Vöröshasú huszárteknős
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Emydura subglobosa (Krefft, 1876) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vöröshasú huszárteknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröshasú huszárteknős témájú médiaállományokat. |
A vöröshasú huszárteknős (Emydura subglobosa) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjéhez, ezen belül a kígyónyakúteknős-félék (Chelidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Pápua Új-Guinea területén, illetve Ausztrália északkeleti csücskén, a York-fokon honos, tavak és állóvizek lakója.
[szerkesztés] Alfajai
- Emydura subglobosa subglobosa
- Emydura subglobosa worrelli
[szerkesztés] Megjelenése
A hímek páncéljának hossza 16 centiméter, a nőstényeké 20 centiméter. Lapos hátpáncélja lehet szürke, sötétbarna vagy fekete. Hasa a fiataloknál vörös, majd kifakul narancssárgává és fehérré. Kétoldalt a halánték mögül a szemek mögött az orrcsúcsig széles sárga sáv húzódik, az alsó állkapcsokon pedig patkó alakú piros minta látható. Az ujjai között jól fejlett úszóhártya található, amely az életmódjára is utal.
[szerkesztés] Életmódja
Tápláléka rovarokból és lárváikból, valamint puhatestűekből, rovarokból és halakból áll.
[szerkesztés] Szaporodása
A nőstény évente 3-5 alkalommal tojik, ahol a tojások száma fészkenként 7-14 lehet.
