Ugrás a tartalomhoz

Walter Bachmann (gyógypedagógus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jávori István (vitalap | szerkesztései) 2019. április 11., 16:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Walter Bachmann
Született1925. július 30.
Mainz
Elhunyt1992. december 21. (67 évesen)
Düsseldorf
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Walter Bachmann (Mainz, 1925. július 30.Düsseldorf, 1992. december 21.) német gyógypedagógus, a Justus Liebig Egyetem (Gießen) Gyógy- és Különpedagógiai Intézetének alapítója és vezetője (1983-1990), a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tiszteletbeli professzora (1987), a „Pro Cultura Hungariae” kitüntetés tulajdonosa (1990).

Életútja

1964-ben doktorált gyógypedagógiai tárgyú értekezéssel Mainzban, a Johannes Gutenberg Egyetemen. 1967-től főtanácsos volt a marburgi egyetemen, 1970-től dolgozott nyugalomba vonulásáig a gießeni egyetemen (1990), ahol mint dékán is működött (1970-73) és számos szakmai újítást kezdeményezett. Több mint 200 publikációja jelent meg (könyvek, tanulmányok, sorozatkiadványok, stb.).

Főbb kutatási területei: általános gyógypedagógia, gyógypedagógia-történet, értelmileg akadályozottak gyógypedagógiája, időskorúak életmódja (gyógygerontológia), gyógypedagógiai iskola-egészségtan. Walter Bachmann már egységes Európában gondolkodott akkor is, amikor még az kettéosztott volt. Több külföldi szocialista országbeli gyógypedagógia-képző intézménnyel épített ki szakmai együttműködést; közös kutatásokat kezdeményezett, közös kiadványokat szerkesztett és jelentetett meg.

Magyarországon 1969-ben vett részt először egy gyógypedagógiai konferencián és a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete rendezvényein és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán (ma ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Kar) gyakran tartott előadásokat. Magyarországon két jelentős közös kiadvány is született, a magyar gyógypedagógusokról magyar-német-angol nyelven jelent meg biográfia (1977) és egy gyűjteményes tanulmánykötet a magyar gyógypedagógusok tudományos eredményeiről és törekvéseiről (1990). Nagyon szerette Magyarországot, 1990-ben egy Budapestre tervezett „Európa Ház” javaslatot terjesztett elő. Halála után „Nemzetközi Erdélyi-Bachmann György- és Különpedagógiai Alapítvány” (EBI) jött létre Budapest székhellyel.

Kötetei (válogatás)

  • Das Verhältnis von Menschenbildung und Berufsfindung beim Hilfschulkind. Mainz, 1964 (1. kiad.) , 1972 (6. kiad.);
  • Bilddokumentation zur Geschichte der Heilpädagogik. 1969. (saját kiadás);
  • A fogyatékos emberrel szembeni beállítódás történelmi változása. in: A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola évkönyve. IV. Bp. 1971. 295-304.;
  • Biographien sowjetischer Defektologen. Giessen, 1973 (1. kiad) , 1979 (3. kiad) ;
  • Biographien ungarischer Heilpädagogen. (Hrsg. Gordos-Szabó, A.-Lányi-Engelmayer, Á.) (magyar-német-angol nyelven) Rheinstetten, 1977.;
  • Biographien polnischer Sonderpädagogen. Giessen, 1979.;
  • A különpedagógiai tanulók egészségnevelését befolyásoló tényezők. Gyógypedagógiai Szemle, 1979/4. sz. 263-269.;
  • Das unselige Erbe des Christentums: Die Wechselbälge. Giessen, 1985.;
  • Geragogik - ein Aufgabenbereich der Pädagogik. Giessen, 1987.; *Mesterházi Zs. (Hrsg.): Trends und Perspektiven der gegenwärtigen ungarischen Heilpädagogik. Giessen, 1990.;
  • Építőkövek a gyógypedagógia európai történetéhez. Gyógypedagógiai Szemle, 1992/1. sz. 28-43.;
  • Interkulturális összefogás a gyógypedagógiában - feladat és kötelezettség az ezredfordulón. Nemzetközi Tudományos Konferencia Bárczi Gusztáv születésének centenáriuma alkalmából. (Szerk. Buday J.) Budapest, 1993. 85-89.

Források

További információk

  • Bibliographie Walter Bachmann zur Vollendung des 65. Lebensjahres (30. Juli 1990);
  • Illyés S.: Búcsú Prof. Dr. Phil. Walter Bachmann egyetemi professzortól. Gyógypedagógiai Szemle, 1993. 1. 68-69.