Ugrás a tartalomhoz

Kaarle Leopold Krohn

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Wäinö szócikkből átirányítva)
Kaarle Leopold Krohn
Született1863. május 10.
Helsingfors, Oroszország
Elhunyt1933. június 19. (70 évesen)
Sammatti, Finnország
Állampolgárságafinn
SzüleiEmma Sofia Nyberg
Julius Krohn
Foglalkozásafolklorista,
filológus,
finnugrista,
költő
IskoláiHelsinki Egyetem
Kitüntetései
  • a Koppenhágai Egyetem díszdoktora
  • a Tartui Egyetem díszdoktora
SírhelyeHietaniemi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaarle Leopold Krohn témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kaarle Leopold Krohn (Helsingfors, Oroszország, 1863. május 10.Sammatti, Finnország, 1933. június 19.) finn folklorista, filológus, finnugrista, költő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Antti Amatus Aarnéval együtt az egyetemes szövegfolklórkincs összehasonlító szövegfilológiai tanulmányozását és tipologizálását elindító finn földrajzi-történeti iskola egyik elméleti megalapozója, a Kalevala keletkezéstörténetének újító szemléletű kutatója volt.

Julius Krohn (1835–1888) nyelvész, irodalomtörténész, folklorista fia, Ilmari Krohn (1867–1960) zeneszerző, zenetudós és Aino Kallas (1878–1956) írónő bátyja.

Életútja

[szerkesztés]

Nyelvészeti tanulmányokat folytatott a Helsinki Egyetemen. 1889-től a finn és egyetemes irodalomtörténet docense, 1898-tól a finn és összehasonlító folklorisztika rendkívüli, 1908-tól 1928-as nyugdíjazásáig rendes egyetemi tanára volt a Helsinki Egyetemen.

Munkássága

[szerkesztés]

Noha nyelvészeti tanulmányokat folytatott, apja, Julius Krohn hatására már az 1880-as években több népköltészeti gyűjtőúton vett részt, és az elsők között jegyzett fel finn és karél népmeséket, népi elbeszéléseket. Apja 1888-ban bekövetkezett hirtelen halála végérvényesen megváltoztatta és egy életre megszabta pályáját. A tudományos hagyaték átnézésekor ismerkedett meg mélyebben a Kalevalával és a Kanteletarral, ezeken keresztül a finn epikus és lírai népköltészet kérdéseivel. Apja kéziratban maradt tanulmányait kiegészítve, sok esetben tetemesen bővítve adta ki.

Munkássága legjelentősebb eredménye az apja elgondolásainak továbbfejlesztésével kidolgozott földrajzi-történeti iskola, amelyet később Antti Amatus Aarnéval közösen a szövegfolklorisztikai kutatások meghatározó elméleti alapjává tettek. Ez a voltaképpeni pozitivista szövegfilológiai irányzat a népköltészeti alkotásokat keletkezéstörténeti szempontból vizsgálja, az egyes szövegek és variánsaik elterjedtségére, elterjedésére, illetve az ezt a folyamatot kísérő szövegbeli és tartalmi változások feltérképezésére helyezi a hangsúlyt. A földrajzi-történeti iskola elméleti alapjainak megteremtése során alakult ki a folklóralkotások formai-tartalmi egységeinek ma is érvényes hierarchiája (típus, szüzsé, motívum, formula), és indult meg világszerte a folklórműfajok tipologizálása és típuskatalógusainak összeállítása. A kezdeményezés végső célja a lehető legteljesebb, egyetemes folklórarchívum összeállítása volt, amelynek alapján – összehasonlító szövegfilológiai módszerek segítségével – az egyes szövegtípusok archetípusainak meghatározása válik lehetségessé. A Kalevala és a finn népmesekincs történeti rétegeinek áttekintésével Krohn élen járt a földrajzi-történeti irányzat gyakorlati alkalmazásában.

Folklórelméleti munkássága mellett behatóan tanulmányozta a finnugor népek hitvilágát, ráolvasásait és népszokásait, a finn és skandináv mitológiát.

Mindemellett jelentős tudományszervező tevékenységet fejtett ki. Élére állt a Finn Tudományos Akadémia megalapításáért (1908) tevékenykedő mozgalomnak, vezető szerepet vállalt a nemzetközi folklorista szövetség, a Federation of Folklore Fellows 1907-es megalapításában és Folklore Fellows Communication című kiadványsorozatának 1910-es elindításában. A Virittäjä című finn nyelvészeti szaklap és a Finnisch-ugrische Forschungen című finnugrisztikai folyóirat alapító szerkesztője volt.

Késő romantikus stílusú, érzékeny, esetenként érzelmes ifjúkori verseit Wäinö költői álnéven publikálta.

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1917-től haláláig töltötte be a Finn Irodalmi Társaság (Suomalaisen Kirjallisuuden Seura) elnöki tisztét.

Főbb művei

[szerkesztés]

Tudományos művei

[szerkesztés]
  • Tutkimuksia suomalaisten kansansatujen alalta: Viekkaamman suhde väkevämpäänsä ketunseikoissa. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. 1886
  • Kalevalan runojen historia. Helsingissä: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. 1904
  • Suomalaiset syntyloitsut, vertaileva tutkimus. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. 1917
  • Kalevalan kysymyksiä I–II. Helsinki. 1918
  • Skandinavisk mytologi: Olaus-Petri-föreläsningar. Helsinki: Schildt. 1922
  • Kalevalastudien. Helsinki: Suomalainen Tiedeakatemia. 1924
  • Magische Ursprungsrunen der Finnen. Kerava: Keravan Kirjapainossa. 1924
  • Die folkloristische Arbeitsmethode. Cambridge: Harvard University Press. 1926
  • Antti Aarne. Helsinki: Suomalainen Tiedeakatemia. 1926
  • Übersicht über einige Resultate der Märchenforschung. Helsinki: Suomalainen tiedeakatemia. 1931
  • Kalevalan kertomarunojen opas. Helsingissä: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. 1932
  • Zur finnischen Mythologie. Helsinki: Suomalainen tiedeakatemia. 1932

Szépirodalmi művei

[szerkesztés]
  • Wirolaisia satuja ja tarinoita. Porwoossa: WSOY. 1881 (versek)
  • Suomalaisia satuja ja tarinoita. Porwoossa: Söderström. 1882 (versek)

Források

[szerkesztés]
  • Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 715–716. o. ISBN 963-05-1803-1  
  • Enzyklopädie des Märchens VIII. Hrsg. Kurt Ranke et al. Berlin: Gruyter. 1996. 484–486. o.  
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 578. o. ISBN 963-9257-04-4