Tengeri ingola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tengeri ingola
Diversas lampreas.1 - Aquarium Finisterrae.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Petromyzon
Linnaeus, 1758
Faj: P. marinus
Tudományos név
Petromyzon marinus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tengeri ingola témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengeri ingola témájú kategóriát.

A tengeri ingola (Petromyzon marinus) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó Petromyzon nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri ingola elterjedési területe az európai tengerparti vizek, a Fehér-tengertől és Izlandtól Gibraltárig; a Földközi- és az Adriai-tenger.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri ingola teste angolnaszerű, páros úszók nélkül. Szája kerek, korong alakú, nyílása alsó állású. A felső állkapcsi lemez keskeny, 2 foggal, az alsón 7-8 fog van. Testének elülső részén mindkét oldalon 7 kopoltyúnyílás van. Homlokán egy páratlan orrnyílás található. Nyelve henger alakúan megvastagodott, és szarufogakkal van ellátva; gyűrű alakban rendeződnek. Két hátúszója van, ezek egymás közelében helyezkednek el. Az elülső nyelvlemez közepén nincs beszögellés. A szívótölcsérré fejlődött száj szélén rojtszerű nyúlványok, belső oldalán pedig erőteljes, fekete szarufogak találhatók. A tengeri ingola színezete kora és előfordulási helye szerint változó, többnyire világosszürke vagy világoszöld fekete márványozással. Hosszúsága 50-70 centiméter, néha 1 méter.

A tengeri ingola ovális szája koncentrikus gyűrűkbe rendezett fogakkal, csontos, reszelős nyelvvel

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri ingola ragadozó életmódot folytató hal, amely szájával a halak testére tapadva azok húsával és vérével táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri ingola vándorhal, íváskor (márciustól június végéig) behatol a folyók alsó szakaszára. Az ívásra kis csoportok gyülekeznek össze kavicsos helyeken. 1 milliméteres ikráit (a nőstény nagyságától függően 34 000-240 000 darabot) sekély gödrökbe rakja. A lárvák 1-2 hét alatt kelnek ki; 2-5 évig az iszapba vagy a homokba fúródva élnek, és apró állatokkal táplálkoznak. Átalakulásuk akkor kezdődik, amikor a 15-20 centiméteres nagyságot elérték, ennek befejeztével a tengerbe vonulnak. 3-4 évesen ivarérettek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]