Peer-to-peer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A peer-to-peer vagy P2P paradigma lényege, hogy az informatikai hálózat végpontjai közvetlenül egymással kommunikálnak, központi kitüntetett csomópont nélkül. A peer-to-peer fogalom két hasonló, de célját tekintve mégis eltérő fogalomkört is takar: a számítógépek egyenrangú technológiai szintű kapcsolódási módját egy helyi hálózaton, valamint valamilyen célból közvetlenül kapcsolódó szoftver megoldások működési elvét. A közvelten kapcsolat hibatűrőbb felépítést, skálázhatóságot jelent. Hátrányai: a nehezebb adminisztráció, az erőforrások pazarló használata, a nehezebb megvalósíthatóság.

Tartalomjegyzék

1 Kezdetei
2 A Napster és a szerzői jogi problémák
3 Alkalmazási területei
4 Külső hivatkozások
- 4.1 Peer-to-peer fájlmegosztó kliensek

[szerkesztés] Kezdetei

A P2P már az Internet születésénél is jelen volt. Gazdaságossági és technikai okokból a lapos hierarchia folyamatosan kezdett központosodni, míg az Internet széleskörű elterjedésének idejére már túlnyomórészt a szerver-kliens architektúra volt jellemző. A peer-to-peer rendszerek reneszánszát a sávszélesség növekedésével és a tömörítési algoritmusok (és az ehhez szükséges processzorok) javulásával berobbanó fájlcserélő alkalmazások hozták el...

[szerkesztés] A Napster és a szerzői jogi problémák

Első fájlcserélő klasszikusként a Napster jelent meg, és hihetetlen sebességgel tett szert több millió felhasználóra. Architektúráját tekinteve még hibrid, központi szerverfarm kapcsolja össze a felhasználóktól jött file-kéréseket a file felajánlásokkal, de maga az adatcsere a felhasználók között már a szervertől függetlenül zajlik. A nagy népszerűség mellett sok per is indult a rendszer ellen a szerzői jogok tulajdonosai, ez végül a Napster bezárását eredményezte. A fájlcserélők és ezzel a peer-to-peer szoftverek terjedésének ezzel azonban már nem lehetett gátat vetni.

[szerkesztés] Alkalmazási területei

Sorra alakultak a további fájlcserélő rendszerek. Ilyen volt a teljesen elosztott Gnutella, az IRC+FTP+fájlkereső összeállítást modellező DC++, vagy a nagy népszerűségre szert tevő Kazaa. A Bittorrent elterjedésének idejére a mérések szerint az internet forgalmának legalább 60%-át már a fájlcserélő (főképp a Bittorrent) hálózatok adják.

A peer-to-peer hálózatok másik jelentős alkalmazási területe a telefonprogramok, pl. a Skype. Ezek a peer-to-peer hálózatok által olcsón biztosított infrastruktúrát használják ki, hogy olcsón szolgáltassanak telefonos kapcsolatot. A peer-to-peer hálózat miatt jelentősebb befektett tőke nélkül tudnak olyan szolgáltatást nyújtani, amelyek a korábban óriási pénzekből létrehozott infrastruktúra megtérülése miatt maradtak drágák.

A Skype készítői a telefonprogram fejlesztése során felismerték a peer-to-peer hálózatokban rejlő lehetőségeket, és 2006 decemberében kísérleti jelleggel beindították Joost néven az egyik internetes televíziós szolgáltatást.