensku. Ars 1995/1, 1-23.
- Kovács József László - Fenyvesi László 1986 (ed.): Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Magyar Ritkaságok. Budapest, Szépirodalmi Kiadó.
- Bayerle Gusztáv 1972: Ottoman Diplomacy in Hungary - Letters From The Pashas Of Buda, 1590-1593. 76 No. 34.
- Antalffy Gyula 1943: A honi utazás históriája. Budapest.
- Takáts Sándor 1915: Rajzok a török világból 1. 75, 205, 349, 352-354, 356.
- Erdélyi Gyula 1913: Veszprém város története a török idők alatt. Veszprém.
- Jedlicska Pál 1897: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához 1552-1600. Eger.
- Gömöri Gusztáv 1895: Veszprém és Várpalota eleste 1593-ban. Hadtörténelmi Közlemények 8.