Téli estifecske
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Phalaenoptilus nuttallii (Audubon, 1844) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Téli estifecske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Téli estifecske témájú médiaállományokat. |
A téli estifecske (Phalaenoptilus nuttallii) a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó Phalaenoptilus nem egyetlen faja.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése, élőhelye [szerkesztés]
Kanadában, az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső részén, valamint Mexikóban megtalálható. Száraz pusztákon, nyílt erdőségekben és hegyvidéken él.
Alfajai [szerkesztés]
- Phalaenoptilus nuttallii adustus
- Phalaenoptilus nuttallii californicus
- Phalaenoptilus nuttallii centralis
- Phalaenoptilus nuttallii dickeyi
- Phalaenoptilus nuttallii hueyi
- Phalaenoptilus nuttallii nuttallii
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 20 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 36-58 gramm. A madár sötétbarna, világosbarna mintázatú tollazata miatt beleolvad a barnás növényzetbe, amíg nem mozdul meg, nagyon nehéz észrevenni.
Életmódja [szerkesztés]
Éjjel repülő rovakokra vadászik, például molylepkére. 1946-ban Kaliforniában találtak egy döglöttnek látszó estifecskét, amelyről kiderült, hogy még él, csak egy téliálomszerű állapotban van. Laboratóriumi körülmények között bebizonyosodott, hogy ha a hőmérséklet 18-20 °C alá süllyed, a madár életműködése lelassul.
Szaporodása [szerkesztés]
Növényzet között sekély gödörbe készíti fészkét. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 20-21 napig kotlik. A fiókák még 20-23 napig a fészekben maradnak.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
