Szojuz–17
| Szojuz–17 | |||||
| Szaljut-program | |||||
 | |||||
| A Szojuz–17 személyzete szovjet postai bélyegen | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram | ||||
| Hívójel | Zenyit | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz–U | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1975. január 11. 21:43:37 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér | ||||
| Keringések száma | 479 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1975. február 10. 11:03:22 UTC | ||||
| Időtartam | 29 nap 13 óra 19 perc 45 mp | ||||
| Űrhajó tömege | 6800 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,6° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,8 perc | ||||
A Szojuz–17 (oroszul: Союз–17) kétszemélyes Szojuz 7K–T típusú űrhajó. Ez szállította a Szaljut–4 űrállomásra az első személyzetet.
Küldetés[szerkesztés]
Feladata volt a továbbfejlesztett űrállomás berepülése, csillagászati, orvosi, légkörkutatási, földmegfigyelési, navigációs és biológiai feladatok végrehajtása. A program befejezését követően ellenőrizték a szállító űrhajó működőképességét, majd átpakolták a kísérleti anyagokat, feljegyzéseket.
Jellemzői[szerkesztés]
A CKBEM vállalat által kifejlesztett és épített Szojuz 7K–T típusú űrhajó.
1975. január 11-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakéta juttatta alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 185 kilométer, apogeuma 249 km volt. Tömege 6800 kilogramm. Összesen 29 napot, 13 órát, 19 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 479 alkalommal kerülte meg a Földet.
Az automatikus megközelítést követően (100 méter) bekapcsolták a külső televízió-kamerákat, és Gubarjev kézi vezérlésre tért át. A hermetikusság és az űrállomás mikroklímájának ellenőrzése után megtörtént az átszállás.
Február 10-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon, ejtőernyővel történt. Az űrhajó visszatérő egysége Celinográdtól (ma: Asztana) 110 km-re északkeletre ért Földet. Az űrhajósok szervezetének teljes readaptációjához egy hétre volt szükség.
Személyzet[szerkesztés]
- Alekszej Gubarjev űrjahós parancsnok
- Georgij Grecsko fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Vaszilij Grigorjevics Lazarev űrhajós parancsnok
- Oleg Grigorjevics Makarov fedélzeti mérnök
Mentőszemélyzet[szerkesztés]
- Pjotr Iljics Klimukűrhajós parancsnok
- Vitalij Ivanovics Szevasztyjanov fedélzeti mérnök
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Szojuz–17. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–17. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–17. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–17. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–17. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–17. zarya.info. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
