Ugrás a tartalomhoz

U–1228

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést TurkászBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. november 15., 12:51-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Bergen egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
U–1228
HajótípusTengeralattjáró
ÜzemeltetőKriegsmarine
HajóosztályIXC/40 típus
Pályafutása
ÉpítőDeutsche Werft AG, Hamburg
Megrendelés1941. október 14.
Építés kezdete1943. február 16.
Vízre bocsátás1943. október 2.
Szolgálatba állítás1943. december 22.
Szolgálat vége1945. május 17.
Honi kikötőLorient
SorsaMegadta magát, majd elsüllyesztették[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás1120 T felszínen
1232 T víz alatt
Hossz76,76 m
Szélesség6,86 m
Merülés4,67 m
Maximális merülési mélység230 m
HajtóműMAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db
SSW GU345/34 elektromos motor 2 db
Sebesség19 csomó felszínen
7,3 csomó víz alatt
Hatótávolság25 620 km felszínen
117 km víz alatt
Fegyverzet6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm)
Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45)

Legénység48-56[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz U–1228 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az U–1228 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. október 14-én. A hajót 1943. december 22-én vették hadrendbe. Három járőrutat tett, amelyen egy hajót süllyesztett el.[1]

Pályafutása

[szerkesztés]

Első harci küldetésére Friedrich-Wilhelm Marienfeld kapitány parancsnoksága alatt a norvégiai Hortenből futott ki 1944. szeptember 11-én. Feladata az volt, hogy a kanadai partok előtt cserkésszen szövetséges hajók után. Indulását követően hamarosan utasítást kapott, hogy segítsen a megrongálódott U–867-nek. Mielőtt felvehette volna a kapcsolatot a másik búvárhajóval, szeptember 18-án egy brit B–24 Liberator hat mélységi bombát dobott rá. Az egyik elég közel robbant a hajóhoz, és kisebb sérüléseket okozott. Megrongálódott a légzőcső is, emiatt merüléskor a legénység szén-monoxid-mérgezést kapott, egy tengerész meghalt. A tengeralattjáró kénytelen volt visszafordulni.[3]

Következő útján már eljutott Kanada partjaihoz, és 1944. november 25-én megtámadta HMCS Shawinigan kanadai korvettet. A kisméretű hadihajó kikötője az új-fundlandi Sydney volt, és annak környékén járőrözött. A korvettet hajnali fél háromkor találta el a torpedó, miközben a Cabot-szorosban tengeralattjáró-elhárító akcióban vett részt. A hajó felrobbant, és azonnal elsüllyedt, a teljes legénység, 91 ember odaveszett.[4][5]

Az U–1228 1945. április 12-én indult utolsó harci küldetésére, ismét az Atlanti-óceán túlsó felére. A német kapituláció után a tengeralattjáró is megadta magát a New Hampshire-i Portsmouth-ban 1945. május 17-én.[6] 1946. február 5-én az amerikai USS Sirago búvárhajó megtorpedózta, és az U–1228 elsüllyedt Cape Cod partjaitól keletre.[1]

Kapitány

[szerkesztés]
Név Kezdőnap Zárónap
Friedrich-Wilhelm Marienfeld 1943. december 22. 1945. május 17.

Őrjáratok

[szerkesztés]
Indulás Indulónap Érkezés Zárónap
Horten 1944. szeptember 11. Bergen 1944. szeptember 20.
Bergen 1944. október 12. Stavanger 1944. december 29.
Kristiansand 1945. április 14. Portsmouth 1945. május 17.

Elsüllyesztett hajó

[szerkesztés]
Dátum Hajó neve Nemzetisége Brt
1944. november 25. HMCS Shawinigan  Kanada 900

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]