Szojuz–18A

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–18A
USSR stamp Soyuz-12 1973.jpg
A Szojuz–18–1 személyzete szovjet postai bélyegen
Repülésadatok
Hívójel Ural
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1975. április 5.
10:02 UTC
Starthely Bajkonuri űrrepülőtér
Keringések száma (nem állt pályára)
Leszállás
ideje 1975. április 5.
11:26:21 UTC
helye Altaj-hegység
Időtartam 21 perc 27 mp
Űrhajó tömege 6830 kg
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz–17
Szojuz–18

A Szojuz–18A, vagy Szojuz–18–1 (oroszul: Союз–18–1) kétszemélyes Szojuz 7K–T típusú űrhajó. Az űrhajó szállította volna Szaljut–4 űrállomás második személyzetét.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladat lett volna az űrállomásra tervezett szakmai program végrehajtása, a hosszútávú űrrepülés idejének további (60 napra) növelése. Csillagászati, orvosi, légkörkutatási, földmegfigyelési, navigációs és biológiai feladatok végrehajtása.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Enyergija im. Sz.P. Koroljov <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1975. április 5-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta volna Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos tömege 6830 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz–14 napelemszárnyak nélküli változata. Szuborbitális repülés az indítórakéta III. fokozatának égéstechnikai hibája miatt nem tudott a terv szerinti pályára állni. Szuborbitális repülési pályán mozgott. Ebben a felszállási szakaszban az űrhajósok semmit sem tudtak tenni, a folyamat teljesen automatikusan zajlott. Az automatika giroszkópja a pályától való 10°-os eltérés miatt megszakította a repülést, beindította a leválasztó pirotechnikai eszközöket. A mentőrakéta-rendszer tökéletesen működött. A Szojuz űrhajó egységei, a Keringő Modul és a Műszer Modul leváltak a Felszálló/Leszálló Modultól, megkezdve a kényszerleszállást. Az űrhajó nagy g-terheléssel járó, meredek zuhanásba kezdett mintegy 192 km-es magasságból. Az űrhajósok mindössze 400 másodpercig voltak a súlytalanság állapotában, majd 20,6 g terheléssel járó, életveszélyes zuhanást éltek át. Összesen 21 percet és 27 másodpercet töltött a világűrben.

Április 5-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Gorno-Altajszk városától délnyugatra Nyugat-Szibériában, mintegy 1500 kilométerre Tyuratamtól, a (Bajkonuri űrrepülőtértől) értek Földet. A mentőcsapatok 30 perccel később lokalizálták az űrhajót, és nem sokkal később kimentették őket.

Ez volt az addigi leghosszabb szuborbitális, emberes repülés; a legrövidebb szovjet, emberes űrrepülés; és a legrövidebb emberes űrrepülés.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–18A. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–18A. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–18A. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–18A. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)