Zamaria Ferdinánd

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zamaria Ferdinánd
Született16. század
nem ismert
Elhunyt1601
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Zamaria Ferdinánd vagy Ferdinado Zamaria de Specia Casa (másképp Ferrando/Ferranto Zamaria/Samaria de Speciacasa; ? - 1601.) érsekújvári és veszprémi kapitány, feleségét Balassi Bálint csábította el.

Élete[szerkesztés]

Magyarországon született és magyar anyanyelvű, protestáns vallású volt. Apja a nápolyi származású Johannes Maria Speciacasa (Giovanni) Komárom főépítésze és dunai flottaparancsnok volt, s állítólag Veszprém ostromából megszökvén ölte meg a török.[1] Részt vett Besztercebánya, Komárom, Murány, Pozsony és Zólyom várainak erődítési munkálatainak tervezésében.[2]

Egykor Balassa János alatt szolgált.[3] Zamaria kiváló katona volt.

1564-ben szenyéri provisor. Tisztét valószínűleg Eck Graf zu Salm győri főkapitány, a vár és uradalma bérlőjének kinevezéséből nyeri el. Május 20-án Ficsor Mihály kapitány és ő mint provisor az esztergomi káptalan biztosaitól átveszi Salm részére a várat.[4] 1565-ben a bársonyosi réten a törökök elfogták. Úgy szabadult ki, hogy a budai pasa Salm Eck grófnak ajándékozta.

A tatai vár kapitányaként (1567–1575) építtette 1569 körül a déli védművet (Ferrando-bástya),[5] majd Csesznek várának kapitánya lett.

1577–1578-ban ideiglenesen megbízott komáromi főkapitány volt, mivel 1577. júniusától Andreas Kielman Kanizsára távozott.[6] 1582-ig a komáromi naszádosok kapitánya.[7] 1578-ban mint Érsekújvár kapitánya részt vett Pálffy Miklós komáromi főkapitány hadjárataiban.

1577. januárjában ígéretet kapott a Haditanácstól, hogy amennyiben egy főkapitányi tisztség megüresedik, azt neki adományozzák. 1578-ban kérte a veszprémi főkapitányi tisztséget, mivel nem kívánt tovább Komáromban szolgálni, ezért többször kérte onnan elbocsátását. Decemberben elhagyta a várost és 1579. januárjában már igazolhatóan Veszprémben volt.[8]

1581-1589 között egyszerre volt a győri főkapitányságbeli Veszprém, illetve a bányavidéki generalátusba tartozó Érsekújvár (ideiglenesen megbízott) főkapitánya, közben 1587-ben ismét fogoly a portán.[9] 1581-ben Zsámbéknál Czobor Márton és Révay Lőrinc kapitányok seregével együtt a budai pasát verték meg. 1584-ben a hadi tanács komáromi alkapitánynak alkalmas vélte és ajánlotta. 1586-ban részt vett a nyitrai hadi tanácskozáson, melyen elhatározták többek között a komáromi Duna híd építését.[10] 1586-ban csatlakozott Szőny alatt Pálffy Miklós, a győri és pápai kapitányok és Nádasdy Ferenc hadához, majd Izsák fehérvári pasa serege fölött győzedelmeskedtek.

1587. június 26-án a budai török ménes megszerzésére tervezett portya miatt 200 hajdúval és 70 huszárral Komáromba ment, akikkel részt is vett a portya után kialakult csatában. Ekkor 103 gyalogosa veszett oda a sikertelen portyában.[11]

1588 áprilisától Balassi Bálint Érsekújvárott szolgált alatta, de még ugyanabban az évben a feleségével történt affér miatt kitört a botrány, s a költőnek, tekintettel származására, el kellett hagynia a várat.[12]

1589-ben Csuty Gáspár neki zálogosítja el ásványtői nemesi kúriáját.[13] 1589-ben az érsekújvári kapitányságot Pálffy vette át.[14] 1589-1593 között veszprémi kapitány,[15] amikor is Kodzsa Szinán pasa, nagyvezír azt megostromolta, s a vár elestével török fogságba esett.[16] Belgrádban raboskodott, 1597-ben a Nebojsza toronyból kötélen leereszkedve tudott megszökni.[17]

1599-től füleki főkapitány. E tisztében hunyt el 1601-ben.[18]

Korábban, az 1560-as években felesége Paksy Borbála volt. 1573-ban találkozott Stephan Gerlachhal, aki röviden leírta külsejét és jellemét.[19] Egy alkalommal kalauza halála miatt nem tudott Bécsbe utazni.[20] Zombori Antal paksi református lelkész a Szent Makkabeusok mártíromságáról 1582-ben írt versét neki ajánlotta, feltehetőleg érsekújvári ideiglenes főkapitányi kinevezése alkalmából.[21]

Irodalmi említései[szerkesztés]

  • Jósika Miklós 1842: Élet és Tündérhon II. Pest, 72. (valószínűleg apja)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ 1896 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV. Budapest, 192.
  2. ↑ Viera Vallová: Talianskí stavitelia na území Slovenska v období raného novoveku a ich stavby.; Kresák 1995, 6, 9-10, 13, 17, j. 24; Šimončičová Koóšová 2016.
  3. ↑ Szurmay 1997, 15.
  4. ↑ Borsa 1984, 124–125 No. 135; Borsa 1986, 79–80.
  5. ↑ Jenei–Baranyai 1957, 7
  6. ↑ Pálffy 1997, 284.
  7. ↑ Ungnád 1986, 315.
  8. ↑ A veszprémi végvár főkapitányai (supremus capitaneus; Oberhauptmann
  9. ↑ Ungnád 1986, 315; Pálffy 1998, 95-96; 1999a, 484. és 614. jegyzet.
  10. ↑ Jedlicska 1897, 108 No. 54, 266 No. 385.
  11. ↑ Takáts 1915, 349, 352-353, 354 j. 3, 356; Szurmay 1997, 19 szerint másodszor esett török fogságba, de Konstantinápolyból hamar kiszabadult.
  12. ↑ Jedlicska 1897, 350 No. 557, 354 No. 565; Eckhardt 1955, 450; Szurmay 1997, 23; Strba Sándor 2004: Balassi Bálint kalandos érsekújvári „botránya”
  13. ↑ A Győri Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, 1589: 987-988.
  14. ↑ Jedlicska 1897, 390 No. 641
  15. ↑ Bayerle 1972, 76 No. 34.
  16. ↑ Gömöri 1895, 254; Erdélyi 1913, 103-109.
  17. ↑ Takáts 1915, 205; BBÖM I, 374.
  18. ↑ Adattár – III. rész A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak „életrajzi lexikona” (XVI–XVII. század)
  19. ↑ Kovács-Fenyvesi 1986, 104-105; Ács 2019.
  20. ↑ Antalffy 1943, 72.
  21. ↑ RMKT XI 1999, 476–477.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zamaria_Ferdinánd&oldid=26828442”