Viráglakó karolópók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Viráglakó karolópók
Viráglakó karolópók méhet zsákmányol
Viráglakó karolópók méhet zsákmányol
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Család: Karolópókfélék (Thomisidae)
Alcsalád: Thomisinae
Nemzetség: Misumenini
Nem: Misumena
Faj: M. vatia
Tudományos név
Misumena vatia
(Clerck, 1757)
Szinonimák

Araneus vatius
Aranea calycina
Aranea 4-lineata
Aranea kleinii
Aranea osbekii
Aranea hasselquistii
Aranea uddmanni
Aranea scorpiformis
Aranea virginea
Aranea citrea
Aranea citrina
Aranea sulphereoglobosa
Aranea sulphurea
Aranea quinquepuncata
Aranea albonigricans
Aranea calicina
Aranea cretata
Misumena citrea
Thomisus citreus
Thomisus calycinus
Thomisus dauci
Thomisus pratensis
Thomisus spinipes
Thomisus scorpiformis
Thomisus quadrilineatus
Thomisus viridis
Thomisus phrygiatus
Thomisus devius
Thomisus fartus
Thomisus vatius
Pachyptile devia
Thomisus cucurbitinus
Misumena oblonga
Misumena calycina
Misumena occidentalis
Misumenops vatia

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Viráglakó karolópók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viráglakó karolópók témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viráglakó karolópók témájú kategóriát.

A viráglakó karolópók (Misumena vatia) a karolópókfélék (Thomisidae) családjába tartozó pókfaj. Az északi félteke lakója, Európában Izland kivételével mindenfelé megtalálható.[1] Napsütötte réteken, virágos kertekben, erdőszegélyeken fordul elő; kedveli az aranyvessző-fajokat (Solidago spp.). A virágokra szálló vagy lépkedő rovarok ragadozói. Mivel gyakori zsákmányállata a házi méh, ezért az egyedüli magyarországi pókfaj, amit kártevőként tartanak számon.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hím egyed
Nőstény egyed cickafarkkórón

Erős ivari dimorfizmus jellemzi őket: a nőstény 8–10 mm, a hím mindössze 3–4 mm hosszú. Az előtest és az utótest széles, kerekded, dorzoventrálisan kissé lapított. Az apró szemek a fejtor elülső peremén, két sorban állnak. A karolópókfélékre jellemző módon az első két pár láb hosszabb a harmadik és a negyedik párnál. A hímek lábai arányaiban hosszabbak, az utótest alakja elnyújtott, nem kiszélesedő, mint a nőstényeknél. A rájuk jellemző várakozó testtartásban lábait széttárja, ilyenkor elnyújtott ellipszisbe lehet alakját rajzolni.

Színe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj színe, mintázata igen változatos lehet. Az alapszín többnyire fehér, lilás vagy szürkés erezettséggel. Az előtest szélein sötétebb sáv figyelhető meg, ami az oldalaira is lehúzódik. Az utótest háti oldala leggyakrabban egyszínű, a hát és az oldal peremén gyakran piros, szakadozott sáv követi az utótest hátrafelé háromszög alakban kiszélesedő alakját. Előfordul, hogy az utótest felszínén, a középvonallal és a testszéllel párhuzamosan is végigfut egy halvány piros sáv.

A nőstények alapszíne sárga is lehet, a mintázat akkor is hasonlóan alakul. A hímek előteste és első két pár lába egészen sötét, akár fekete, utótestük a fehér-sárga közötti palettán mozog, mintázatukban a piros középsáv fejlett.

Színváltoztatásra képesek, ezt folyékony sárga festékanyag kiválasztásával érik el. A fehér színű virágon található pókok pigmentje mélyebb rétegekbe szállítódik, így a belső, fehér guaninnal telt mirigyek válnak láthatóvá. A sárga színre való átállás hosszabb időt vesz igénybe, mivel ilyenkor először a sárga festékanyag termelésére van szükség. A virághoz (pl. aranyvessző) alkalmazkodott színű pók emberi szemmel nehezen észrevehető.

A színváltás fehérből sárgába 10-25 napig, a fordított irányba mintegy 6 napig tart. A sárga festékanyag kinureninből és 3-hidroxikinureninből áll.[2]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágokon élve ragadozó életmódot folytatnak, az oda szálló vagy mászó rovarokat fogyasztják. Nyár elején párzanak. A jóval kisebb méretű hímek virágról virágra mászva keresik a nőstényeket, ami nem veszélytelen, ezért gyakran látni egy vagy több lábát elvesztett hím példányt. Ha megtalálja a nőstényt, a feje fölött az utótestéhez (opisthosoma) mászva, tapogatólábait (pedipalpus) beillesztve megtermékenyíti a nőstényt. A selymes kokonokat a virágtól távol rejti el. A kis pókok őszre elérik az 5 mm-es méretet, a telet a talajon töltik. Utolsó vedlésük a következő év májusában van.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MisumenaVatia roqqy.jpg
Hím
Nőstény
Közelről
A karolópók vadászati technikája
13.59: A vadászat megkezdődik
14.00: A pók megragadja a legyet, befecskendezi a mérget
14.03: A fejénél fogva tartja az elejtett rovart
14.09: Elkezdi az áldozat kiszívását
14.48: Otthagyja az üres kitinpáncélt

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. British Arachnological Society által összeállított elterjedési kártya
  2. Oxford, G.S. & Gillespie, R.G. (1998). Evolution and Ecology of Spider Coloration. Annual Review of Entomology 43:619-643. doi:10.1146/annurev.ento.43.1.619