Texeli ütközet
| Texeli ütközet | |||
 | |||
| Konfliktus | Első világháború | ||
| Időpont | 1914. október 17. | ||
| Helyszín | Északi-tenger, a Texel-sziget közelében | ||
| Eredmény | Brit győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Texeli ütközet
Pozíció Hollandia térképén
| |||
 é. sz. 53° 17′ 21″, k. h. 3° 28′ 27″Koordináták: é. sz. 53° 17′ 21″, k. h. 3° 28′ 27″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Texeli ütközet témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A texeli ütközet a holland partok előtti tengeri összecsapás volt az első világháborúban 1914. október 17-én brit és német egységek között. Egy könnyűcirkálóból és négy rombolóból álló brit kötelék őrjáratozás közben a német 7. romboló fél-flottilla egységeivel találkozott, mely aknatelepítési feladattal közelített a brit partokhoz.[3] A kisebb tűzerővel rendelkező németek elkeseredetten harcolva sikertelenül próbáltak elmenekülni és a britek mind a négy rombolójukat elsüllyesztették.[4] Ezzel meg tudták akadályozni az aknák lerakását a forgalmas vízi útjaikon Kent partjai előtt és a Temze torkolatában, míg hajóikat csak kisebb sérülések érték. Az ütközet nagy befolyással bírt a német rombolók később alkalmazott taktikájára, mivel az összecsapás után a haditengerészet vezetőinek az ilyen akciókba vetett bizalma megrendült.[5]
Előzmények
1914. október 16-án német könnyű egységek tevékenységéről érkeztek információk a brit admiralitáshoz és a Harwichban állomásozó 3. rombolóflottilla 1. osztályát (Harwich Force) küldték ki a helyszínre. Az osztály a Cecil Fox kapitány parancsnoksága alatti új Undaunted könnyűcirkálóból valamint négy Laforey-osztályú rombolóból (Lennox, Lance, Loyal és Legion) állt.
Október 17-én délután 13:50-kor Texel-szigettől 50 tengeri mérföldre (93 km) délnyugatra északi irányba haladó brit egységek a Georg Thiele korvettkapitány vezette 7. romboló fél-flottillával (S119 - zászlóshajó, S115, S117, S118) találkoztak össze, melyek 8 tengeri mérföld távolságra haladtak előttük. A német hajók párhuzamosan haladtak fél tengeri mérföld távolságot tartva egymástól és kissé keletre a britektől. A német hajók nem támadtak a britekre és nem is próbáltak elmenekülni, ezért feltételezték, hogy saját hajóknak vélték a brit hajókat. Az emdeni járőregységhez tartozó német flottilla az Ems folyóról azzal a feladattal futott ki, hogy aknákat telepítsen Britannia déli partjai mentén.[6]
Erőviszonyok
_IWM_SP_001136.jpg)
A britek tűzereje jóval nagyobb volt mint a német hajórajé. Az Arethusa-osztályhoz tartozó Undaunted könnyűcirkáló két hat hüvelykes (152 mm) ágyúval és hét lövegpajzs nélküli négy hüvelykes (102 mm) ágyúval valamint nyolc torpedóvetőcsővel rendelkezett. Az Undauntedet kísérleti jelleggel felszerelték két darab két fontos légvédelmi ágyúval is, csúcssebessége elérte a 28,5 csomót. A négy új építésű Laforey-osztályú romboló három 4 hüvelykes (102 mm) és egy kétfontos ágyúval, valamint két torpedóvetőcsővel rendelkezett. A rombolók 29 csomós végsebességükkel valamivel gyorsabbak voltak a cirkálónál.
A német hajók gyengébbek voltak a briteknél. A 7. romboló fél-flottilla régi Großes Torpedoboot 1898 mintájú egységek voltak és 1904-ben készültek el és inkább számítottak torpedónaszádoknak - ahogy a német megjelölésük is mutatja -, mint rombolóknak. A 28 sebességük kevéssel maradt csak el az ellenségétől, de a tüzérségük csak három 50 mm-es ágyúból állt és ezek hatótávolsága jóval kisebb volt azokénál. A brit hajóraj számára a 450 mm-es torpedók nagyobb veszélyt jelentettek, melyekből mindegyik német romboló öt-öt darabbal rendelkezett.
A csata
Ahogy a brit kötelék közelebb ért a németek felismerték, hogy azok nem barátiak és szétszóródtak. A hozzájuk közelebb lévő Undaunted tüzet nyitott a legközelebb lévő rombolóra. Annak sikerült manőverezéssel elkerülnie a találatokat, de ennek következtében veszített a sebességéből és így a támadók közelebb kerültek hozzá. Az Undaunted torpedótámadások előli megvédése és a német hajók minél előbbi leküzdése érdekében Fox két részre osztotta a hajóraját. A Lance és a Lennox az S115-öt és az S119-et vette üldözőbe, míg a Legion és a Loyal az S117 és az S118 nyomába eredt.[4] A Legion, a Loyal és az Undaunted tüzében az S118 olyan súlyosan megrongálódott, hogy a hídja leszakadt róla és 15:17-kor elsüllyedt. A Lance és a Lennox az S115-tel bocsátkozott harcba és megrongálták annak kormányművét, ezért a kormányozhatatlanná vált romboló körbe tudott már csak járni. A Lennox pontos lövései elpusztították az S115 hídját, de az még ekkor sem adta meg magát.[7]
A középen haladó két német romboló, az S117 és a hajóraj vezéregysége, az S119 torpedótámadást intézett az Undaunted ellen, de az ki tudott térni előlük és sértetlen maradt.[7] Miután az S118-at elsüllyesztették, a Legion és a Loyal az S117-re támadt és ennek az egységnek is megsérült a kormányműve. A körbe-körbe járó hajó végül 15:30-kor süllyedt el. Ezzel egyidőben a Lance és a Lennox annyira megrongálták az S115-öt, hogy elsüllyesztéséhez elég volt már csak az egyik romboló, ezért a Lance csatlakozott a Loyalhoz az S119-cel folytatott harcban.[4] Az S119-nek sikerült egy torpedót indítania a Lance irányába és az a közepén el is találta a rombolót, de fel már nem robbant. Az S119 15:35-kor süllyedt el a Lance és a Loyal tüzében. A hajójával merült a hullámsírba a német hajóraj parancsnoka, Georg Thiele korvettkapitány is. Az S115 a felszínen maradt a Lennox folyamatos ágyúzása ellenére. A brit rombolóról végül átszálltak a súlyosan sérült hajóra és annak fedélzetén egyetlen túlélőt találtak. További harminc tengerészt a tengerből mentettek ki a britek.[8] Az ütközet 16:30-kor ért véget, mikor az Undaunted ágyútűzzel elsüllyesztette az elhagyott S115-öt.[4]
A csata után
Elemzés
A Hawke cirkáló tengeralattjáró-támadásban bekövetkezett elveszítése után két nappal az ütközet jelentősen javított a brit morálon. Robert L. Drake[9] az ütközetet feldolgozó fikciókon alapuló, nacionalista felhangon írt és 1915-ben kiadott The Boys Allies Under Two Flags című ponyvaregénye jól szemlélteti az ütközet hatását. A túlélők kimentésére a németek az Ophelia kórházhajót küldték ki, de azt a britek lefoglalták mert állításuk szerint megsértette a hágai egyezményt. Az eset nagy vitát keltett Németországban.[10] A rombolók elvesztése drasztikus változást eredményezett a La Manche és a flandriai partok körzetében alkalmazott német taktikában. A rombolókat ezt követően ritkábban vetették be a csatorna irányába és inkább csak part menti járőrözésre és a légierő pilótáinak kimentésére küldték ki őket.[5] November 30-án egy brit halászhajó hálójába akadt egy az S119-ről a tengerbe hajított láda. A ládában megtalálták a német könnyű egységek kódkönyvét, ami hosszú időre lehetővé tette a britek számára a német rádióforgalom megfejtését.[11]
Áldozatok
A jelentős túlerő ellenére egyetlen német egység sem adta meg magát és a végsőkig harcoltak. A 7. romboló fél-flottilla négy hajója elsüllyedt és több mint kétszáz német tengerész veszítette életét, köztük a hajóraj parancsnoka. Harmincegy tengerészt kimentettek, közülük egy tiszt hamarosan belehalt a súlyos sérüléseibe.[12] Két további tengerészt semleges hajók mentettek ki.[9] Mindössze négy brit tengerész sérült meg a harcban és három rombolót értek kisebb károk.[13] A Legiont egy 4 fontos (1,8 kg) lövedék találta el és egy tengerészt ért géppuskatalálat. A Loyalt két lövedék találta el és három vagy négy sebesültje volt. A Lance-on géppuskatűz okozott felületi károkat, a többi hajó sértetlen maradt.[9]
Csatarend
Királyi Haditengerészet
3. romboló-flottilla, Cecil H. Fox kapitány
- Undaunted, könnyűcirkáló, a flottilla vezérhajója
3. romboló-flottilla 1. osztálya
- Lance, romboló; Commander Wion de M. Egerton rajparancsnok[14]
- Lennox, romboló; Clement. R. Dane[14]
- Legion, romboló; Claud F. Allsup[14]
- Loyal, romboló; Burges Watson[14]
Császári Haditengerészet
7. romboló fél-flottilla, Georg Thiele korvettkapitány
- S119, romboló, zászlóshajó; Wilhelm Windel tengerész-főhadnagy[15]
- S118, romboló; Erich Beckert sorhajóhadnagy[15]
- S117, romboló; Georg Sohnke sorhajóhadnagy[15]
- S115, romboló; Hans Mushacke sorhajóhadnagy[15]
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle off Texel című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Halsey, 1920, 16. o.
- ↑ Groner, 1990, 169–171. o.
- ↑ Scheer, 1920, 60. o.
- ↑ a b c d NRV, 1919, 140–145. o.
- ↑ a b Karau, 2003, 44–58. o.
- ↑ Halpern, 1995, 35–37. o.
- ↑ a b Wyllie, 1918, 28. o.
- ↑ Wyllie, 1918, 30. o.
- ↑ a b c Drake, 2004, 15. o.
- ↑ Scheer, 1920, 61. o.
- ↑ Halpern, 1995, pp. 35–37. o.
- ↑ Corbett 2009, 218.. o.
- ↑ Corbett 2009, 218. o.
- ↑ a b c d Corbett 2009, 218. o.
- ↑ a b c d Toeche-Mittler, 1920, nopp
Irodalom
- Könyvek
- Corbett, J. S.. Naval Operations, 2nd rev. Imperial War Museum and Naval & Military Press repr., History of the Great War based on Official Documents, London: Longmans, Green (2009). ISBN 1-84342-489-4. Hozzáférés ideje: 2016. január 21.
- Drake, Robert L.. The Boy Allies Under Two Flags, Gutenburg, New York: A. L. Burt (2004). OCLC 746986968. Hozzáférés ideje: 2016. január 21.
- Groner, Eric. German Warships 1815–1945: Major Surface Vessels. Annapolis: Naval Institute Press, 169–171. o. (1990). ISBN 0-87021-790-9
- Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. Annapolis, MD: US Naval Institute Press (1995). ISBN 1-55750-352-4
- Halsey, Francis. The Literary Digest History of the World War: Compiled from Original and Contemporary Sources: American, British, French, German, and Others. New York and London: Funk and Wagnalls (1920). OCLC 312834. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 4.
- Karau, Mark. Wielding the Dagger. Westport, CN: Praeger (2003). ISBN 0-313-32475-1
- Osborne, Eric. Cruisers and Battle Cruisers: An Illustrated History of Their Impact (Weapons and Warfare). Santa Barbara, CA: ABC-CLIO (2004). ISBN 1-85109-369-9
- Parkes, O.. Jane's Fighting Ships. London: Sampson Low, Marston & Co (1919). OCLC 867861890
- Scheer, Reinhard. Germany's High Sea Fleet in the World War. London, New York, Toronto and Melbourne: Cassell, 60–62. o. (1920). OCLC 2765294. Hozzáférés ideje: 2016. január 21.
- Williamson, Gordon. German Destroyers 1939–45. Oxford: Osprey (2003). ISBN 1-84176-504-X
- Wyllie, William Lionel. Sea Fights of the Great War: Naval Incidents of the First Nine Months. London: The Naval Society (1918). OCLC 2177843. Hozzáférés ideje: 2016. január 21.
- Folyóiratok
- (1919) „Action on October 17th, 1914, between the Undaunted, Legion, Loyal, Lance and Lennox and four German T. B. D's. of S. Class”. The Naval Review, London V, Kiadó: The Naval Society. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 4.)
- Újságok
- „British Victory at Sea”, New York Times, 1914. október 18. (Hozzáférés: 2010. április 26.)
- Web
- Toeche-Mittler, S.: Halbstocks die flagge! Ehrentafel der im Weltkriege 1914–1918 gefallenen und gestorbenen Seeoffiziere und Fáhnriche z. S., Offiziere der Matrosen-Artillerie und Marineinfanterie nebst Fahnrichen, der Marine-Ingenieure nebst Aspiranten, der Marine-Sanitatsoffiziere, Marine-Zablmeister, Feuer-werks und Torpederoffiziere und Marine-Beamten. Mittler, 1922. (Hozzáférés: 2016. szeptember 4.)
.png){kind=small}
