Vöröshasú huszárteknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vöröshasú huszárteknős
Rotbauchspitzkopfschildkroete-07.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Család: Kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
Nem: Emydura
Faj: E. subglobosa
Tudományos név
Emydura subglobosa
(Krefft, 1876)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vöröshasú huszárteknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshasú huszárteknős témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshasú huszárteknős témájú kategóriát.

A vöröshasú huszárteknős (Emydura subglobosa) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjéhez, ezen belül a kígyónyakúteknős-félék (Chelidae) családjának, Emydura neméhez tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ második legnagyobb szigetén, Új-Guineán, az Indonéziához tartozó tartomány, Pápua (Irian Jaya), valamint a szomszédos Pápua Új-Guinea déli partvonala mentén húzódó területeken, valamint Ausztrália északkeleti csücskén, a York-félszigeten honos. Folyók és csendes folyású vizek lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek páncéljának hossza 16 centiméter, a nőstényeké 20 centiméter. Lapos hátpáncélja lehet szürke, sötétzöld, sötétbarna vagy fekete. Hasa a fiataloknál vörös, majd az idő előrehaladtával narancssárgává és fehérré fakul. Feje sötétszürke vagy fekete, melyen kétoldalt, a halánték és a szemek mögül az orrcsúcsig széles sárga sáv húzódik, az alsó állkapcsokon pedig patkóalakú piros minta látható. Az ujjai között jól fejlett úszóhártya található, amely az életmódjára is utal.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka halakból, rovarokból és lárváikból, valamint puhatestűekből és vízinövényekből áll.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény évente 3-5 alkalommal tojik, ahol a tojások száma fészkenként 7-14 lehet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]