Thrasamund vandál király
| Thrasamund | |
| Vandál király | |
| Uralkodási ideje 496 – 523 |
|
| Elődje | Gunthamund |
| Utódja | Hilderich |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 450 körül |
| Elhunyt | 523. május 6. (73 évesen) |
| Édesapja | Gento |
| Édesanyja | nem ismert |
Thrasamund (450 körül[1] – 523. május 6.[2][1]) a vandálok királya 496-tól haláláig, Gunthamund király öccse.
Tartalomjegyzék |
Vallás [szerkesztés]
Thrasamund felhagyott a katolikusok üldözésével[3]. Visszahívta száműzetéséből Fulgentiust, Ruspe püspökét, de csak azért, hogy vitafele legyen, és levélben kért tőle felvilágosítás teológiai kérdésekben[3][4]. A katolicizmushoz való közeledése miatt sokan reménykedni kezdtek hogy ariánus hitéről megtér katolikus hitre[3]. Thrasamund azért volt olyan engedékeny a katolikusokkal szemben, mert az arianizmus akkoriban elég szilárdan tartotta magát Nyugaton[3].
Házassága [szerkesztés]
Felesége Amalafrida hercegnő lett, aki Theoderich keleti gót király nővére volt. A király ezer gót harcos kíséretében küldte Amalafridát Karthágóba, hozománya pedig Szicília egy része, Marsala körzete volt, amivel nem csak gyarapodott Thrasamund birodalma, de fontos stratégiai támaszponthoz is hozzájutott[3]. Marsalából a vandálok még jobban tudták ellenőrizni a Földközi-tenger forgalmát, és így a vandálok tengeri uralma stabilizálódott[3].
Mór veszély [szerkesztés]
A belső területeken eközben egyre súlyosbodott a mór veszély, és ez állandó védekezésre késztette a vandálokat[5][6] Amikor Thrasamund ellenük vonult, a mórok a tábor körüli meghatározott pontokon foglaltak állást, hogy kivédjék a támadásokat[5]. A vandálok nem szívesen támadtak, mert nehezen tudtak alkalmazkodni a mórok harcmodorához[5]. Nem voltak nyilazóik, nem voltak dárdavetőik és nem volt gyakorlatuk gyalogos harcban sem[5]. A lovaik megijedtek a tevéktől, így menekülésre kényszerültek, és sokakat megöltek közülük[5].
Római kultúra [szerkesztés]
Thrasamund az egyetlen szimpatikusnak beállított vandál uralkodó[5]. A kortárs görög és római szerzők egyaránt dicsérik[5]. Hangsúlyozzák, hogy mértékletes volt a beszédben, cselekedeteiben pedig megfontolt volt[5]. Thrasamund közeledett a római kultúrához és annak képviselőihez[5]. Fulgentiussal való kapcsolatán kívül valószínűleg nagy hatással volt rá felesége, Amalafrida is, aki Bizáncban Ariane császárnő mellett nevelkedett[5]. Neki tulajdonítják, hogy a karthágói udvar megnyílt a művelt rómaiak előtt[5].
Thrasamund utánozta sógora, Theoderich király mecénási tevékenységét is[5]. Karthágó mellett thermát, azaz fürdőt építtetett, és szerepe volt abban is, hogy a karthágói iskolák újjáéledtek[5]. Ismert néhány karthágói magiszter neve: Felicianus Grammaticus, aki "visszahozta Afrikába az elmenekült irodalmat", Faustus mester a fórumon tartott iskolát, és tanítványa vaolt Luxorius, a költő[5]. Florentinus dicsőítő verset írt Karthágóról[5]. Művelt versíró volt a király referendáriusa, Petrus is[5].
A költők a vandál arisztokrácia körében is népszerűek voltak. Fennmaradt néhány, vandál előkelőkhöz írt vers[5]. Prokopiosz szerint a vandálok rajongtak a színházért, a lóversenyért és szerették a táncot, a színészeket és a mímeseket[5]. Dracontius, akit még Gunthamund azért záratott börtönbe, mert idegen fejedelmet dicsőített, azt írta, hogy Felicianus Grammaticus tanítványai között nem vandálok is voltak[5]. Azonban Karthagón és az arisztokrácián kívül a vandálok többsége nem fogadta el a Rómát dicsőítő kultúrát[7]. Erejét és hatalmát úgy kívánta megőrizni, hogy megtartja eredetét és szokásait[8]. Thrasamundot halála után unokatestvére, Hilderich követte a trónon.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Thrasamund König der Wandalen (496-523) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 50. oldal
- ^ a b c d e f Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 42. oldal
- ↑ "Fulgentius szívét ez megörvendeztette – olvassuk a szent püspök életrajzában – mert a királyban a tanulmányok előmozdítóját látta a barbárok között." (Barbár királyok, 42. o.)
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Barbár királyok, 43. oldal
- ↑ A mórok különleges, védekező harcmódja megnehezítette a vandálok dolgát. A mór tábornak körkörös rendje volt, amiben a nőket és a gyerekeket a tábor közepén helyzeték el, és őket vették körül a harcosok. A tábort utak szelték át, amik a teveháton harcolók gyors mozgását tették lehetővé. A mór vezetők megfigyelőket küldtek minden irányba, hogy kikémleljék a vandálok szándékait. (Barbár királyok, 43. o.)
- ↑ Barbár királyok, 43–44. oldal
- ↑ Barbár királyok, 44. oldal
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Gunthamund |
|
Következő uralkodó: Hilderich |
|
|||||
