Szojuz–18
| Szojuz–18 | |
| Szaljut-program | |
| Repülésadatok | |
| Ország | Szovjetunió |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Kavkaz (Кавказ) |
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1975. május 24. 14:58:10 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 993 |
| Leszállás | |
| ideje | 1975. július 26. 14:18:18 UTC |
| helye | 51° É, 68° K |
| Időtartam | 62 nap 23 óra 20 perc 8 mp |
| Űrhajó tömege | 6825 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 186 / 230 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,7° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,6 perc |
A Szojuz–18 (oroszul: Союз 18) háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte fel a Szaljut–4 űrállomás második személyzetét.
Küldetés[szerkesztés]
Feladat volt, az űrállomásra tervezett szakmai program: orvosi, csillagászati, légkörkutatási, biológiai, navigációs, földmegfigyelési vizsgálatok végrehajtása, a hosszútávú űrrepülés idejének további (60 napra) növelése.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1975. május 24-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 186 kilométer, apogeuma 230 kilométer volt. Hasznos tömege 6825 kilogramm. Manőverezés gyakorlása érdekében több pályamódosítást hajtott végre. Összesen 62 napot, 23 órát, 20 percet és 8 másodpercet töltött a világűrben, 993 alkalommal kerülte meg a Földet.
A küldetés ideje alatt zajlott a Szojuz–Apollo-program, a részvevők a Szojuz–19 és az Apollo–18 űrhajókkal kölcsönös rádiókapcsolatot létesítettek.
Szerkezeti felépítését tekintve megegyezik a Szojuz–17 űrhajóval. A 100 méterre történő automatikus megközelítés után Klimuk a külső televíziós kamerák bekapcsolásával kézi vezérléssel hajtotta végre a dokkolást. A hermetikusság és az űrállomás sterilizálásának ellenőrzését követően átszálltak, hogy megkezdjék a szigorú napirendet követő 9 hetes programjukat. A második legénység 63 (62,97) napos szolgálatával megdöntötte az űrben tartózkodás rekordját. A program végeztével lezárták az űrállomást, majd szétválasztották az egységeket.
július 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Arkalik városától 56 kilométerre északkeletre értek Földet.
Személyzet[szerkesztés]
- Vitalij Szevasztyjanov űrhajós parancsnok
- Pjotr Klimuk fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok űrhajós parancsnok
- Jurij Anatoljevics Ponomarjov fedélzeti mérnök
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Szojuz–18. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–18. zarya.info. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
