Viharfecskefélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Viharfecskefélék
Oceanodroma furcata
Oceanodroma furcata
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Viharfecskefélék (Hydrobatidae)
(Mathews, 1912)
Alcsaládok és Nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Viharfecskefélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viharfecskefélék témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viharfecskefélék témájú kategóriát.

A viharfecskefélék (Hydrobatidae) a madarak osztályának viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe tartozó családja. 7 nem és 22 faj tartozik a családba.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinte a világ minden tengerén megtalálhatóak, kivéve a Jeges-tengert ahol nem élnek. A Déli-óceánon találtak a legtöbb fajt a családból.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhosszuk 13–26 centiméter, szárnyfesztávolságuk 32–56 centiméter. Jellemzi őket a viszonylag nagy fej, a magas homlok és a vékony csőr. Repülésük néha a denevérekre hasonlít. Tolluk legfőbb színe a fekete és a fehér különböző szürke és barna árnyalatokkal.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálékuk rákokból és kis halakból áll. Repülés közben nagy lábukkal újra és újra érintik a vizet. Eközben néha ragadozók figyelik őket és ezért is lehet látni némely egyedeknél, hogy láb sérülésük van vagy hiányzik az egyik lábuk. Annak érdekében, hogy könnyebben szerezzenek prédát, néha követik a delfineket vagy halra vadászó ragadozókat. Lehet látni őket hajóknál is, mert megeszik a tengerbe kidobott hulladékot.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba tartozó fajoknak évente egy fészekaljuk van. Fészküket sziklás partokra és szigeti barlangokba készítik. A párok egymás után ugyanarra a helyre csinálják fészküket. Fészekaljuk egy tojásból áll, melyet 38–50 napig költenek. A tojást nem állandóan melegítik, de ez megállítja az embrió fejlődését, így ha nagyon kihűl a tojás elvesztik. Miután a fiókák elhagyják szüleiket, 2–4 évig a tengeren élnek, míg a száraz földre visszatérnek és párt választanak.

Ellenségeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ellenségeik közé tartoznak a halfarkasfélék, a sólyomalakúak és a bagolyalakúak. Mivel nagyon lent repülnek a víz felett, a vízi ragadozóknak könnyű prédát jelentenek.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család az alábbi 2 alcsaládot, nemeket és fajokat foglalja magában:

Oceanitinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oceanitinae alcsaládhoz 5 nem tartozik

  • Garrodia (Forbes, 1881) – 1 faj
    • Garrodia nereis

Hydrobatinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hydrobatinae alcsaládhoz 2 nem tartozik

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sturmschwalben című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]