Vakata Kóicsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vakata Kóicsi
Koichi wakata.jpg
Született
1963. augusztus 1. (51 éves)
Foglalkozása mérnök
űrhajós
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vakata Kóicsi témájú médiaállományokat.

Vakata Kóicsi (若 田 光 一 Wakata Kōichi) (Ōmiya, Szaitama, 1963. augusztus 1.–) japán repülőgép szerkezeti mérnök, űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben a Bachelor of Science keretében szerzett mérnöki oklevelet. 1989-ben az Applied Mechanics keretében megvédte diplomáját. 2004-ben a Kyushu Egyetemen doktorált. A Japán légiközlekedési vállalatnál dolgozott szerkezeti mérnökként

1992. április 28-tól részesült űrhajóskiképzésben. Kiképzésben részesült a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban, sikeres vizsgák után megkezdhette szolgálatait. Űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép/Szojuz űrhajó és az ISS rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély.

Kiképzését követően a JAXA teherszállítási ágazat üzemeltetési igazgatója, a Nemzetközi Űrállomáson alkalmazásban lévő robotkarok, valamint a japán űreszközök kezelésére specializálódott. 2006-tól a NASA robotika oktató űrhajósa.

A Japán Űrügynökség (JAXA) űrhajósa. Három űrszolgálata alatt összesen 159 napot, 10 órát és 49 percet töltött a világűrben. A Szojuz TMA–11M űrszolgálatának egyik résztvevője, tervezett repülés ideje 2013-2014 évben megvalósulhat. Az esemény létrejöttekor felszálláskor fedélzeti mérnök, az ISS fedélzetén az első Japán parancsnok lesz.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–72, az Endeavour űrrepülőgép első japán küldetésspecialistája. A tíz hónappal korábban indul Space Flyer Unit (SFU) csillagvizsgáló űreszközt a robotkarral befogták és visszaszállították a Földre. Első űrszolgálata alatt összesen 8 napot, 22 órát és 01 percet töltött a világűrben.
  • STS–92, a Discovery űrrepülőgép küldetésspecialistája. Az első japán, aki az ISS űrállomáson dolgozott. Az űrállomás első rácselemét STS–92 küldetésen kapcsolták a Unity modul felső (azaz zenitirányú) csatlakozójára; erre utal a Z1 jelölés. Az egységen helyezték el az űrállomás 4 db iránybeállító giroszkópját és a nagysebességű adatátvitelt biztosító Ku sávú forgatható parabolaantennát, ami a geostacionárius pályán keringő TDRS műholdakkal biztosít összeköttetést, továbbá egy ideiglenes csatlakozót a PMA dokkolókabinoknak. Második űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 21 órát és 43 percet töltött a világűrben.
  • STS–119, a Discovery űrrepülőgép küldetésspecialistája. Feladata az S6 rácselem feljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra, így befejeződik a Integrált rácsszerkezet építése. Az első Japán aki az ISS fedélzetén, fedélzeti mérnökként hosszútávú űrszolgálatot teljesített. Kísérletképpen az űrállomáson, az alsónadrágját egy hónapig használta mosás nélkül! STS–127, az Endeavour űrrepülőgép fedélzetén tért vissza kiinduló bázisára. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 137 napot, 15 órát és 05 percet töltött a világűrben.
  • Szojuz TMA–11M, fedélzeti mérnök.

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz TMA–09M fedélzeti mérnök

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselheti az űrhajós jelvényt.
  • Több polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]