Szojuz TM–17

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 1., 12:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jellemzői: AWB)

Szojuz TM–17 (Szojuz –7K–SZTM) orosz háromszemélyes szállító űrhajó.

Küldetés

Váltólegénységet szállítani a hosszútávú szolgálat folytatásához.

Jellemzői

Tervezte a GKB (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a ZAO (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette (oroszul: Центральный научно-исследовательский институт машиностроения (ЦНИИМаш)).

1993. július 1-jén a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Az orbitális egység pályája 92,4 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 388 kilométer, az apogeuma 397 kilométer volt.

Két nap múlva július 3-án Ciblijev kézi vezérléssel közelítette meg a Mir-űrállomást, vizuális tájékozódás közben elvesztette az irányt és összeütközött az űrállomással. Először fordult elő, hogy egy űrszállító ütközött az űrállomással. Gyors ellenőrzéssel megállapították, hogy nem keletkezett komolyabb kár, bár a leszállóegység hőpajzsa kissé megsérült. Második kísérlettel sikeres dokkolás történt. A teherűrhajók által szállított pótalkatrészeket az űrhajósok kicserélték, a szükséges javításokat elvégezték. Az előírt szolgálati feladatokat sikeresen teljesítették.

1994. július 1-jén Zsezkazgan városától 140 kilométerre, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 196 napot, 17 órát, 45 percet és 22 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 3070.

Személyzet

Felszálláskor

Tartalék személyzet

Források

Elődje:
Szojuz TM–16

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–18