Zafírlóri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zafírlóri
Vini peruviana -captive-8a.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Lórifélék (Loriidae)
Nem: Vini
Faj: V. peruviana
Tudományos név
Vini peruviana
(Müller, 1776)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Zafírlóri témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zafírlóri témájú kategóriát.

Lori péruviana.jpg

A zafírlóri (Vini peruviana) a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a lórifélék (Loriidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csendes-óceán déli részén a Francia Polinéziához tartozó a Társaság-szigetektől, Tahitiig honos, valamint betelepítették a Cook-szigetekhez tartozó Aitutaki szigetre is. Nagyjából 20 különálló szigeten fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 18 centiméter. Fehér arcrée és torka kivételével tollazata mélykék.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trópusi szigeteken található kókuszpálmák virágainak nektárjával és virágporával táplálkozik. Gyorsan és ügyesen mászik a fák ágain, csőrét eközben kevésbé használja, inkább szokatlanul erős lábával kapaszkodik. Nem gyors repülő.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faodvakba készíti fészkét. Két tojást rak, melyeken három hétig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 8-9 hét. A költésben valószínűleg a hím is részt vesz.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A külvilágtól elzárt szigeteken a kis madárkolóniák sorsa bizonytalan. Mivel gyenge repülő, igen ritkán, szinte soha nem távolodik el attól a szigettől ahol kibújt a tojásból, így a populációkban nagy a beltenyészet. Fő veszélyeztető tényezője az erdőirtás, a szigetekre behurcolt patkányok fészekrabló tevékenysége és korábban az illegális madárbefogás. Ma a bennszülött lakosok próbálják védeni a kipusztulástól, elsősorban az erdőirtások mérséklésével, a költőhely gyanánt szolgáló kókuszfák törzsére fémgyűrűk húzásával (mely a patkányok ellen véd) és a természetes ellenségük, a mocsári rétihéja ritkításával. A térségben korábban végrehajtott kísérleti atomrobbantások is tovább tizedelték az egyébként is gyér állományt. Ezek szerencsére mára javarészt megszűntek.

Jelenleg mintegy 600-700 egyede élhet, kis egyedszámú kolóniákra elkülönülve. Az illegális befogást sikerült mára megfékezni. Fogságban sem tartozik a gyakori fajok közé, csak néhány állatkertben és madárparkban tartják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]