Szojuz–18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szojuz–18
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Soviet space program
Hívójel Kavkaz (Кавказ)
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1975. május 24.
14:58:10 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 993
Leszállás
ideje 1975. július 26.
14:18:18 UTC
helye 51° É, 68° K
Időtartam 62 nap 23 óra 20 perc 8 mp
Űrhajó tömege 6825 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 186 / 230 km
Pályahajlás
Föld körül 51,7°
Periódus
Föld körül 88,6 perc

A Szojuz–18 (oroszul: Союз 18) háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte fel a Szaljut–4 űrállomás második személyzetét.

Küldetés[szerkesztés]

Feladat volt, az űrállomásra tervezett szakmai program: orvosi, csillagászati, légkörkutatási, biológiai, navigációs, földmegfigyelési vizsgálatok végrehajtása, a hosszútávú űrrepülés idejének további (60 napra) növelése.

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1975. május 24-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 186 kilométer, az apogeuma 230 kilométer volt. Hasznos tömege 6825 kilogramm. Manőverezés gyakorlása érdekében több pályamódosítást hajtott végre. Összesen 62 napot, 23 órát, 20 percet és 8 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 993 alkalommal kerülte meg a Földet.

A küldetés ideje alatt zajlott a Szojuz–Apollo-program, a részvevők a Szojuz–19 és az Apollo–18 űrhajókkal kölcsönös rádiókapcsolatot létesítettek.

Szerkezeti felépítését tekintve megegyezik a Szojuz–17 űrhajóval. A 100 méterre történő automatikus megközelítés után Klimuk a külső televíziós kamerák bekapcsolásával kézi vezérléssel hajtotta végre a dokkolást. A hermetikusság és az űrállomás sterilizálásának ellenőrzését követően átszálltak, hogy megkezdjék a szigorú napirendet követő 9 hetes programjukat. A második legénység 63 (62,97) napos szolgálatával megdöntötte az űrben tartózkodás rekordját. A program végeztével lezárták az űrállomást, majd szétválasztották az egységeket.

július 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Arkalik városától 56 kilométerre északkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés]

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Szojuz–18. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–18. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–18. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–18. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–18. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–18. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 14.)

Elődje:
Szojuz–18A

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–19