Vay Péter
| Vay Péter | |
 | |
| Született | 1863. szeptember 26. Gyón |
| Elhunyt | 1948. február 28. (84 évesen) Assisi |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Díjak | Knight Grand Officer of the Order of Carlos III[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vay Péter témájú médiaállományokat. | |
Vay Péter gróf, (Gyón, 1863. szeptember 26. – Assisi, 1948. február 28.).[2] író, címzetes püspök, világutazó; Vay Sándor öccse.
Pályája
A vajai és luskodi gróf Vay család sarja. Apja, gróf Vay László (1823–1884) Máramaros vármegye főispánja, honvédezredes, József főherceg főudvarmestere, édesanyja, beniczi és micsinyei Beniczky Sarolta (1837-1913) volt.[3] Tanulmányait Rómában végezte, 1898-ban Esztergomban szentelték pappá. Apát lett az Esztergomi főegyházmegyében, majd pápai protonotárius. Élete egy részét mint misszionárius utazással töltötte, 1903–1914 között a Vatikán megbízásából beutazta a világot. Uralkodók, vezető államférfiak fogadták, útjai során behatóan megismerkedett a Kelet kultúrájával. Különösen Korea ragadta meg, ahová többször is visszatért. Keleti útja során a kormány megbízásából műtárgyakat, régiségeket vásárolt, ezek később a Hopp Ferenc Múzeum gyűjteményét gazdagították. Az Egyesült Államokba kivándorlók egyházi gondviselőjeként többször tette meg az utat Fiumétől New Yorkig. 1916-ban a gyóni családi kúriájában – a karmelita apácák odatelepítésével – hadiárvaházat létesített.[4] 1917-ben megkapta az üszkübi (szkopjei) címzetes püspökséget.[5]
A háború után elhagyta Magyarországot, később már nem vállalt közéleti, misszionáriusi szerepet. 1924-ben Assisiben telepedett le és ott élt haláláig.
Útirajzait, országismertetőit több kötetben jelentette meg. Magyarul elsőként közölt átfogó ismertetést Kelet-Ázsia addig legkevésbé ismert országáról, Koreáról, az ország történelméről, kultúrájáról. Érdeklődése a felkeresett országok (Anglia, Egyesült Államok) társadalmi életére, iparának, kereskedelmének helyzetére is kiterjedt. Személyes tapasztalatai alapján számolt be az Amerikába kivándorolt, ott új hazát talált magyarok helyzetéről; adott hírt az akkor nálunk még alig ismert Kanadáról.
Munkái
- Kelet császárai és császárságai (Ázsiai útja Szibérián át Kínába, Koreába és Japánba. Budapest., 1906; németül: Berlin, 1906; franciául: Párizs, 1908, angolból fordítva.)
- Nippon esztétikája. A japán festészeti iskolák, azok mesterei és műemlékei. Budapest, 1907.
- Kelet művészete és műízlése (Budapest, 1908)
- A stylusok evolutioja (Budapest, 1908)
- Angol ipar és iparművészet (Budapest, 1908)
- Nach Amerika in einem Auswandererschiffe. Das innere Leben der Vereinigten Staaten. (Berlin, 1908)
- Amerikai naplókivonatok (Útijegyzetek, levéltöredékek, Budapest, 1910)
- A keleti féltekén (1918).
Jegyzetek
- ↑ La Época (spanyol nyelven), 1910. május 5.
- ↑ Szinnyei és a MÉL: 1864.
- ↑ macse Beniczky Sarolta adatlapja. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 10.)
- ↑ Száz éve nyitotta meg kapuit az Első Magyar Hadiárvaház. Honismeret, 2016. augusztus. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
- ↑ Gróf Vay Péter misszionárius élete és amerikai útleírásai a XX. század első évtizedéből. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Kőszegi Zoltán: gróf Vay Péter és testvére, gróf Vay (Sarolta) Sándor. Dabas Város Önkormányzata. (Hozzáférés: 2012. április 21.)
- Faludi Péter: Vay Péter gróf. (Hozzáférés: 2012. június 29.)[halott link]
