Szojuz–18
| Szojuz–18 | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Kavkaz (Кавказ) |
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1975. május 24. 14:58:10 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 993 |
| Leszállás | |
| ideje | 1975. július 26. 14:18:18 UTC |
| helye | 51° É, 68° K |
| Időtartam | 62 nap 23 óra 20 perc 8 mp |
| Űrhajó tömege | 6825 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 186 / 230 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,7° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,6 perc |
A Szojuz–18 (oroszul: Союз 18) háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte fel a Szaljut–4 űrállomás második személyzetét.
Küldetés
Feladat volt, az űrállomásra tervezett szakmai program: orvosi, csillagászati, légkörkutatási, biológiai, navigációs, földmegfigyelési vizsgálatok végrehajtása, a hosszútávú űrrepülés idejének további (60 napra) növelése.
Jellemzői
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1975. május 24-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 186 kilométer, az apogeuma 230 kilométer volt. Hasznos tömege 6825 kilogramm. Manőverezés gyakorlása érdekében több pályamódosítást hajtott végre. Összesen 62 napot, 23 órát, 20 percet és 8 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 993 alkalommal kerülte meg a Földet.
A küldetés ideje alatt zajlott a Szojuz–Apollo-program, a részvevők a Szojuz–19 és az Apollo–18 űrhajókkal kölcsönös rádiókapcsolatot létesítettek.
Szerkezeti felépítését tekintve megegyezik a Szojuz–17 űrhajóval. A 100 méterre történő automatikus megközelítés után Klimuk a külső televíziós kamerák bekapcsolásával kézi vezérléssel hajtotta végre a dokkolást. A hermetikusság és az űrállomás sterilizálásának ellenőrzését követően átszálltak, hogy megkezdjék a szigorú napirendet követő 9 hetes programjukat. A második legénység 63 (62,97) napos szolgálatával megdöntötte az űrben tartózkodás rekordját. A program végeztével lezárták az űrállomást, majd szétválasztották az egységeket.
július 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Arkalik városától 56 kilométerre északkeletre értek Földet.
Személyzet
- Vitalij Szevasztyjanov űrhajós parancsnok
- Pjotr Klimuk fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet
- Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok űrhajós parancsnok
- Jurij Anatoljevics Ponomarjov fedélzeti mérnök
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Szojuz–18. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
