Szputnyik–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szpunyik-7
Ország  Szovjetunió
Küldetés típusa közelrepülés
NSSDC ID 1961-002A
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 1961. február 4.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta SL-6/A-2-e
Küldetés vége 1961. február 26.
Az űrszonda
Tömeg 643,5 kg
Energiaellátás 2 darab napelem

A Szputnyik–7 az első szovjet kísérlet a Vénusz körül pályára álló űrszonda indítására.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez volt az első kísérlet, hogy a Vénusz bolygó felé űreszközt indítsanak. Szerkezetileg Venyera–1 szondával azonos felépítésű, 2MV-2 típusú.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1961. február 4-én a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Vosztok hordozórakéta (8K72) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Energiaellátása akkumulátorral kombinált napelemek. Egy hengeres testből állt, napelemcellákkal befedve, elején kúppal lezárva, hossza 2 méter. Parabolaantennája 2 méter átmérőjű volt, és az utasítások vételére szolgált, a botantenna pedig a mérési eredmények továbbítására a földi vevőállomások felé.

Műszerei közé tartozott egy magnetométer, ioncsapdák, mikrometeorit-detektorok, a kozmikus sugárzást mérő eszközök. A felforrósodás elleni védelmet termál redőnyökkel biztosították. Vitt magával egy gömböt, amiben egy szovjet zászlót helyeztek el. Az orbitális egység pályája 90 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 212 kilométer, az apogeuma 318 kilométer volt. Az űreszköz teljes súlya 6483 kilogramm, hasznos tömege 644 kilogramm.

Az első kísérlet volt, hogy Föld körüli parkolópályáról műholdat indítsanak bolygókutatásra. A második szökési sebesség elérését szolgáló Molnyija L rakéta-végfokozat nem indult el, ezért 1961. február 26-án belépett a légkörbe, majd elégett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szputnyik–6

Szputnyik–7
1960

Utódja:
Szputnyik–8