Tor (szoftver)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Tor vagy ritkán TOR (The Onion Router, magyarul: A Hagyma Elosztó) egy szabad szoftver a harmadik generációs hagyma elosztó rendszerek közül. Ez a rendszer lehetővé teszi az anonim jelenlétet (például böngészést) az interneten valamint nem utolsó sorban a cenzúrázott internetes tartalmak megjelenítését (mint pl. a tartalomszűrés megkerülését) .

A neve a működési elvéből adódik, mivel az több szinten keresztül („mint egy hagyma rétegei”) újabb titkosításokkal látja el a kezdeményező (initiator) csomagjait.

Fejlesztését eredetileg az Amerikai Tengerészgyalogság kezdeményezte, majd az Electronic Frontier Foundation vette kézbe. Jelenleg a Tor Project [1] irányításában zajlik a fejlesztés 2006 decembere óta non-profit tevékenység keretein belül.

Mint a többi jelenleg használt kis késleltetésű anonim hálózat, a Tor is elemezhető olyan megfigyelő által, aki a kommunikáció mindkét végpontját látja.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Működési elve

A felhasználó (kezdeményező) egy Tor klienst futtat a gépén, amely csatlakozik a Tor hálózathoz. Időnként megújítja az egész kimenő útvonalat (circuit). A hálózatban résztvevő tagok opcionálisan konfigurálhatják a Tor kliensüket úgynevezett node-nak, vagy Tor-exit-nek.

A node engedélyezi, hogy rajta keresztül csomagok fussanak, de nem engedélyezi a hálózatból való kilépést a hagyományos internetre, míg a Tor-exit (Tor kilépő) ezt is engedélyezi.

A Tor hálózat minden tagja titkosítva kommunikál egymással 128 bites szimmetrikus kulcsolású kódokat használva, melyeket egy aszimmetrikus kulcsolású ún. handshake (kézfogás) után hoztak létre.

A kezdeményező minden csomagra először rátesz egy véletlenszerű mester-kulcsot (egy kódot, melyet csak ő és végül a Tor-exit gép ismer) majd mind a mesterkulccsal titkosított csomag és a mesterkulcs három részre tagolódik és minden csomagrészlet kap külön-külön egy-egy első szintű kulcsot. Az első-szintű kulcs az a kulcs amelyet az első szintű node-okkal (a közvetlen kapcsolatokkal) hoztunk létre a handshake után.

Mind a szintek, mind az útvonal megválasztása a Tor hálózatban véletlenszerűen zajlik, valamint véletlenszerű időközönként a kezdeményező még akkor is megújítja az egész útvonalat, ha egyébként a circuit gyors és stabil.

Egy-egy ösvény (path), amelyen valamelyik csomagrészletünk halad megszakadhat, ha valamelyik node, vagy a Tor-exit időközben elérhetetlenné válik. Ekkor az az ösvény újra kiépül, immár más, véletlenszerűen kiválasztott node-okkal (és esetleg Tor-exittel).

A csomag-részlet és a mesterkulcs-részlet az első szintű node-okhoz került, ezek ráteszik a saját (második-szintű) kulcsukat és továbbküldik a csomagrészleteket a harmadik szintű node-nak.

A Tor hálózat ösvényei három szintűek, illetve három részre tagolódnak (tehát három különböző ösvényen haladnak) így az initiatorral és a Tor-exittel együtt összesen 11 számítógép vesz részt egy felépült circuitban, 3x3 node közreműködésével.

A harmadik szintű node-ok végül elküldik a csomag-részleteket a Tor-exitnek, ami visszafejti a csomagok részleteit visszafele, először a harmadik szint, majd a második, majd az első szintű csomag-részletekig.

Minden node függetlenül attól, hogy hányadik a sorban elküldi a soron következőnek a kapott csomagrészleteket a "kapott kulccsal" (előző szintű kulccsal). Így minden node visszafele megismerheti a legelső csomag-részlet titkosított változatát, beleértve a Tor-exitet is, viszont a node-ok annak csak a titkosított változatát ismerhetik, mivel minden node-nál csupán a mesterkulcsunk harmadrésze és a csomagok mesterkulccsal titkosított változatának harmadrésze van.

Ezután a Tor-exit a három különböző irányból megkapott mesterkulcsot összeillesztve, azzal visszafejti az eredeti csomagot. Végül pedig immár a hagyományos, „kódolatlan interneten” keresztül továbbítja az eredeti célnak.

Egy circuit felépítése

[szerkesztés] Biztonság

A Tor-hálózat biztonságosnak nevezhető, hiszen a node-ok - mivel csak titkosított adatokat láthatnak - egyrészt nem tudják honnan indult el a csomag, másrészt nem tudják, hogy mit tartalmaz (csakúgy mint az esetleges külső támadó, lehallgató).

A Tor-exit sem tudhatja hogy eredetileg az általa az internet felé küldött adatcsomag honnan indult el, de azt igen, hogy mit tartalmaz, mivel ő továbbítja azt. Ez biztonsági kockázatot rejt magában. 2006-ban Dan Egerstad svéd hacker demonstrálta is, hogy miképp. Felállított pár Tor csomópontot, és figyelte a forgalmat, ami ezeken lépett ki. Számos jelszót tudott így megszerezni. Eredményeit (nem a jelszavakat!) publikálta is.

Ezzel megpróbálta felhívni a figyelmet, hogy a Tor nem titkosításra, hanem anonimizálásra szolgál, tehát nem az átküldött adatot védi, hanem a névtelenséget. A Tor csak egy dolgot „garantál”: a szerver nem fogja ismerni a kliens valódi IP címét. Az ezzel való visszaélést elkerülendő az exit csomópontok általában nem engednek meg bizonyos portokhoz – pl. SMTP – való csatlakozást.

Ezzel együtt az exit csomópont üzemeltetése annak felvállalását is jelenti, hogy az esetlegesen Tor rendszeren keresztül indított visszaélés miatt a végpontot üzemeltetőt fogják első körben a hatóság részéről megkeresni vagy jogi procedúrának alávetni.

[szerkesztés] Forgalom optimalizálás

A Tor újabb verziói a Tor címtár-rendszert (directory) alkalmazva rangsorolják a node-okat és a Tor-exit-eket sebesség és egyéb szempontok alapján. Így a kezdeményező számítógép nem teljesen véletlenszerűen választja ki a circuit-ben szereplő node-okat és Tor-exitet, hanem azok következő paraméterei alapján:

  • sebesség,
  • Tor-kliens verziószáma,
  • megbízhatóság (stabilitás és szolgálati idő).

Az újabb Tor kliensekben ezenkívül lehetőség van olyan blokkolt számítógépek Tor hálózathoz való csatlakozásának hozzásegítéséhez (Tor-bridge, azaz Tor-híd), amelyeket szándékosan blokkolt az internetszolgáltatójuk különböző okok miatt, valamint lehetőség nyílt a Tor címtárakat szolgáltató gépek konfigurálására (Mirror Relay Directory) , olyan számítógép csatlakoztatására, amely a Tor hálózatban egyébként nem -feltétlenül- vesz részt, csak a többi csatlakozó gép adatait tárolja és közvetíti egymás között.

Ezenkívül lehetőség van domain nevek létrehozására az első szintű pszeudo domain rendszerben (.onion) a Tor hálózaton belül és egyéb rejtett szolgáltatásokra.

[szerkesztés] Sebesség

A gyakorlatban a Tor hálózat ingadozó sebességű. Átlagsebessége az 56kbit/sec (modem-sebesség) és a 112kbit/sec (ISDN sebesség) között mozog, de véletlenszerűen, egy gyors circuit esetén akár közel széles sávra is felugorhat néhány másodpercig.

Napjainkban egyidejűleg mintegy százezer kliens csatlakozik a Tor hálózatra, számuk egyre bővül. A Tor átlagsebessége nagyban függ a kliensek, a node-ok és a Tor-exitek számától. Minél több kliens szeretné használni a hálózatot kevesebb node és Tor-exit ellenében annál lassabb lesz a Tor átlagsebessége.

[szerkesztés] Kapcsolódó linkek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

(Az itt felsorolt külső hivatkozások túlnyomó része angol nyelvű)

[szerkesztés] Cikkek

(Angol nyelven)

[szerkesztés] Fórumok

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tor_(szoftver)&oldid=13483150”